Dada - érvek mellette és ellene (beszélgetés)

A sógornőmnek olyan dadája van, aki valaha árvaházban volt gondozónő. 51 éves, már nyugdíjas! Ő pl. kifejezetten beteg babákra is szakosodott. Mármint nem fejlődési rendellenességekre gondolok, csak beteg, lázas... babákra. Őt nagyon szertik, mert akkor is nyugodtak a szülők, ha betegen kell otthon hagyni a kicsit.

Szóval szerintem az ilyen dolgokat is érdemes megbeszélni vele, hogy ha a baba beteg akkor mit csináljon vele, kit hívjon ki hozzá... De gondolom ez alap, nem?

Írtam, hogy még ringyónak is kevés!

Tehát nem ringyó, ha így nézzük! :)))

Nézd, mindenhol van tényleg jó szakember és csapnivaló.

Ez a ringyós hsz szerintem durva volt. Értem én, hogy nem jó pedagógus, na de na...

Az nem általánosítás, hogy a pedagógus titulus az nem jár rögtön a tanítói, tanári címmel. Azt ki kell érdemelni!

Egy pedagógus például nem áll le olyan pitiáner gaztettekre, hogy egy hozzá képest kisgyermeket kikészítsen minden tekintetben. - Az a hozzászólás ezt hivatott takarni.

Ezzel szerintem nem minősítettem azokat a szakembereket, akik a leglehetetlenebb gyerekekkel is megtalálják a közös hangot és terelni képesek a helyes irányba!

Szia

Beleolvasgattam a forumba.Erdekes velemenyek vannak itt.Bar en a sajat tapasztalatomat irnam le:mivel kinn szulettek a gyerekeim,igy egyaltalan nincs es nem is volt segitsegem..Gondoltam ra hogy fogadok dadust.Adtam is fol hirdetest,interjuztattuk is a jelentkezoket a ferjemmel.De a kb 5. holgyemeny utan,rajottem,hogy nem biznek meg senkiben annyira hogy rahagyjam akar csak egy orara is a babakat.Ezek utan ugy dontottunk,hogy itthon maradok,es gyereket nevelek.Nem bantam meg.

A baratnom bebiszitter foallasban.Reggel 8-tol este 5-ig van 4 gyerekkel.1 4 8 es 12 evesek.Gyakorlatilag o az anyjuk..Valaki irta itt,hogy jot tesz a gyerekeknek..Szerintem meg osszekavarja a gyereket,hiszen igazabol nem erti ki az anyja,az aki egesz nap vele van,eteti itatja vigasztalja mikor sir,vagy az aki este hazaesik a munkabol es tolt vele 1-2 ora hosszat..

Nekünk nagy szerencsénk volt, mert rajtunk kívül csak egy-kétszer volt más gyerekeknél, de mivel mi vagyunk az állandók, ezért hozzánk alkalmazkodik.

Ma is kiderült, hogy tovább dolgozik a férjem, nekem meg szülői értekezletre kell mennem a lányom sulijába, így jönni fog délután. Az esetek nagy részében öt percen belül itt van, ha kell.

Mi azért akarjuk már most "lefoglalni", megtalálni az igazit, hogy esélye se legyen annak a balsorsnak, hogy 2 hetente más legyen szegény kislányunkkal.

Jó HR munkához pedig idő kell! :)

A mi első bébiszitterünk úgy jött eredetileg, hogy mindig ráér... Aztán szépen kiderült, hogy mégsem...

Nagyon oda kell figyelni..

Köszönöm szépen!

Én most kaptam egy telefonszámot, férjem is talált kettőt.

Akivel én beszéltem telefonon, ő középkorú (45éves) óvónő. Megszűnt az állása, így vállal gyerkőcöket 0-14 évig. Vele az a baj, hogy délután 2-kor legkésőbb lelépne, mert mennek hozzá a "tanulószobásai". Én meg úgy gondoltam, hogy főállásúra van szükségem.

Mondjuk ez már elég speciális eset.

Nem akarom védő szárnyaim alá venni, mert ezzel az életmóddal nem tudok azonosulni, annak ellenére sem, hogy szeretem a szabadságunkat, a gondtalanságunkat, meg úgy összességében saját magunkat, az életünket, de mindenki másképp éli meg az anyaságot. Lehet, hogy nagyobb szeretet van benne, mint abba, aki el sem mozdul a gyerek mellől, csak éppen lehet, hogy rajta nem látszik, mert nem tudja úgy kifejezni az érzéseit! :)

Igen, tántoríthatatlanok a sokszor téves teóriájuktól!

Elfogadom, hogy vannak, legalább van okom egy gonosz mosolyra is :)

Sziasztok. Eddig csak bele-bele olvasgattam a fórumba, látom különbözőek a vélemények, mint minden egyéb témáról...

