Drasztikus hajvágás, változás (beszélgetés)

Extrém hajvágásom sosem volt, hirtelen felindulásból színváltoztatásom viszont igen.

Gimi végén egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy szőke leszek, ráadásul platina, és még aznap este megcsinálták nekem házilag.

Én nem bántam meg, szerettem, ráadásul csoda volt, hogy a hajam nem törött meg alatta. 10 évig szőkíttettem, de végül felhagytam vele, mert vissza akartam kapni az eredeti hajszínemet.

Ennek ellenére azt javaslom, hogy hirtelen felindulásból inkább ne változtass magadon olyat, amit nem lehet rövid időn belül visszacsinálni.

A férjem imádja a hosszú hajat.

Általában nekem is az, legutóbb (kb 1 hónappal ezelőttig) a hátam közepe alá ért már. És akkor bejött a forróság, én pedig majd megpusztultam annyi haj alatt. Ezért egyik este zuhany előtt közöltem vele, hogy én ezt itt most megfogom, Te pedig az ujjaim mögött vágd el. Nem nagyon akaródzott, de mivel tudta, hogy megcsinálnám én.... aztán miután végeztem, szépen kifésültem, újra összefogtam, újra vágott.

Nagyon jó fazonja lett, oldalt picit hosszabb, hátul baromi rövid, éppen akkora, hogy tarkó fölött tudom csurizni. A baba miatt úgyis szinte mindig össze volt fogva, meg nagyon hullott is, így most praktikusabb.

De a csurim már kétszer akkora, mint volt, mikor levágta, nagyon gyorsan nő a hajam.

Szóval nekem vannak ilyen random pillanataim, hogy most akkor vágjuk le, úgyis megnő hamar. De durván sok hajam van, és tényleg utálom, mikor annyira meleg már...

Egészen rövid hajam sosem volt még, mindig az az éppen össze lehessen fogni kategória, de a hátam közepéig általában növelem, aztán a fodrász igazít rajta, mikor szükséges. Ez, hogy a férjemet szólítottam fel... szükségállapot :D

Nem a lelkiàllapotom miatt, de többször lett hosszúból rövid.

Volt, hogy hezitàltam, aztàn hajmosás utàn nyissz, aztàn elmentem a fodràszhoz, mikor időm volt.

Sosem értettem, hogy mi az összefüggés a rossz lelkiállapot és a külső megváltoztatásával.

Ha egy kapcsolatba valaki belekényelmesedik és elhanyagolja magát (romlik a higiéniája, meghízik, stb.), akkor értem, mert összekapja magát, hogy ismét jól nézzen ki, de más rossz lelkiállapotot nem értek.

Tehát, én csak úgy szoktam frizurát változtatni. Nekem jobban állt mindig is a rövid haj. Nem a 2 centis fiú haj, nem állig érő bob, hanem divatos nőies rövid hajak, de időnként megnövesztettem a hajamat, így le is vágattam. Sosem bántam meg a döntésemet, mert a rövid haj sokkal jobban áll.

A lelkemnek nem volt baja, de hullott a hajam és ezért levágattam.

Vagy 30 éve!

Amikor hazamentem, a család szörnyülködött és az volt a vélemény, hogy nem baj, majd megnő!!!!!!!!!!

Én mindig megnövesztem hosszúra, aztán letolatom 2-3 centisre.

Viszont a spontán és a rossz lelkiállapot miatt nem ugyanaz. Azért mert szakítok, vagy ilyesmi, azért sosem vágatnám le, ez a legnagyobb hülyeség...

Egy nagyon hosszú hajból hirtelen rövid az nagyon fura érzés tud lenni még jó lelkiállapotban is 🙂 Az első pár napban kicsit még sajnálja az ember, aztán az első hajmosás után már áldás 😁

Javaslom, ilyen döntést csak megfelelő lelkiállapotban tegyél meg.

Lásd Britney Spears, amikor lekopasztotta magát 😂