Csalódtam egy eddig jónak hitt barátnőmben.... (beszélgetés)

Nekem is van egy nagyon szomorú történetem, amitől sírni támad kedvem, ha rágondolok.. A barátnőm X eljött abba az országba nyaralni, ahol mi élünk, így ismerkedtünk össze. Nagyon megszerettük egymást, mindenhová együtt mentünk, még ott is altatott az apartmanjában. Jól össze is szoktunk ennyi idő alatt. Amikor hazament, kb. 1 hétig tartottuk a kapcsolatot, utána nyomtalanul eltűnt.. Felhívtam egy barátnőjét Y-t, hogy mi van vele, miért nem jelentkezik X, de másfél hónapon keresztük azzal etetett, hogy elfoglalt. Persze nem hittem el.. Egyik éjszaka hívott Y, hogy a barátnőm súlyos depresszióval és magas vérnyomással fekszik a kórházban, és ennyi időn keresztül mindvégig altatták (!)....

Pár nap múlva jelentkezett a "nagy beteg", sírt a telefonba, hogy nagyon hiányoztam neki, és látogassam őt meg a hetekben. Így is lett. 1 hónapig voltam nála, minden tökéletesen rendben működött, ahogyan eddig, de néha bepróbálkozott nálam, amit nem tudtam mire vélni, hogy ez most egy vicc, vagy sem.. Úgy váltunk el, hogy 2 hónapon belül eljön hozzánk vendégségbe. Utána még 3 sms-t küldött, és ennyi.. Pedig azután is írtam neki, hogy kórházba kerültem, de még erre sem reagált semmit.. 8 hónap múlva egy messzi országban véletlenül összetalálkoztunk.. Nagyon került engem, de egyszer aztán odamentem hozzá, és kérdőre vontam.. Azt mondta, hogy beteg volt és kész, ezért nem jelentkezett.. Ahogy telt az idő,

egyre közvetlenebb lett, s láttam rajta, hogy ragaszkodna hozzám, de mintha lenne valami, ami visszatartaná.. Akárhányszor, amikor megkérdeztem, hogy már többet nem akar-e jelentkezi, csak nevetett egyet.. Amikor haza kellett jönnöm, a búcsúzáskor annyit mondott, hogy szeret, és azóta sem hallottam felőle semmit..

Nem tudom mi lehet az oka, mert én sohasem bántottam őt meg. Már arra is gondoltam, hogy amikor nála voltam, valakinek nem tetszett a jelenlétem, és valamit rám foghatott.. Nem tudom..

Mi a véleményetek róla?

Hát ez nagyon undorító volt..! Sajnos ezen már csak utólag lehet korrigálni, de valamilyen módszerrel kitúrnám azt az akasztófavirágot onnan, vagy látszólag megbocsátanék neki, és amikor nem számítana rá, puff neki.. De az lenne a minimum, hogy azok előtt, akiket ő nagyra tart vagy függ tőlük vmi miatt, porig aláznám könnyes szemekkel..

De ha nem vagy bosszúálló, sebaj, Isten majd megbünteti helyetted is..

Sziasztok!

Köszi a jótanácsokat, bocsi, hogy hétvégén nem szóltam hozzá a dolgokhoz.

Igen, sajnos nagyot csalódtam, jóhiszemű voltam! Az a baj velem, hogy túl nagy szivem van, és ezt mindenki kihasználja, ő is ezt tette. De többet nem teszi, az biztos. Ráadásul a poén, hogy ő van rám megsértődve, nem is köszön (nem mintha szükségem lenne rá). Szóval elég furi.

Biztos azért csinálta ezt, mert tudta, hogy én már régebb óta dolgoztam kinn pincérként, és gondolta én ügyesebb lehetek nála, féltette a helyét...de ennyire?! Amúgy más dolgokban is elég furi a csaj, azt inkább nem részletezem..:) Örülök, hogy megszabadultam tőle.

Szia!

Hát nem is csodálom,hogy rosszul esett!Tuti,hogy féltékenység állt a háttérben.Az ilyen nem igazi barátnő,aki sajnál bármit is a másiktól vagy aki irigy a másikra.

Ne is foglalkozz az ilyennel,nem érdemli meg.

Ez egy szörnyű érzés, nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen lesz. A sztorit rövidel elmesélem:

Volt egy barátnőm, akit a fősulin ismertem meg, tök jóban lettünk, eljártunk bulizni, suliba is együtt jártunk...stb. Aztán tavaly nyáron felvetette, hogy menjünk ki Ausztriába munkát keresni (mert nekem van ismeretségem). Valahogy el is maradt ez a közös munkakeresés, ő közben talált egyet, ahova el is ment interjúra. Én is találtam egyet, és amikor mondtam neki, hogy akkor megpróbálkozom vele, teljesen kiakadt, hogy el akarom venni a munkahelyét (mert neki sikerült). De közben az nem is érdekelte, hogy esetleg én máshova jelentkeztem. Itt már összebalhéztunk egyszer. Aztán időközben kibékültünk, de már közel sem volt olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Nem mondta nekem, hogy dolgozik-e még, vagy sem, sőt azt mondta, nem dolgozik, mert a főnöke szemét...aztán kb. 1-2 hónapja találtam egy hirdetést az újságban, fel is hívtam, még örültem is, ugyanis a főnököt régebbről ismertem. Elmentem az állásinterjúra, a helyre, ahol dolgoznom kellett volna. Mikor odaértem, földbe gyökerezett a lábam. A barátnőm serényen dolgozott ott...no mindegy, gondoltam magamban, attól még meg lehet próbálni (bár nem igazán bíztam benne). Amikor a főnökkel elkezdtem tárgyalni, egyből azzal indított, hogy a csajszi nem hajlandó velem együtt dolgozni...hidegvizes zuhanyként ért ez a kijelentés. Mondom jól van, akkor meggondolom, ugyanis más időben dolgozhattam volna...aztán kérdőre vontam a csajszit, hogy mi volt ez, és még ő volt felháborodva, hogy én mit képzelek magamról.

Szerintetek melyik kisujjamból kellett volna kiszopni, hogy ő hol dolgozik, meg egyáltalán dolgozik-e?

Meg ráadásul én úgy gondolkodtam volna a helyében, hogy örültem volna, hogy egy ismerőst kapok munkatársamnak. Szerintem ő féltette a helyét, attól félt, hogy én esetleg jobb vagyok, és akkor ugrik a munkahelye....

De teljesen mindegy, amúgy sem mentem volna oda, mert ilyen légkörben inkább köszönöm nem dolgozok. Csak nagyon rosszul esett...