Egyeske érkezése

Örömöm végtelen volt, az első találkozásunk 1995. január 17-e volt, amikor UH-n láthattam egy kis maszatot, akinek nagyon kalimpál a kicsi szíve. A föld felett jártam. Igaz anyóssal laktunk, nem volt fenékig tejfel, de ott lakott a pocimban az én kicsi kis hercegem.. legalábbis azt hittem még meg nem született... De nem akarok ennyire előre ugrani.

Várandóságom első 3 hónapjában rengeteget émelyegtem, de csak egyszer hánytam.

Rendesen fejlődött a Maszatkám. Szeptember 12-re volt kiírva a nagy nap... De sajnos egy hónapot kórházban kellett töltenem, mert a vérnyomásom az egekbe szökött és elefánt lábaim lettek a rengeteg víztől. Dolgoztam egy kis élelmiszer boltban, nagyon szerettem, de június végétől augusztus 2-ig nyaraltam a kórházban. Amikor kiengedtek, senki sem tudott értem jönni, mindenki dolgozott és én taxizás helyett sétáltam, élveztem a város nyüzsgését és tömegközlekedéssel hazamentem. A hazaérkezésemkor a dokimmal megbeszéltük, hogy 2 hét múlva látni szeretne, óvatosan ténykedjek otthon, házasélet tilos... Addig rendezgettem kisfiam holmiját, mindent kimostam, vasaltam. Kontroll augusztus 17-én megvolt minden rendben, de még óvatosabb legyek, mert kétujjnyira nyitva vagyok! Szigorú fekvés. Mert még csak a 36. hétben járunk...

De én úgy gondoltam, hogy hazautazom még az édesapámhoz. Jót beszélgettünk, rég volt olyan éjszaka, mint akkor olyan kellemesen ébredtem reggel. Visszautaztam, mert mondtam az apukámnak, hogy még szeretnék egy nagytakarítást csinálni mielőtt Maszatka megérkezik. Nagytakarítás megvolt. Olyan könnyen ment, este pihengettem, olvastam, és este 10-kor lementem sétálni egyet, lefeküdtünk... az exem későn jött haza, mert akkor volt itt a MOB, sokat tárgyalt.

Hajnali 5-kor pisijárat, visszabújtam, de éreztem, hogy valami folyik ki, mérges lettem, hogy nem érzem a pisilést, vagy hogy Maszatkám megnyomott és kijött egy kicsi. Kimentem a mosdóba pisi, kézmosás és akkor a fürdőben elfolyt a vizem, gyorsan bepattantam a kádba. Anyósom bejött kérdezte, mi a baj, de már látta is. Boldog voltam, hogy megszületik a várva várt kicsi kisfiúnk. Fájásom nem volt. Öltöztünk bőrönd már rég várva várta mikor lesz a nagy napunk. Anyósom hívott taxit, jött velem a kórházba megvárta, hogy mit mondanak. DE akkor még mindig nem volt fájásom. Vizsgálatnál már érezhető volt Maszatka feje annyira lent volt. Hazament, ott maradtam "egyedül" kicsit féltem, mi vár rám, mert mondtak olyanokat a szülésről. Jött a dokim és megvizsgált, mondta bő 3 ujjnyi. De ha nem lesznek fájások és reggelre nem lesz baba, akkor indítani fognak.

Ettől nagyon megijedtem és 11.30-kor jöttek a fájások. Nem szórakozott 5 percesekkel indított. Fájt, de nem éreztem olyan nagyon vészesnek, lépcsőztettek, sétáltam. telefonáltam 2 fájás között. De 1-kor behívtak a szülőszobára mert NST-csináltak, mondván kell a a papírokhoz. Lefektette hozzá, de a fájáskák visszaestek10 percesre és csak mensi erősségűekre, egy órán át feküdtem, de mivel korás babát vártunk a rohammentő az kórház udvarán állt, várva mikor születik meg. A szülőszobán meg gurulós inkubátort melegítettek az szülőágy mellett. Megijedtem, ettől féltettem Maszatkát. Medikák voltak gyakorlaton és kértek, hogy hadd lehessenek ott a szülésnél, mindenféle beleegyező nyilatkozatot alá kellett írni. De otthagytak, mondván, soká lesz baba. Előtte mondták milyen érzés a tolófájás, de tartsam vissza, ha nincs itt senki . Éreztem, szóltam, hogy hahó itt tolófájás van, senki, hangosabban a következőnél, amikor berohant egy szülésznő és mondta, hogy nehogy nyomjak, mert látja a babát de a dokim nincs itt. Nem volt kellemes érzés visszatartani, de sikerült... hirtelen körülvettek sokan és a dokim adta az utasítást egy toló alatt hármat nyomunk, nyomtam, nyomtam, nyomtam és megszületett egy hang nélkül 14 óra 25 perckor az édes kicsi KISLÁNYOM! 3000 grammal, 55 cm-rel, 9/10 Apgarral.

Hála Istennek nem volt szükség sem az inkubátorra, sem a rohammentőre. Nagyon boldog voltam. A dokim csak villám anyukának hívott, gyorsan tágultam és gyorsan 3 toló alatt megérkezett a KISLÁNYOM! Nagy meglepetés volt, hogy nem kukis. DE nem is érdekelt, olyan tökéletes. Mára kész NŐ lett. Köszönöm, hogy az anyukája lehetek egy ilyen csodás gyermeknek.

Történetem hamarosan folytatódik Ketteskével…