Depresszióm története (beszélgetés)

Helló mindenki.

Nos...nem is tudom hol kezdjem...De talán az elején jobb lenne. 18 vagyok, első ránézésre átlagos csaj. Legalábbis azt hiszik. Az igazság az, hogy nem érzem teljesen így. Világ életemben csúfoltak, mivel kicsit nagyobb voltam az átlagnál, vagy mert nem jó helyekre kerültem. De ment ez már kicsi korom óta. Óvodában sem szerettek, mai napig is csak arra emlékszem, hogy sírtam a többiek miatt. Ahogy telt az idő, általánosba is nagyrészt ugyanazokkal kerültem össze...kínoztak lelkileg, a feszültséget rajtam vezették le. Persze, mondhatja az ember, hogy ilyenek a gyerekek, nem is kell meghallani amit mondanak. Úgy érzem, ezt csak azt mondhatja, akit nem ért ilyen...lány lévén én is jól akartam kinézni, próbáltam fogyni, eleget tenni a magam elvárásainak. 8ikra majdnem sikerült elengedni a fülem mellett a többiek ércelődéseit, amik nemcsak a plusz 7-8 kiló, hanem anyagi háttér miatt is. Ezért is kihasználtak. Tehát 14 évesen sem voltak igazán barátaim, nem jártam el, tanultam. Úgy gondoltam minden meg fog változni, ha gimnáziumba kerülök...de kiderült tévedtem. A 3 legrosszabb ember, akik mindig csak más nyomorúságán szórakoztak, egy iskolába került velem. Innentől a taktikám a "levegőnek nézés" maradt. Ám ahogy egyre csak teltek a hónapok, sekélyes embereken kívül nem akadtam össze senkivel sem a suliban. A 3 jómadár pedig szemét viselkedésével és pletykáival (irányomban) csak mérgezte a közösséget. Sajnos így ismét nem szereztem barátokat, következésképp nem jártam bulikba, nem volt barátom, semmi. Nem is kezdeményeztem nagyon, nem hiszem, hogy tetszenék akárkinek is, vagy nem tudok róla, vagy túl nagyok az elvárásaim...

Így 1,5 hónappal a 18ik születésnapom után visszanézve nem tudom már mi is a helyzet. A saját hibám mégis, hogy nincsenek olyan barátaim akivel eljárnék? Talán én vagyok túl hideg első ránézésre? Utóbbi kérdésre igent mondanék mindazok után, ami történt velem. Régebben még volt kedvem és motivációm ismerkedni, mára már nem érdekel a dolog. A napjaim szürkék, egyhangúak. Suli-órák, haza, le a számítógép elé az egyetlen netes barátomhoz, tanulás és kész. Az utcára sem járok ki szívesen...A szüleim is furcsán néznek rám, miért nem vagyok olyan, mint a többi korom beli? A nyomorultság érzése és a magány már túlságosan rég jár velem. Abnormális vagyok...Depressziós? Túl sok a mélypontom, és nincs életem... Valaha megváltozik ez? Már célokat sem látok magam előtt, ez nincs így rendben. Nem tudom hogy az egyetem segíteni fog-e, vagy valami mást kell keressek, amitől új ember lehetnék, mert ez minden, csak nem emberi...

Aminek köszönhetem azt hiszem még a fél lábbal a földön szituációt, hogy a netes barátnőmmel amatőr regényeket írunk, amik egész jól használnak készségfejlesztésként, és a fantáziámban legalább az lehetek, aki és amilyen csak szeretnék. És talán a saját magamnak felállított 50kg-s álomsúly felé is lépdelek, de mégis...szeretnék normális lenni, nem pedig ilyen lelki világgal, láthatatlanul élni egy közösségben...

UI.: Az életuntság, érdektelenség, önutálat azt hiszem a depresszió jele...Ha így van, évek óta ezzel kell éljek...Nem tudom mi hozna változást.

Azért ne add fel!:)

Hátha nem sokára egy kölcsönös szerelem is rád talál!!!

Szia toncsimimi!

Hát köszi szépen a tanácsot: mint mondtam mindent megteszek:most is rokonoknál vagyok, egész nap kicsi uncsitesómra vigyázok, barátnőzni is gyakran járok, meg aerobic, szóval minden, de nem múlik el.

Most várom, hogy a gyógyszer majd mit tesz:)

Kedves papapa!

