Csak a pénz miatt mész vissza dolgozni, ha még nincs 3 éves a gyereked..? (beszélgetés)

Gyerekek előtt mindig azt mondtam, hogy itthon fogok maradni addig, amíg lehet.

Aztán nem így alakult. A második kislányom nagyon hamar kezdte a bölcsit :( (14 hónaposan)

Nagyon rosszul éreztem magam emiatt és kaptam is folyton a kritikákat.

Sosem felejtem el, egy terhes nő fintorogva közölte, hogy mi a véleménye erről.. aztán az élet úgy hozta, hogy ő is visszament dolgozni a fia 1 éves korában.

Szerintem senkit sem kéne megkövezni ha sokáig marad azért sem, ha hamarabb beadja bölcsibe azért sem.

Ahol én élek 9 hónapos kortól már sokan beadják, én 1 éves korában fogom. Még akkor is túl kicsi, de ha már a munkahelyem túlélte a covidot (eddig), akkor nem akarom évekig húzni az időt.

Meg hát bevallom elég nehéz, hogy a terhességem eleje óta itthon vagyok a vírus miatt.

Azt meg különösen csúnya dolognak tartom, ha egyik anyuka a másikat ilyesmi miatt megszólja. Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy miért adja be a gyereket hamarabb az egyik mint a másik.

De nyilván rendkívüli módon unatkoznak és ez egy remek pletyka alap.:D

Egyik barátnőm pl. csak azért nem adja be a fiát mert fél, hogy majd hogyan jön ki a többi gyerekkel. Szerintem meg annak a kisfiúnak különösen jót tenne a közösség.

Na mindegy, mindenki maga érzi, tudja mire van szüksége a gyerekének. Van akinek meg egyszerűen nincs választása. Anyukám is anno kénytelen volt engem beadni mert annyira nem volt pénzük.

Én 4 évet voltam a gyerekemmel otthon, na de nem azért, mert nem hiányzott a meló, a felnőtt társaság, stb., hanem teljesen más miatt alakult így.

Tehát, amikor a gyerekem csecsemő volt, én úgy vittem a levegőre, hogy kerültem a többi anyukát, mert nem voltam kíváncsi arra, hogy a hányásról és a kakiról beszélgessek állandóan. Én inkább olvastam.

Én már babaként is simán ráhagytam anyósomra, a tesómékra, stb.

Aztán 2,5 évesen ment bölcsibe a gyerek, hogy legyen neki gyerek társasága, én meg mentem tanulni.

Amikor a gyerek betöltötte a négyet, elmentem dolgozni, mellette tanultam, háztartást vezettem és szórakoztam a férjemmel továbbra;)

Szerintem jól látod.

Egyik lányommal se vártam meg a 3 évet, már 2 év után hiányzott a felnőtt társaság, a felnőtt élet.

Még úgy is, hogy Gyed alatt is tanultam.

Ezzel nem azt mondom, hogy másnak is így kellene csinálnia, mindenkinek a saját döntése.

Olvastam egy F.posztot, amiben a "nem azért szültem gyerekeket, hogy bölcsődébe menjenek/a nagyi, bébiszitter stb. legyen velük, tehát otthon maradok, ameddig csak lehet" nézetet képviselő anyák beszélgettek (ezt a szót is idézőjelbe lehetne tenni, mert volt ott sok vitatkozás is...) azon anyákkal, akik korábban mentek vissza dolgozni, mint ameddig az állam által járt volna nekik a "fizetett otthon maradás" (már amennyire fizetett ugye, mivel pl. a GYES már nem sokra elég). Vagy azért, mert nem tudtak volna megélni, ha anyuka nem megy vissza dolgozni, vagy ha meg is tudtak volna élni, de a nő nem bírta volna elviselni, hogy "eltartottként" gondoljanak rá mások, vagy éppen ő saját magára, vagy azért, mert félnek, hogy ha most elég is a pénz, mi lesz később, ha esetleg történik valami rossz dolog stb.

Na szóval, a lényeg, hogy azt az indokot nem igazán említették meg, hogy attól, hogy gyerek(ek)et szültek, nem akarnak egész nap a házimunkával foglalkozni, hanem apukához hasonlóan ők is akarnak napi szinten felnőtt emberekkel találkozni, nem csak a gyerek rezdüléseit lesni, hanem munkahelyi témákkal is foglalkozni stb., és hétvégén felesben csinálni a házimunkát a férjjel stb. Biztosan ilyenek is vannak, de mivel nem emelték ezt így ki, gondoltam felteszem itt a kérdést, hogy kinek mi a hozzáállása ehhez az utolsó gondolathoz.

Ui. Mielőtt megköveznétek, hogy milyen rossz anyuka vagyok, ha nem akarok 0-24-ben a gyerekemmel lenni, elárulom, hogy még nem vagyok anyuka :P, egyszerűen csak jelenleg így gondolkodom, hogy én nem csak a pénz miatt akarok majd visszamenni dolgozni, aztán ki tudja, hogy mire majd ott tartok, hogyan fogom gondolni. :D Most csak érdekel a ti véleményetek. :)