Ballagási versek, idézetek (beszélgetés)

Nem kívánom senkitől,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitől,

hogy mindig ember legyen."

( Ady)

A búcsúzónak minden emlék drága,

Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,

Hogy emlékezzék a távolban is

A helyre, melyre visszavonja vágya,

Tanú lesz az érzéseiről halálig,

S egy semmi így legdrágább kincsé válik. (Goethe)

Távol már a kezdet,

De távol még a vég,

Elértem a labirintus közepét.

Csalódások, gyönyörű emlékek

Velem vannak,

Megőrzöm őket.

Mert az égi útnak elve:

kúszva, vérzőn énekelve,

portól, sártól piszkosan

menni mindig, biztosan.

Lásd meg a parányt, az apró szépséget,

Csodáld az egekből áradó kékséget,

Érezd a végtelent, táguló térséget,

Éld az életed bennük.

Hajdú Ildikó

Rosszakaróim, jóbarátok,

Temérdek angyal és svihák,

Szép, szőke, barna, csúnya lányok,

Sakkpartnerek, konyhásmamák,

Tavaszi leves, tészta, mák,

Rongy testem innen elmegyen,

Közös sorunknak vége hát!

Hiány ül majd a lelkemen.

Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?

Diák marad az ember, amig él.

Leczkéjét a sirig tanulja,

Nehezebbet folyvást a réginél.

Pajtásaim! értetek a bú;

Elhagyni, fiúk, titeket,

Ez fáj nekem, ez szomorít el,

Ez ver kebelembe sebet...

De nem! mi vigadtunk minden időben,

Igy hát szomorú a búcsu se légyen.

Petőfi Sándor

S kacsintok mégis én, mert tudom, minden hiába,

nem vénülünk mi már, mert ügyetlen volt a bába,

megnyomta egy kényeske helyen akkor fejünk

s ez felment minket attól, hogy felnőttek legyünk

s bár minden évvel munkád tudósi becse nő,

én mégis így köszöntlek: szerbusz, te csecsemő!

Ballagás

Az életed egy új fordulatot vesz,

Egy régi ajtó zárul be előtted.

De ne félj, hiszen ez nem a vég,

Hanem egy kezdet, egy új, ismeretlen kép.

Soha ne felejtsd el, kik téged szeretnek,

Soha ne fordíts hátat az embereknek.

Szeresd a szépet, keresd a jót,

Ha szükséged van rám, én mindig itt vagyok.

Tudni akarod, hogy mit gondolok?

Rendben, neked elmondhatom.

Új diákok, tanárok és új iskola,

Sok minden változik, de te maradj önmagad.

Ha megfogadod a tanácsom,

Semmi baj nem érhet a világon.

De légy erős, kitartó és bátor,

Amilyenre szeretnéd, úgy formáld a világot!

Megyünk, s maradtok...

Útnak indulunk már,

Az élet kapuja előttünk áll,

Kilépünk a Nagyvilágba,

Várva álmaink megvalósulására.

Ti még maradtok,

Majd egyszer a helyünkben állhattok,

De addig is kívánunk nektek

A tanuláshoz sok sikert

És kívánjuk, hogy álmotok

valósággá váljon.

Ég veletek, jó barátok.

Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttem.

Fájdalmas búcsúnak gondolata hasít szívembe.

S fájdalomnak gyümölcse gördül arcomon,

Míg küszöbére ér ő is, oh fájdalom.

Borús emberek sokaságát látom feketén én,

Borús emberek hitét vallom örökkön én.

S borús kedvünk gyümölcse gördül arcunkon,

Míg hideg padlót nem fog, oh fájdalom.

Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttünk,

Borús felhőkkel kísérve fájdalmas utolsó léptünk.

Ború s fájdalom gyümölcse gördül arcunkon,

Mégis mosolyogva egyszerre mondjuk:

Ég veletek, jó barátok.

Ballagó beszéd

Mint virág, úgy nyíltunk ki e négy év alatt,

S mint szellő elsodortak a búcsú szavak.

Észrevétlenül vitt tovább a tanulás ára,

S majd büszkén emlékszünk vissza, az örömmel telt mára.

Itt állunk most mind, tanárok, diákok,

Állunk s hallgatunk mint a kinyílt virágok.

De most mit teszünk?Megállunk vagy megyünk tovább?

Meghallgatjuk újra tanítóink biztató szavát.

Visszaemlékszünk az első napjainkra,

A bukással fenyegető nehéz harcainkra.

S legvégül a győztesnek látszó, sikeres csatára,

Arra, hogy mit elértünk nem volt hiába.

Elindulunk a lépcsőn, mi a valóságba siklik,

S átlépünk oda, hol újabb kapu nyílik.

Belépünk, s majd visszapillantunk még egyszer utoljára,

Hogy büszkén emlékezzünk vissza szeretett iskolánkra.

Menj tovább...

"Ballag már a vén diák... tovább, tovább"

Mondják sokan.

Száll az ének, messze száll.

Megy az élet, meg nem áll.

...Soha.

Azt mondják:

Az út, mit vállalsz csak a tied.

Nem fogja senki a kezed

Tanáraid sem figyelik minden lépésedet.

S az osztályfőnököd sem lesz ott már veled.

Szüleid óvó tekintete nem figyel

Szünes-szüntelen.

Egyedül mész az úton tovább,

De meg ne állj!

Csak menj tovább bátran,

Felszegett fejjel - menj tovább.

Nem lesz könnyű mindig,

Hisz az út rögös.

S néha, ha megbotlassz is,

De talpra állsz.

S mész tovább.

Bár az "utad" csak a tied,

Egyedül nem leszel soha.