Én szerencsére nem vagyok depressziós, kíváncsiságból kukkantottam be ebbe a fórumba. De meg kell, hogy mondjam, hogy amikor elolvastam a történeted ledöbbentett, hogy ilyen fiatalon olyan nagy az öngyilkosság utáni vágyad! Még előtted az élet és annyi szép dolog vár még rád!!!

Hol vannak a barátaid, osztálytársaid, akik kitudnának rántani ebből az állapotból???

Szerintem sokat segítene rajtad, ha valamilyen terápiára járnál, ahol hasonló problémával küzdő emberekkel találkozhatnál. Erőt tudnál meríteni abból, hogy nem vagy egyedül!

Mindenképpen a gyógyszerek mellet a társaságot találom a legfontosabbnak gyógymódnak ( bár nem vagyok orvos). Így nem lennél egyedül és nem lenne időd az öngyilkosság gondolatával foglalkozni. Itt a nyár keress egy számodra érdekes tábort, vagy szakkört, sportolj, táncolj...

Szerintem egy jó kis közösség csodát tenne veled!!!

szia

Hát nem semmi, én nekem hála az égnek nincsenek öngyilkos hajlamaim, de ha van azzal együtt még nehezebb kezelni, és azt hiszem te ezzel próbálod meg felhívni magadra a figyelmet hogy segítségre van szükséged, és jó hogy apud megért! Én nekem is volt ez a hányinger, semmihez nem volt kedvem, és csak úgy voltam, mire észrevettem hogy nem tudok már enni se, és még a víztől is savam volt, hasmenés minden mennyiségben, akkor még az elején biztosítónál dolgoztam és pont mentünk vhova a munkatársammal és szó szerint ha 2 perce mentem el itthonról, rámjött hogy rosszulleszek és úgy is lett, a kocsiból kiugorva toltam le a gatyám, gondolhatod.!!!!!!!! Még jó hogy nem látták! De vhogy mindenen túl tettem magam lassan, és próbálom, bár gyógyszer mellett kezelni, néha sajna visszaesek. Viszont a jóga sokat segített, és még most is ha csinálom, sokszor jobban használ, mint az a sok nyugtató. Hát szerintem vhogy el kell kezdened, döntsd el hogy igen is élni akarsz és megérdemled hogy boldog legyél. Írj egy listát, hogy mi bánt, mi rossz az életedben és azért vedd észre mi a jó, és hogy azért kire számíthatsz, hogy nem vagy egyedül. ÉS ilyenkor írtam én egy listát, hogy mit szeretnék elérni az életben, és ezt a listát lobogtatva magad előtt, menj előre mint az úthenger, és tényleg legyél Önző. Nekünk depiseknek ez a fő bajunk, hogy alá becsüljük magunkat! Írj naplót, ha nincs mit írnod, legalább is azt hiszed, írd le aznap mit csináltál, mit néztél a tévében, ilyesmi. Ezek mind jót fognak tenni!!!!! Hidd el, kipróbáltam!

Hát ez szörnyű! Én nem is tudom, jó hogy vannak olyanok mint én, de azért jó lenne ha ilyen betegség nem is létezne. Nem tudom mi lehet nekem olyan amire nem akarok emlékezni, az érdekes hogy amíg nem szakadt a nyakamba minden felelősség, addig nem volt bajom! Hajlam is van rá, mert anyum is az, és az ő apja is depis volt. Csak az folyton ivott, és bele is halt. A gyógyszert okés hogy egy darabig szedni kell, míg rendbe jön az ember, de minap elgondolkodtam, mert végre rendes gyógyszert kaptam, nagyon elvoltam vele, és most mégis visszaestem, magyarul majd életem végéig gyógyszereznek, hogy vhogy normálisan élhessek??

ez elég durva azért!Nekem azt mondták mindig hogy a szüleim nélkül semmi bajom nem lenne, elég hosszú elmesélni, de lehet már le is írtam, hogy miért, lehet benne igazság, de hogy van barátom, szintén egy marha nehéz esetet fogtam ki és kiborít elég sűrün, viszont egyikünk sem hagyja a másikat elsétálni, vagyis elengedtem volna, ő nem hagyta, mintha szeretnék szenvedni olyan! De akkor mindentől rosszul leszek, mindig???? értitek szerintem hogy mire célzok. Ezen gondolkodtatok ti már???

Sajnos nekem is volt depis időszakom,eég komoly.Egészségügyben dolgozom,de magamon nem ismertem föl a betegséget.Sőt a barátom pszichológus és amikor kiderült,szerinte ez tévedés.