Nekem egy 3 éves kislányom van. Most kezdte az ovit. Amikor fél éves volt, akkor éreztem, hogy szükségem van segítségre, mert egyedül (férjem sokat dolgozik) nehezen bírkóztam meg a háztartással és egyébb teendőkkel. Nekem az volt az elvem, hogy a gyereknek semmi keresnivalója egy nagy bevásárlóközpontban, vagy kicsiben sem, vagy egy ügyintézéskor egy hivatalban, vagy éppen egy fodrásznál, ahova mondjuk két- három havonta jártam el... Stb. stb. Ekkor egy ismerősünk ajánlott egy 50 év körüli hölgyet, aki bébiszitter. Eljött, itt volt pár órát, beszélgettünk, kedves volt, játszott a Vandival stb. Láttam, hogy a lányomnak tetszik, felvettük. Hetente egyszer járt reggel 9 és du. 5 között. Aztán szépen lassan kiderült, hogy máskor nem igazán szeretne jönni, mert fárasztó neki... Nehezen tudta megetetni a lányomat ( nem volt jó evő, az tény), nehezen aludt el neki napközben stb. Fél év múlva megbeszéltük, hogy ez így nem oké. Elment. Két hónapig nem volt senki és véletlenül kiderült, hogy van egy fiatal lány, aki bébiszitter. Eljött és megbeszéltük, hogy szívesen jönne hozzánk. Azóta ő van a Vandival és a Vandi imádja, szereti. Most, hogy a lánykám ovis, már ritkán jön, de azért heti egyszer még így is elhívom, mert a Vanda szereti és szívesen van vele.

Nekünk sincs semmi segítség. Egyik nagymama 200 km- re, másik 10 km- re, de nem jön. Szereti az unokáját, de nem tud vele bánni, nem tudja kezelni és nem alakult ki közöttük az az igazi unoka-nagymama kötődés, amit nagyon sajnálunk is a férjemmel mindketten...

Egy bébiszitter választása nagyon komoly dolog. Beengeded a lakásodba és legfontosabb: vigyáz a gyermekedre, aki az életed értelme. Minden apró részletet le kell beszélni vele ahhoz, hogy jól tudja csinálni a munkáját. Ha bármilyen gondod van vele, azonnal megbeszélni és orvosolni.

Engem sosem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam emiatt, én tudom, mire vagyok képes és mire nem. Mi a jó nekünk (!) és mi nem!!!

Sok sikert!

Ez a szülés meg szoptatásmizéria engem is kiborít. Nekem volt sima szülésben és császárban is részem. Össze nem lehet hasonlítani, hogy mennyivel csodálatosabb egy sima szülés, és mennyivel hosszabb és fájdalmasabb a felépülés egy császár után. De ez nem volt választás kérdése, a lényeg, hogy egészségesek a gyerekek.

A lányomat simán tudtam szoptatni, a fiúk nem voltak hajlandóak. Kicsit korábban jöttek, néhány napot koraszülött osztályon voltak, ahol cumisüvegből etették őket, így nem sikerült szoptetni. Tejem viszont volt, így nyolc hónapig fejtem és cumisüvegből kapták, amikor elapadt onnantól tápszer. Ezt sem lehet összehasonlítani: a szoptatás olyan természetes, egyszerű volt, mindig kéznél volt, nem kellett előtte melegíteni, utána mosogatni, sterilizálni.

Szerintem elenyésző azoknak az anyukáknak az aránya, akik maguk erőltetik ki a császárt, vagy direkt nem szoptatnak. E miatt a néhány százalék miatt nagyon nem tisztességes a többi anyukát bántani, akiket orvosi indokkal császároztak és önhibájukon kívül nem tudnak szoptatni.

Én elvből nem vinném ilyen helyekre.

Egy óvatlan pillanat és olyan kárt tesz magában, hogy két élet kevés lenne, hogy kiheverjem.

Meg nem vagyok bio nagykövet, meg tiszta áer zászlósa, de nem hiszem, hogy azokat a vegyszereket be kell szippantania egy kisgyereknek.

Számomra teljesen érthető, amiről írsz.

Erre felénk is vannak sztármamik, vagy ászmamik, vagy nem is tudom minek érzik magukat.

Szidják az egész világot (orvosokat, nővéreket), attól függően, hogy éppen sikerült-e természetes úton világra hozni a gyereket vagy sem. Itt nálunk ez az új idegbaj, hogy csak az lesz anya és jó mami, aki kinyomja a gyereket, mert a műtét az csak kényelmi megoldás lehet. Aztán aki nem szoptat, azt veszik a nyelvükre, aztán utána azt, aki sokáig szoptat (az már perverz), majd górcső alá veszik itt is, hogy kinek mire telik.

Én a minap hallottam vissza, hogy fogyatékos lesz a gyermekem, mert ugyanolyan "deszka" vagyok, mint voltam... Jah, és ha nem lenne a férjem, még gyalog sem tudnék járni, mert cipőre sem telne :D :D :D!

Mivel nem láttak 9-10 évig, eszükbe se jut, hogy éppen eleget kereshettem ez idő alatt :)

Kíváncsi vagyok a dadust miként emészti meg a beteg epéjük :)

Ne foglalkozz senkivel!

:)