Depresszió, öngyilkosság (beszélgetés)

Szia!

Az iskolában kell lennie iskolapszichológusnak. Kérlek szépen, hogy keresd fel! Beszélj vele! Azon túl, hogy őt felkeresed kérjetek az illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál pszichológiai gondozást. Ott tudnak neked hatékonyan segíteni. A fiamnak is kértem anno iskolai kudarcok feldolgozására és családban történt haláleset miatt.

Ha esetleg szeretnél többet tudni erről írj nyugodtan privátban.

Ígérd meg, hogy nem csinálsz butaságot! Túl fiatal és értékes vagy, hogy eldobd magadtól az életed.

Figyu.

Egy: tök természetes ebben a korban, hogy az ember összezavarodik. Hormonok tombolnak, már férfi vagy de még mégsem. Gondolod, hogy a környezeted azt várja, hogy légy férfi. Közben riasztó ez az egész, kemény világ.

Néha dühít, hogy nem lehetsz már felnőtt végre, néha meg odabújnál egy oltalmazó menedékhez.

Nem fogsz örülni: én 42 évesen is érzek néha így. Szóval ez egy örök állapot. Nem a kor, a felnőttség határozza meg, hanem az emberi esendőség.

Jó hír viszont, hogy nem az érdektelen beletörődés jellemző rád, hanem tombolsz, tiltakozol. Tehát van benned erő, ösztön.

Na most fogd magad és hidd el, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd, akkor alakulnak úgy, ahogy kell. Majd utólag meglátod az értelmét.

És igen, tessék megrázni magad, és felmérni, mennyire súlyos, ami bánt. Ha nem betegség, ha nem a szeretteid fájdalma, akkor minden mással lehet kezdeni valamit.

Vagy elsöpörni, vagy megoldani.

Fújd ki az orrod és gyerünk! :)

Minden, de minden alakul majd, csak kitartás!

Nem is hinnéd, milyen sokan vagyunk, akiknek nehézségei vannak.

Van egy zene, a gyerkőcöm hallgatja már huszadszorra. Nekem ma segített. Leírom, hátha neked is fog, tele van erővel.

Sia: unstoppable.

Szóval legyél te is az, megállíthatatlan!

Megint mélypontra kerültem, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném.

Megint magamba fordultam, és csak zokogok.

Meg akarok halni.

Nem akarok élni.

Elegem van az életből.

Tegnap (01.29) 17 ora utan irta a 29es hozzaszolast.

A cikkben 01.28 estét írnak, hogy akkor történt.

Ettol fuggetlenul sajnalatos.... 😐

Megtette.

[link]

Erre annyit tudok mondani h örülj neki,hogy te egy ilyen múlt utan tudsz így gondolkodni.Becsülöm benned!

En bennem sajnos hagyott ez a sok sok ev ami hasonlo volt a tiedhez annyi fajdalmat,hogy nemtudok ugy allni ehhez ahogy lehet h kellene.Ez nekem nem megy.Ettol fuggetlenul amint latod igyekeztem segiteni a forumnyitonak.Mitől vagyok kulonb?Az en gyerekem nem fog arra haza jonni h begyogyszerezve fekszek egy bucsulevellel vagy epp a mento all a haz elott es meg sorolhatnam es azt se fogja soha hallani tolem hogy em nemtudok mar szeretni es meg tudnam sorolni mitol is vagyok kulonb DE ez a forum nem rolam szol.Reszemrol a temat lezartam mint ahogy az eletem azon reszet is.

Szep estet.

Szia! Remélem már kicsit másképp látod a világot!

Tudod, azért sem érdemes ezen az öngyilkosságon gondolkodnod, mert aki szeret és biztos vagyok benne, hogy sokan szeretnek, ha nem is veszed észre, mérhetetlen fájdalmat okoznál azoknak, aki meg nem szeret ne add meg azt az örömöt, hogy kilépsz az életből! Élj, azért is!!!

Nem mondom egy szúval sem , hogy könnyű az élet. De amit magadnak építesz fel, magadért az olyan jó tud lenni.

Hidd el sok-sok szép élmény vár még rád!

Ha van kedved, írd le privátban mi a legnagyobb problémád, ha tudok segítek.

Én megkövezhetlek. Édesanyám többször kísérelt meg öngyilkosságot. Majd egyszer sikerült neki. Igen állandóan azon aggódtam, amikor hazamegyek az iskolából általánosról beszélek, él-e még? Hab a tortára, sokszor fenyegetőzött, hogy éjszaka elvágja a torkunkat. Tehát éjszakákon át nem mertem, mertünk elaludni. Beteg volt valószínű, mem tudhatom mi játszódott le benne. Az öngyilkossághoz végtelenül nagy bátorság is kell...szerintem, hiszen az ember arra született, hogy féltse az életét.

Azért, nem kövezlek meg, ahogy az elején írtam, hogy én megkövezhetlek. Én inkább segíteni szeretnék, hogy ne kényszerüljön senki olyan helyzetbe, hogy az öngyilkosságon kelljen gondolkodnia, kapjon segítséget hozzá, hogy feltudja dolgozni azt, amiről, azt gondolja nem lehetséges.

Amikor azt írod, nincs benned semmi empátia az öngyilkosságon gondolkodó emberek iránt, ugyan mond már meg, mitől is érzed magad különbnek , mint az édesanyád, vagy édesapád?

Es őket is hivhatod:

Lelkisegély.Szerintem jobban jársz mint itt irogatni.

06 1 116 123

Na figyu amikor a gyerekkorodat egy olyan személy mellet töltöd el aki évente a szemed látára kisérletezik öngyilkossággal de előtte hónapokig fenyegetőzik,hogy na megya vonat alá és egyéb ilyen finomságok,ezzel tönkre téve az egész gyerekkoromat,akkor lehet máshogy látom ezeket a dolgotat.Ja és igen nem kell bemutatni se a pszichiatert se a pszichologust.Nem egyszer en voltam a kisérő.Empátia?Hat bennem nincs az ilyen emberek iránt!!Sikerült kiölni belőlem 7-18éves korom között.

Nekem is baromi sok sz.rt kell elviselnem,sokan nem is értik hogyan birom,annyi fajdalmat éltem at lelkileg,egeszsegileg mint mas egesz elete soran sem.Mégse jutna eszembe ez..mert az ilyen csakis egy önző embernek jut eszebe,aki senki masra nem gondol csak sajat magara es igen vallalom,hogy elitelem!!Aki megkovez az eljen egy ilyen ember mellet es megtudja miert latom igy a dolgokat.

Elolvastam.Akkor no comment.

Én nem ezt tapasztaltam a hozzam igen közel álló családtagomnál 18even keresztül,de persze vannak kivételek.