December 28. - Aprószentek napja

Az aprószentek-napi korbács a XV–XVI. században az egyházi szentelmények közé tartozott, az aprószentek-napi vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája.

A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács.

Magyarországon ma már csak a Kisalföldön tartják meg a december 28-ai korbácsolást.

Régen a fiúk 2-3-as csoportokba verődtek és vesszőből font korbáccsal mentek „megcsapkodni” a lányokat, hogy elűzzék a keléseket, betegségeket. A korbácsolás (suprikálás, csapulás, mustározás stb.) Győr-Moson-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. Ilyenkor a legények körbejárják a falu lányos házait, s miközben különböző mondókákat (pl. „Az aprószentek, Dávid, Dávid!” mondókát:), ének kíséretében megkorbácsolták a háznépet.

Íme két mondóka:

1.

„Aprószentek, szent Dávid,

viselje egészségével,

békességével,

sok jó szerencsével,

léleküdvösségével az újesztendőt!”

2.

„Szófogadó, jó légy,

Ha lenek küldenek, főnek menj,

Ha főnek küldenek, lenek menj,

Ha vízért küldenek, borért menj,

Ha borért küldenek, vízért menj,

Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy.”

A lányok a korbácsolás végeztével szalagokat kötöttek a korbácsra, az édesanyák meg húsokból összeállított csomagokat adtak át a legényeknek.

A korbácsolás után a legények összegyűltek a kocsmában, majd megfőzték az összegyűjtött húsokat és közösen elfogyasztották a legényavatáson, ami egy hosszú beszédből állt, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd után a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, majd tovább isznak, mulatoznak, s végül az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz.

De nemcsak a lányokat supálták meg a legények, a szülők a fiú gyermekeiket átküldték a szomszédba „mustármagért”.

Pl. ezzel a mondókákkal:

1.

Mustármagot jöttem kérni,

Tessék engem jól elverni.

2.

Dicsértessék a Jézus Krisztus

Ajtó mögött állok,

Mustármagot várok,

Ha nem annak, úgy elmegyek,

Törjön be a kemencéjek.

Ott a háziak megcsapulták a gyereket. Szeged környékén ugyancsak mustármagért küldték át a gyerekeket, ahol előkerült a nyírfavessző s megkérdezték, hogy hányan vannak az aprószentek, addig vesszőzték, míg azt nem mondta, hogy 140-en. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, arra a rossz szellemek ne tudnak hatni és az nem lesz keléses.

Fájdalomdíjként" cukorkát, diót, tojást, pénzt vagy egyéb nyalánkságot kaptak.

Az istállóba is bementek és az állatokat is megveregették.

De pl. Kelenyén a kelenyeiek kivitték a pásztorok vesszőit, és ezzel hajtották itatni a teheneket.