Én nem sirtam ,de állandoan féltem,hogy mi lesz holnap,mi lesz ha rosszul leszek.Nem mertem emberek közé menni,de ha dolgozni mentem az más volt.Senki nem vette észre rajtam.Szenvedtem és kényszer evésem lett,aminek meg lett az eredménye közel 20 kg hiztam./más fogy/Az én gyermek éveim se voltak felhötlenek.14 éves koromban kitettek az utcára,elkelett döntenem hol fogom tölteni az éjszakát,melyik mamához kopogtasak be. ez 42 évvel ezelőtt volt,elakartam felejteni.Ezért gyermekeimnek sem mondtam el,nem hazudtam ,elakartam felejteni.Én magam se tudtam mi a baj,szorongás és félelem oka.Pszichiátrhez jártam,Xanax és beszélgetés.

Majd találoztam egy doktornővel aki relexálni tanitott.Egy este amikor egyedül csináltam a gyermekkori képek jöttek elő,nagyon megijedtem. Másnap a dokornőnek félve,szorongva kezdtem el és nagy nehezen kinyiltam elmondtam mindent.Azóta könnyebb,relaxálok,lassan a régi emlékek előkerülnek.Valószinü,hogy nálad is valamilyen rossz emlék lehet,nem akarsz emlékezni.42 éve nem voltam abban a házban ahol éltünk,mert nem volt bátorságom./Pedig elég jó családbol származom,anyám tanár volt/

Sziasztok!Nekem évekig ideges, szorongásaim voltak,amire a körzeti orvos nyugtatókat és "hangulatjavitókat" irt fel.A nagyobb probléma akkor lett, amikor vesegyulladásom lett, de ezt az én jó háziorvosom nem ismerte fel. 3 hétig magas lázam volt csak otthon vergődtem,a nagylányom telefonált az orvosunknak, de nem jött ki, csak telefonon magyarázta el hogyan hűtő-fürdözzenek. De nem lett eredménye, ki kellett hivni az ügyeletet, de az meg nagyon sietett, felirt egy lázcsillapitót és rohant. A lázam maradt, közben elég sokat fogytam, alig ettem.Végül egy maszek urológushoz vitt el a férjem, aki 1 hét alatt helyrehozta a vesémet, de az eltelt idő "hozadéka" az lett, hogy bármiről volt szó én mindenen sirtam. Akkor lettem jobban, ha kisirhattam magam.Éreztem, hogy egyre gyengébb vagyok, hetek teltek el úgy, hogy még az utcára sem tudtam kimenni.De valahogy az életösztönöm azt súgta, orvoshoz kell mennem.A körzeti orvosomhoz nem akartam menni a fent leirtak miatt.Végül találtam egy neurológus doktornőt, elmentem hozzá a magánrendelésére.A legelső beszélgetést én végigsirtam, még beszélni sem tudtam.A váróteremben az ajtaján volt egy plakát a depresszió tüneteiről, nem állitok valótlant, ha azt mondom, hogy 1-2 kivétellel mind illettek rám.Akkor 3 ezer Ft-ot kért a doktornő. Azóta sem bántam meg, mert jó gyógyszereket kaptam, amik helyreráztak.Azóta csak 2-3 havonta megyek el hozzá, ami alkalmanként 1 ezerbe kerül. Azért irtam ezt le, mert olvastam olyan hozzászólást, hogy a magánorvos milyen drága.Az én gyógyszerem neve Velaxin 50 mg. Frontint én is kaptam, de már csak akkor veszek be 1/2 tabletta 0.25-öst, ha valamin felhúzom magam, ami már elég ritka az utóbbi időben.Gyógyszerelhagyáson nem gondolkodom, mert ha igy jólérzem magam, akkor ok.

Azt még le kell irnom, hogy azért el kellett telni 5 évnek, hogy újra nyugodt és kiegyensúlyozott legyek.Mindegyikőtöknek azt üzenem: türelem és a nyógyszert folyamatosan szedni kell. Ez a betegség nem egy megfázás, amiből viszonylag gyorsan ki lehet gyógyulni.Sziasztok!

