Boldog-boldogtalan versek-gondolatok életről-halálról (beszélgetés)

Örökké szeretlek, hallottam már párszor, de mindig csak mástól, a filmben ahol gázol, csordultig a giccsbe, nesze neked Bálint, szállj be inkább bridzsbe.

Elkapott az ihlet, mint Floki a lábtörlőt, meg tudod fejteni, mi van a fejemben, senki sehova be ne lépjen, amíg nem adok rá engedélyt, térdelj le kutyába és mehetsz a pénzedért.

Gránit biztonságú jövő perc alatt sejlik köddé! A francot se érdekel, ha van elég kenyér. Tejet is adj hozzá, a kávémba bele, gyönyörű mátkám csókot szám szélire.

Szólított a mester, én magamat, hová lettél füttyös? Ja, itt vagyok! 🙂

Ez nem a Halloween, vámpírok bálja, a kretének serege itt van, de bánja, ha nem fordul napkelet felé, a zsebben legyen pénz, a hajon pedig zselé.

Vigye el a fertő, akit akar, a kézmosó a mosdó szélén, kényszeresen betakar a sötétség, lágy ölén bájos muzsikaszó, lehet még jó.

Te kretén nap, Ó te borzasztó világ! Mégis olvadozik a jégcsap, de közben fenik már az acélt! A cél, jobbnak lenni a szemétkupacon, nem iszom kávét, mert most bulizom.

Jaj az én mátkám vajon mit csinál? Fel vagyok dobódva mert most senki nem cseszte fel a zagyam! Nem érdekelnek a csöpögős szívek, se a szerelmes dalok, ez a nap is ugyanolyan mint a többi, de mindenkit egyszerre szeretek és utálok.