Barátság vagy az igaz szerelem? (beszélgetés)

Én is ezt írtam tegnap, hogy lehet, hogy a csávó meleg...különben nagyon nem normális ez a viselkedés.

Őszintén szólva nem értem a barátodat, mert megértem azt amit írtál tegnap is, hogy gyerekkori jóbarátok. De már ne is haragudj, szex közben nehogy már egy cimborával beszélgessek???? Kell tudni hol a hatás, és attól h vki párkapcsolatban van nem kell totál elhatárolódni a barátoktól, de ez nem normális viselkedés. Ha a párod nem tesz ellene semmit, akkor te hiába erlőködsz. Ha ő nem kapcsolja ki a telefont, és mindig válaszolgat mindenre akkor nem fog lekkopni a barát és örökre a nyakatokon fog maradni. Ezt nem neked hanem a barátodnak kéne lerendezni.

Szerintem a párod jóbarátja homokos és szerelmes a párodba!Ha nem így van,akkor csak szimplán a srác szellemi fogyatékos!

Nem neked kellene tenned,hanem a párodnak.

-A párod miért veszi fel éjjel a telefont?

-Válaszol az sms-ekre a párod?

-Miért nem némítja le éjjel a telefonját pl szex közben,vagy éjszaka?

-A párodnak kellene őt leállítani.

Véleményem:Ha a párom utálnák a barátaim,akkor nem hívnám a párom találkozni velük,sőt ha ő a legfontosabb nekem,akkor lekoccolnám a barátaimat és keresnék újakat..Volt már rá példa.

Korábban sosem volt gond az exeim legjobb barátaival. Lész felüdülés volt velük találkozni, beszélgetni, úgy éreztem, hogy számíthatok rájuk és támogatják a kapcsolatunkat.

Most ennek a csíráját nem érzem.:'( Rossz embernek tart és bánt.

Pedig a párom a munkájával (+ hobbi) is nagyon sokat foglalatoskodik, tehát nem is mindig velem van, mikor a barát pedig azt hiszi.

(Előttem is hanyagolta már őt, nagyon sokat amiatt, hogy a műhelyben ült órákat.)

A barátság barátság, a szerelem meg szerelem.

Az az érzésem, hogy te nem tudod megfelelően kezelni a helyzetet.

Tudom, de kíváncsi lennék még véleményekre is. Gondoltam hátha most mások is fórumoznak, péntek délután lévén.

Ne hari!:$ Sokat segített tegnap a válaszotok!:)

A barátom korábbi jóbarátja igencsak érdekesen viselkedik.

Ugye ismert jelenség, hogy ha létrejön egy párkapcsolat, sajnálatosan kevesebb idő marad a barátokra. Az én barátőim ezt elfogadták, hiszen velük is, velem is megtörtént már ez.

Ez a fiú jogásznak tanul és eléggé befáradt, msn-en is csak erről tud beszélni, vitatkoznak folyamatosan a párommal. De náluk ez megszokott volt mindig is, csak mostanában sokkal szívesebben van ugye velem, mint hogy felmenjen és aktuálpolitikai kérdéseket tárgyaljon meg vele. Nem én kötelezem rá, de ha mégis megkérem, hogy most ne menjen fel (esti közös tv-zések alkalmával), mikor végre együtt lehetnénk.

Pont emiatt -hogy ilyen témái vannak- nem annyira sürgettem a találkozást vele, bár természetesen hajlandó lettem volna, hiszen a barátom barátjáról van szó mégis.

Ráadásul ilyeneket kérdez a páromtól, hogy miről tudunk mi már ennyit beszélgetni, meg hasonlók. Hozzáteszem, hogy egészséges szinten engem is érdekelnek ezek a dolgok, tájékozott vagyok a napi politikában, de ilyen szinten engem sem érdekel.

A sors fintora azonban, hogy a "találkozó" mégis összejött, de nem egészen úgy, ahogyan az ember lánya gondolná. Egy buszon utaztunk, ő már korábban felszállt. A párom már rögtön kiszúrta, de láttuk, hogy nagyon "alszik", le van hajtva a feje, pont ezért mögé ültünk, hogy majd felébresztjük és akkor bemutat, beszélgetünk majd. A barátom ébreszgette volna játékosan, még meg is csörgette, de csak nem kelt fel. Én valahol éreztem, hogy nem véletlen. . . a barátom elhitte.

Mint utólag kiderült fenn volt, csak nem nagyon volt kedve velem jópofizni. Ezt még valahol el is tudnám fogadni, de hogy ilyen gyerekesen tegye, ez elég érdekes. Még általános iskolában csak-csak, de könyörgöm, 20 évesek elmúltunk már.

A barátomat zaklatja telefonon, naponta több sms-t küld és olyannyira sokszor hívja, hogy gyakorta szex közben is zavar minket.

Ez még idáig rendben is lenne, de volt már, hogy éjjel is csörgetett.

Amikor mostanság is felhívja, azt bizonygatja, hogy én húztam ki előbb a gyufát, azzal, hogy "nem engedtem fel" és az csak aztán következett, hogy ő nem volt képes hátrafordulni miattam. Ezen azonban könnyen átsiklik.

Még egy dolog. (Gondolkodtam rajta, hiszen engem is bánt, hiszen a szerelmemnek nem akarok fájdalmat okozni. ) Tehát pár héttel azután, hogy megismerkedtünk a párommal, randira jövet találkozott ezzel a barátjával a villamosmegállóban. A párom kedvesen invitálta, hogy ismerjen meg, hiszen már az elején tudtuk, hogy szerelem lesz:) De ő akkor is elutasító volt, holott egyikünket sem zavart volna, ha pár percet, vagy egy órát is velünk tölt.

Nektek mi a kialakult helyzetről való elképzelésetek? Negatív és pozitív kritikára egyaránt kíváncsi vagyok!