Hát voltam dokinál, immár 3 hónapja szedem az új gyógyszert amit a doki írt, Cymbaltát kaptam, és most a doki azt mondta hogy amint elhagyom a nyugtatót, fél éves kúra!! Na, annyira örültem, mert tényleg elmúlt a hasmenés, szorongás, utazni is könnyen ment, és kezdett a hangulatom is jobb lenni, minden szempontból nyugodtabb lettem. De most megint visszaestem, ugye hogy a nyugtatót kezdem elhagyni, már 1/3-át szedtem csak, de ugye most megint 3-4 szem napi, mondjuk 0,25mg-os, de most nem tudom, mert megint változás előtt állok és én is félek az újtól, a bajtól, mindentől.

De remélem hogy lépek és sikerül a szervezetemnek visszaállnia, és letudom tenni a nyugtatót. És akkor még a fél év...

Sziasztok!

Én is depressziós vagyok, előtte pedig pánik beteg voltam. Nagyon rossz érzés. Nincs életkedvem, nem megyek emberek közé, sokszor rámjön a sírás, elfelejtek mindent, és remeg a kezem. Most pszichológushoz járok.

És ami nagyon fontos, hogy félek minden bajtól és nem tudom megvédeni magam.

Hát ennyi.

Helóka

Voltam dilidokinál, tök normális volt. Csak a ciki az volt hogy ez a doki hol található. Mert semmi közöm a dilisekhez, csak depis vagyok. A női zárt osztályon van(ideggyógyászat)! Kaptam egy új gyógyszert ami ha bevállik nem kell nyugtatót se szednem és hasmenésre bogyót se. Cymbalta a neve, és 2 hét után derül ki hogy jó lesz e szervezetemnek. Ugye a mellékhatások. Közben még aggódási problémáim vannak, aminek a latin nevét nem vágom, meg angorafóbiám. Marha jó. Mondta a doki ha lenne pénzem egy állandó pszichoterápiás kezeléssel ki lehetne gyógyítani, fél év vagy 1 év alatt, de lehet ha nem lenne a pénz probléma nem is lennék ilyen depressziós. Ez úgy viccesen jön ki. Na szedegetem magam lassan össze, az egyetlen ami aggaszt hogy fogyok mint állat, már csak 56kg vagyok, és 167 magas. És mondták hogy a remek fogamzásgátló is depressziót okoz. Yadine! Na haliihóó

Hát sziasztok

Én személy szerint nem igazán voltam jól, megjött a bajom és előtt 1 héttel fú! Visszaestem megint, és én hülye, még rossz gyomorral, ittam, bár hiába keveset, nekem azt sem bírja. Most kezdek jobban lenni, de a gyomrom majd kiszakad. Az idegességtől eddig nem volt hányingerem, de mostanában már az is van és elég durva. Most kéne neki lendülnöm, jönne talán a munka, talán a barátommal is megoldódik, valahogy ki kell találnom hogy ne vegyek fel dolgokat, és tudjak elnézést a kifejezésért: szarni rá! Márt nálam már tuti ez a baj, hogy a sok apróság is, emészt és húzom csak fel magam. MOst végre elmegyek orvoshoz is, mert ez így nem jó!!! Remélem tud okosat mondani, mert még attól is ideges leszek hogy dokihoz kell mennem. Na jó éjt mindenkinek

Szervusztok betegtársaim.

Látom hála istennek mindenki jól van mert senki sem irt.

Szerencsére jó idő van ill, többet süt a nap és ez ránk nézve nagyon jó a sok borús nappalok helyett.

Remélem a fent leirtak miatt hallgattok és nem másért.

Én szerencsére most jól vagyok, sokat vagyok a levegőn, vagy egy 400.-öles kertünk virágokka, és már sokat veteményeztem. Nagyon szivesen csinálom de nagyon elfáradok. Igaz nem vagyok mai csirke.

E mellett még a háztartást is vezetem, és minden nap du. bejárok vidékről Pestre dolgozni.

Úgy hogy van elfoglaltságom, de néha a fiamnak és a lányomnak is eljárok segíteni ha kell.

De ezt is szivesen csinálom, emlékszem amikor még aktívan dolgoztam, és az anyósom eljött /volt lakáskulcsa/ és mire haza értem ki vasalt, esetleg elmosogatott, vagy csak a helyére rakta az edényeket én úgy örültem.Ezek helyett én mást tudtam csinálni, vagy csak egyszerüen leültünk egyet kávézni, dumcsizni.Sajnos ma már nincs köztünk.

Na de most csak a szépre emlékezzünk, irjatok magatokról akkor pláne ha jól vagytok, de ha nem akkor is. Sokkal könnyebb, ha kiírjátok magatokból, legalábbis nálam ez müködött.

Sziasztok várom a leveleiteket.

Sziasztok! Én mostanában úgy voltam, hogy nem igaz hogy megint előjött a problémám, és nem tudom, de ugye azért van valaki aki mellettem állt, az nagyon sokat segített. Most már kezdem azért máshogy felfogni a dolgokat mint eddig, a gond csak az hogy nehezen áll át az agyam, hogy folyton csak a negatív dolgokat nézzem. És megnéztem egy dvd-t, amiben szerintem nem mondanak hülyeséget, hogy azt vonzod amire éppen gondolsz és érzel. Na, azt tudni kell hogy nálam pont azért jött folyton a rossz, mert leírtam magam," ez nem megy", balfasz vagyok, meg nincs szerencsém, meg ilyenek. Már erre gondolni se kéne, hanem a pozitív dolgokra és arra hogy ezt szeretnéd, és sikerülni is fog. Ha rossz ér, nem szabad úgy felfogni! Hanem hogy ez kellett, hogy tanulj belőle, hogy állj a dolgokhoz hozzá!!!!

Nagyjából ennyi ha valaki érti!!! A barátok is sokat segítenek, de ha az embernek van párja,és

szerelmes!!!!

Köszönöm Distvánné, hogy válaszolt.

Párom nincs. Próbálkozok "rendet rakni a fejemben" több kevesebb sikerrel, de remélem orvosra nem lesz szükség.

Kedves Habika.

Sajnos tényleg a rövid leirásod alapján nem volt

a gyerekkorod csodás, mint ahogyan nekem sem.

A körömrágás, a gyors pislogás szerintem az idegesség jele.

De az orvos erre eggyértelmü választ ad.

Te egy csodálatos lány vagy, kiváló tanuló, én nem hinném, hogy ne éreznéd, hogy a többikek fel néznek rád. Csak nézz magad kölül figyelmesen szét.

Nem tudom most van e kapcsolatod, de ha van megkellene vele beszélned a problémáidat. Lehet, hogy csupán szeretetre, megértésre, elismerésre vágysz.

Ha nincs párod komolyan gondolkozz el azon, hogy a gyerekkorod zárd le!!!! Mert Te egy csodálatos ember vagy aki még ráadáásul Okos is.

Természetesen az én véleményem nem szentség, én igy látom.

De mindenképpen azt javasolom ha saját magad nem tudsz a fejecskédbe rendet tenni, beszélj egy orvossal.

Sok sikert hozzá!

Éva

Szia Barbi.

Olvasom, hogy milyen problémáid vannak.Nekem az a véleményem, hogy ezt a gyógyszer problámát nem kének ilyen lazán kezelni. Hidd el, vannak nem maszek orvosok is akik meg dudják a te problémád oldani és nem kerül egy vagyonba.

Nem biztos hogy egy vagyont elkérő orvos többet tud, ill. fog veled foglalkozni.

Mivel Fehérvár nem egy kis falu, biztosan találsz és (sürgősen) egy megfelelő orvost.

Tudnillik minél később mész annál nagyobb lessz a probléma.

Azt is irod, hogy nem tudsz aludni, bizony már az is nagy probléma, mert az idegeid sem tudnak megnyugodni még az alvás idejére sem.

Ha rám halgatsz, nem tötyörgsz egy helyben, hanem azonnal orvost keresel.

Tudom magamról ez nem olyan egyszerü, az ember csodára vár, és mindig csak halogatja.

De hidd el nincsenek "CSODÁK". Csak magadra számíthatsz, és a párodra "remélem".

Kellemes húsvéti ünnepeket kivánok és jó egészséget.

Éva.

Halihó!

Én nekem az a gond lehet, hogy alapba nem egy jó orvoshoz kerültem, és ismerősök ajánlottak egy magán dokit, hogy mennyire jó, és azért akartam volna elmenni, de hát egyszerűen nincs pénzem rá, úgyhogy vkit a kórházban kéne keresnem. Nincs ötletetek. Mondjuk én Fehérvári vagyok, és szerintem havi 1 alkalom elég lenne. Na mondjuk be kéne állíttatni a gyógyszereimet, vagy leszoktatni, vagy vmi., mert ez ahogy van nem jó. este elfelejtettem bevenni nyugtatót és nem tudtam aludni! Pedig frontint szedek, és az szorongásra van inkább. Érdekes! Addig míg nem tudok itthonról valahogy elszabadulni, addig is megoldás kéne! Az visz le folyton a padlóra.!!!