Hisz ha segítség kell,

Mindig találsz.

Mert a szülői ház képe mindig ott lebeg.

S a régi iskolád is mindig integet.

Valahányszor csak szükséges

Ők mind segítenek.

Most egy új úttal

Egy új élet kezdetét veszi...

"Ballag már a vén diák... tovább, tovább"

Éneklitek sokan.

Ezt veri vissza minden fal.

S a régi, kedves iskola el nem feled.

...Soha.

Lépj tovább!

Ballag már a vén diák...

Nótaszótól hangosak a falak...

Anya s Apa kíséri most fiát...

Érzik ők is, hogy az idő halad...

Halad az idő, a fű újra kinő...

De Te vissza többé ne tekints!

Téged vár a jövő,

(s talán egy kedves nő).

Vizet a Holnap kútjából meríts!

Baráti Búcsúszó

Kisgyermekként léptem

Nyolc éve közétek,

Van sok rossz emlékem

De boldog tömérdek.

Örömöt, bánatot

Egyformán okoztam,

Kértem bocsánatot,

De volt, hogy pofoztam.

Barátaim lettek,

Kik már-már testvérek,

Vagy akként szeretnek,

Ahogyan én érzek.

Titeket, testvérek,

Sohasem feledlek

Csupán attól félek,

Ti engem feledtek.

Viszont én Titeket

Szívembe zártalak,

És ott a zord Szelek

Nektek nem ártanak.

Elkezdem életem

(Nem fenékig tejfel)

Búcsúzom tőletek

Felnőtt Férfi Fejjel!

Ballagni könnyekkel...

Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,

nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.

Ásít a tanterem, üresen áll majd,

de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,

míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!

Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,

tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,

benne a pogácsa, érkeztünk nem rég...

máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,

örökké szép emlék az hogy itt voltunk.

Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,

míg tart az életünk, emlékszünk rátok.

A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,

hálából nagy csokor virágot kaptok!

Tanterem, folyosó... ballagunk végig,

szomorú énekünk felszáll az égig.

Sok élmény, barátság köt össze minket,

ápoljuk gyönyörű emlékeinket!

Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,

amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.

Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,

csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.

Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep

megőrzi majd tisztán ifjú szívünket...

Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,

ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

Emlékezni fogok, ha már el is ballagtam

Visszaemlékszünk az első napjainkra,

A bukással fenyegető nehéz harcainkra.

S legvégül a győztesnek látszó, sikeres csatára,

Arra, hogy mit elértünk nem volt hiába.

Voltak jó pillanatok,

S néha rosszabbak is,

Emberkék hideglelést

Sokszor kaptuk, mely olykor minket is kiborított.

De, ha voltak gondok,

Megbeszéltük azt is.

Nyakadba ugrok egyszer-egyszer,

S két "bolond" együtt borulhat majd.

Nem úszod meg ennyivel,

Találkozunk mi még.

Testvéremként szerettelek

Sohasem feledlek

Csupán attól félek,

Te engem feledsz el.

Ne hullass könnyeket;

Felesleges lenne,

Maradok barátod

Örökkön örökre!

"Ne félj, én soha nem hagylak el!"

"Nem hal meg az, ki milliókra költi

Dús élete kincsét, ámbár napja múlt,

Hanem lezárva ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul,

Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,

Amint időben, térben távozik,

Melyhez tekint fel az utód erénye:

óhajt, remél, hisz és imádkozik."

(Arany János)

Keresd az életben mindig a szépet

Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,

S hidd el, ha sokszor durva is az élet,

Mindig találni benne kellemest és szépet.

(Goethe)

Távol már a kezdet,

De távol még a vég,

Elértem a labirintus közepét.

Csalódások, gyönyörű emlékek

Velem vannak,

Megőrzöm őket.

Utolsó percek

Csorognak a könnyek arcomról a mélybe,

Mindazért, mi eddig volt, s minek nemsokára vége.

Mi összekötött minket, mi megszokottá vált

Az most egy pillanat alatt a távolba szállt.

Most itt állunk még együtt, s miénk a pillanat,

Nem kell semmit mondani, nem kellenek szavak.

Helyettük beszél a csend és a néma könnyek,

A megszeretett idők után most újak jönnek.

S az utolsó percek súlya pihen most rajtunk,

Sokat adtunk egymásnak, s cserébe emlékeket kaptunk.

Emlékeket, melyek örökké bennünk élnek,

Még akkor is, ha én, s ti is más útra léptek.

Én erre emlékszem:

Autó, vonat, búgócsiga,

piros pettyes labda,

Iskolába megyünk holnap,

ma van búcsú napja.

Mackó bácsi, hajas babák,

itt van az új táska!

Háton viszem, hogy az úton

minden gyerek lássa.

B Radó Lili: Búcsú az óvodától

Óvónénit köszönti ma

Minden versünk, kis dalunk:

Elbúcsúzunk, mert az ősszel

Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától,

Köszöntővel, énekkel.

De amit itt megtanultunk

Nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer,

S okoztunk is néha bajt,

Kérjük: mégis szeretettel

Gondoljon ránk vissza majd!

Kedves óvodám

Sok víg nap után

Itt a búcsúnap,

Indul a csapat.

Nem vár ide már

Játék, mesetár,

Tollam, ceruzám

Kisér ezután.

Óvodánknak három éve

Vidám napok szép emléke

Elbúcsúzom tőled,

itthagylak ma végleg.

Vár rám már az iskola

Benne a sok uj csoda.

Betűvarázs, számország,

Kitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napot,

Mit az óvodám adott,

Elfeledni nem fogom,

Ezt már biztosan tudom.