Döntésképtelenség?... (beszélgetés)
Igen egy picit túlpörgettem a témát magamban... :) El kell engednem, majd alakulnak a dolgok...
Jaj te szegény...ennyire ne görcsölj rá.
Azt álmodtam, hogy kaptam tőle gyűrűt... Hát nem volt jó felébredni, haha ;)
Akkor minden oké. Ne szorongj:)
Megbízom benne, nem akarok nyomozgatni utána... :) Későn érő típus, rossz tapasztalattal a háta mögött. Valamint, a környezetében is ezt látja: "a tartós kapcsolat jó, de nem házasodunk", körülbelül. Egyelőre ezekre alapozom az aggodalmaimat :):)
Igazad van lassan már nyugdíjas lesz...
Tényleg igaza van. Lehet valaki későnérő típus, de azt ne egy kétéves kapcsolatba tegye...
Igazad van, hiszen csak majdnem leélte az élete felét.
Lehetne, de most elsősorban nem erről volt szó :)
Már minden felmerült bennem :D De nem látom reális alapját. Sokat vagyunk együtt, amikor meg nem, akkor (elvileg) tudom merre jár...
Van hozzá kulcsod? Vannak a lakásában motyóid? Meg szoktad lepni, hogy nem megbeszélt időpontban ott teremsz a lakásán? Felmerült már benned a hűtlenség gondolata?
No de egy kétéves kapcsolatban azért már lehetne legalább egy összeköltözést tervezni ;-)
Aha már vagy 2 hozzászólásod is arról szól, hogy ezek a mai férfiak mind ilyenek. De az is általánosítás valahol, hogy ha valaki 33 éves, akkor már tudja mit akar nem? Van aki lassabban érik meg az ilyesmire, van aki már 25 évesen érett rá. Ez nem egy kötelező feladat amit végre kell hajtani, mert már itt az idő. Nem tudhatod, hogy hogy alakult eddig az élete és miért nem ugrik rögtön fejest ebbe.
Ha még összeköltözni sem akar, az elég rosszat sejtet.
Így alakult eddig, többféle okból. Nem is siettettem, mert nem volt akkora para, csak hát... lassan ebben is jó lenne lépni.
Hogyhogy még nem költöztetek össze?
Még nem is élünk együt.... :( De nyilván ez is egy lépés lenne a közös élet felé, nem csak maga a házasság vagy ilyesmi.
Nem általánosítok. 33 éves fiatalembernek 2 évi együttélés után már illene tudnia, hogy vele szeretné az életét, családot, vagy csak elvitorlázik lassacskán part mentén kényelmesen.
2 év alatt már meg kellett ismerned, hogy milyen ember mit tett meg eddig érted stb. Viszont ahogy látom neked sem annyira sürgős ez, csak szeretnél egy irányt látni. Ezt meg lehet beszélni, hogy mindkettőtöknek jó legyen.
Nem bántódtam meg ;)
Csak amiatt hogy akar-e házasságot vagy nem, nem szeretném elhagyni, de azt legalább jó lenne tudnom, hogy tervez-e velem komolyabban, vagy "kényelmi szempontból" vagyok jó, éljünk a mának alapon?...
Hagyjuk már ezt a szöveget. Nem kellene általánosítani.
Persze, hogy hatással van rá. Az meg külön jó pont, hogy nem akar az elvárások szerint dönteni, ennek érzelemből kell mennie. Tanácsolták itt neked azt is hogy hagyd, de abba senki nem gondol bele, hogy bár még fiatal vagy, de 30 évesen már hova keresnél egy másik palit aki mondjuk 1 éven belül elvesz? Ismerkedés, egymásra hangolódás stb...nem két hét. Kevés esély van rá szerintem. Most minden bántás nélkül mondom :) Ha te vele boldog vagy, akkor ezt is meg lehet oldani.
nem egy kiba.@ott papír fogja megoldani a problémákat.
Persze. :) Nem holnap lesz, mert azért csak várok még, de ha legközelebb előjön a téma, beszélünk róla, akkor megírom.
Megírod majd mire jutottál vele?
"Egyébként én nem akarnék olyanhoz menni aki nem akar elvenni. Ha neki nem vagyok fontos...ő sem nekem. Az én agyam egyből átfordulna."
Kezdem én is így érezni... :(
A nőkben szerintem ösztönösen bennük van a gondoskodás, én ezt nem tudnám például "megvonni" csak azért hogy "elérhetetlenebbnek" tűnjek... :( Félre ne érts, nem nyalom ki a seggét a páromnak, és sokmindent megcsinál ha megkérem, vagy magától is, na de erre alapozni, hogy "minek elvenni, így is kényelmes a szitu", ez szerintem szemétség a pasi részéről, és nem a nő hibája :(
További ajánlott fórumok: