Családon belüli ellentétek (beszélgetés)

Mi is hasonló helyzetben vagyunk, csak én anyósomékkal nem jövök ki.....és a gyerekek születése sem segített ezen. A megoldás, hogy a legminimálisabbra kell csökkenteni a találkozásokat. És nem téma.

Férjem jár az anyukájához rendszeresen (apósom azóta meghalt), viszi a gyerekeket is, de én jóformán csak évente 3-4 találkozom vele. Pl. szenteste nálunk ebédel a "mama", persze akkor is beszólógat, de szemet hunyok felette......Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Ettől a házasságunk tökéletesen működik :-))

És elnézik, hogy egyedül mész és még csak a gyanú árnyéka sem merül fenn bennük, hogy ez neked, a szeretett lányuknak mennyire fáj és rossz...

Vagy simán leszarják...no ez még gyalázatosabb.

Ez hosszú nagyon, annyi a lényeg, hogy kapcsolatunk elején egy harmadik személy csúnya dolgokat mondott a páromról amit a szüleim elhittek anélkül, hogy megkérdezték volna páromat, hogy te figyelj, ez tényleg így volt, tényleg igaz? És akkor ment a lenézés, meg ellenségeskedés, persze párom sem hagyta néha szó nélkül, amit maximálisan megértek, volt olyan is, hogy hónapokig nem találkoztam a szüleimmel, mert annyira ellenszenvet keltettek bennem, hogy ennyire nem fogadják el a páromat, és inkább feléjük sem néztem...

A lényeg, hogy ott tart a dolog, hogy ha piros sapka, akkor azért, ha nem , akkor azért... Apámék meg képesek évekig lovagolni szó szerint egy-egy elejtett rossz mondaton vagy vitán. Évekig. És ez baromi gyerekes meg fárasztó is...

Még azt vázolhatnád, hogy miért ez a hatalmas ellenszenv részükről a vejük iránt?

Csak úgy, ok nélkül nem szokták utálni az anyósok, apósok a vejüket, menyüket.

Az ő szülei, hogy állnak hozzád?

A férjednek nem muszáj odamenni anyósapóshoz, mehetsz egyedül. Ők meg remélem nem mennek hozzátok, ha van egy kis eszük. Ha mégis, akkor a férjed elvonul, oszt szevasz.

Én így oldanám meg.

Nos...babát terveztek, nosza, meg fog változni az öreg hozzá állása. Egy unoka a legmakacsabb és legkeményebb anyóst, apóst is kezesbáránnyá változtat.

Egyébként meg nem kell egymást szeretniük, csak éljenek csendben, békében, a legminimálisabb tiszteletet megadva egymásnak már csak miattad is. Te tartsd a kapcsolatot továbbra is a szüleiddel. Előbb-utóbb rá fog jönni a kedves papa, hogy ő veszíti a nagyobbat és többet.

Ha a lányom szereti a vejem, én is szeretem, ha épp panaszkodik rá...na akkor, de csak akkor és átmenetileg meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Egyébként rendes, szorgalmas, családszerető férfiú és nem mellékesen az unokáim édesapja.

Nem pazarolnek olyan energiat el, aminek nincs ertelme. Ami nem megy, minek eroltetni??

Ugy tunik, az a legjobb, ha a ket ferfi elkeruli egymast. Apud meg tegyen lakatot a szajara.

Ha a ferjed megadja az alaptiszteletet, apud pedig nem fogadja el, ill. visszautasitja sorozatosan, akkor nincs mirol beszelni.

En igy tennek.

Sziasztok!

Csak annyit szeretnék kérdezni, az erre járó kedves fórumtársaimtól, hogy szerintetek van-e valamiféle (fél)megoldás az alábbi helyzetre:

férjemmel, 7. éve vagyunk együtt, ebből 4. éve házasok, babát tervezünk, külön élünk, nagyon boldog vagyok vele, imádom és vele akarom leélni az életemet, mert ő tényleg a lelkem másik fele, hiányzó darabja, nem is tudom mi lenne velem nélküle... de nem szereti a szüleimet, amire persze okot adtak bőven, mert elítélték anélkül, hogy ismerték volna, gyakorlatilag semmibe veszik, még anya hagyján, de apám borzasztó, és az a baj, hogy makacsok mind a ketten, férjem próbálkozott (szülinap, névnap, karácsony, stb.), anya változott idővel (jó reggelt ennyi idő után), de apa nem, én közöltem minden érintettel, hogy nem fogom tönkretenni a házasságomat azért, mert apa így vagy úgy gondolja, nem érdekel, én szeretem a férjem és kiállok mellette, de ez azért mégiscsak gáz, hogy szó szerint nem lehet őket egy légtérbe ereszteni... Tudom, biztos nem vagyok egyedül a problémámmal, de mégis érdekelne, hogy milyen áthidaló megoldások születhetnének? Vagy hagyjam az egészet, hiszen úgysem tudom megváltoztatni? Ettől még az is jobb volt, mikor megvolt ez a "látszat playpofa", vagy nem is tudom minek mondjam dolog, mert ha még tudtam, hogy olyan is a kapcsolat, amilyen, de nem mérték voltmérővel a feszkót a levegőben...