Bajos anyós -.-" (beszélgetés)

őszintén, a pasi helyében leégne a bőr a képemről, hogy naponta beszélek anyámmal telefonon...

milyen férfi az ilyen? és felnőni mikor szeretne?

Azt csak hiszed... A gyermek nem csupán az apa-anya, hanem a felmenők tulajdonságait is hozhatják magukkal, akár tetszik nekünk, akár nem.

3-4 éves kortól csak nyesegetjük a gyermek egyéniségét; ekkorra már pontosan meghatéározató, felismerhető az egyénisége, a habitusa, mentalitása. Mennyire fog/tud/akar majd szocializálódni, az már a jövő zenéje.

Azt csak hiszed...

Ezt majd akkor tudod meg, ha a te gyereked is majd huszonegynéhány lesz.

... a szeretet fontos... szerintem csak szeretet képes szeretetet szülni.... az unokát - a többi kellemetes fórumot olvasgatva - ... majdan "tenni kell" valahova a szünetekben... meg a hétköznapokban is. Komolyan lehet úgy nyugodtan, békében élni, ha szeretetlenség van bennünk a párunk édesanyja / a fiúnk felesége / unokáink édesanyja iránt?

ehhh... szép élet lesz... szerintem...

(a tévedés jogát mindig fenntartom... amit írok, minden SZERINTEM!)

De hát ha szereti ezt a fiút.....

Nem az alapján választunk általában,hogy milyen a családja.Persze az sokat elárul,hogy a drága mamájával miért is nem mer szembe szállni?Én nem örülnék,ha a fiam nem merné elmondani nekem mi zavarja a viselkedésemben.Persze ha mondja,nem sértődök meg,nem akarok okot adni arra,hogy hazudjon.

Pedig most is hiányzik,3 napja barátnőnél van:(((

De örülök,hogy szeretik,és jól érzi magát ott.

:-)))))))))

Rossz tapasztalataid vannak?

Már a 16 éves fiam életébe is annyit látok bele, amennyit ő akar... ettől viszont még jól esik, ha bármit megoszt velem és érzem a figyelmét... ha immár nem is elvárás.

... meleg van...

Nem! :)

Van néhány téma, amire ugrom... ez is olyan.... de nem fejtegetem, ahhoz meleg van, inkább elugrálok... nyusssz-nyusssz...

Ez milyen idióta kérdés már meg ne haragudj?

Talán az Ő dolga lett volna a a"bölcsőt is ringatni?"Ez nevetséges bocsi.....

Látod ebben igazad van.De szerintem ehhez nem ellenőrizgetés zaklatás kell,ezt meg lehet beszélni szemtől szemben is ha kulturált emberekről van szó.Nekünk meg anyáknak,tudomásul kell venni,hogy igenis van a "kicsikénknek" olyan oldala,amit mi nem ismerünk,csak a kedvese.De miért is akarnánk mindent tudni róla?Hiszen vannak természetes dolgok,amiket nem velünk intéznek,nem ránk tartozik......:-)))))))))

Habár némely mama,még abba is szeretne belelátni:-)))))))))

Sok anyuka,főleg a fiús anyukák okoznak problémát a gyereküknek azzal,hogy ellenségeskednek a választottjukkal.Ezzel jól megalapozva a majdani viszonyt,ha mégis a "nem kívánt" személy kerül be a családba.Mert hát nem választhatunk a gyerekeink helyett ugyebár....(szerencsére)

És sokaknak eszébe sem jut,hogy ezzel a viselkedéssel pont azt az embert bántja legjobban,aki állítólag nagyon szeret.Mert ugyebár a meny előbb utóbb besokall,és tojik anyós fejére,(jogosan),a fiát viszont nagyon nehéz helyzetbe hozta.Én úgy gondolom,szeretem annyira a gyerekemet,hogy megpróbáljam elfogadni a választását,még akkor is ha nem tetszik.Nem gondolom,hogy felnőttként nekem kellene az első helyen állnom az életébe.Legyen az a választottja, majdani családja.Így normális,életszerű.Sokan féltékenyek szinte a gyerekükre,hogy "elveszi"tőlük egy másik nő.Ép eszű anyuka így nem gondolkodik.A gyerekünk nem a tulajdonunk,nem marionet bábú,akit rángathatunk kedvünkre.Én annak örülök,ha önálló személyiség lesz minden gyerekem,akik tudják mit akarnak,mi a acéljuk az életben,tudnak dönteni az életükről.Eszembe nem lenne a saját önzésem felé befolyásolni majd egyiket sem.Addig érthető,hogy féltjük őket,de a legtöbb probléma nem ebből fakad.

Ismerettségi körömben volt olyan, hogy az anyósjelölt minden lehetséges eszközzel akadályozta a fia és a barátnője kapcsolatát. Sokszor úgy megbántotta a lányt, hogy sírva ment haza. Ha jól tudom azért, mert a lány egy kicsit kerekebb volt mindig is, és nem az a fajta gebe modell alkat, mint amit anyuka elképzelt a fiúnak. De aztán eltelt pár év, összeházasodtak, és a mama is szépen megnyugodott :) Remélem, nálatok sem lesz semmi gond. Anyós jelölted ilyen... nem nagyon lehet változtatni rajta, ha ő nem akarja. Neki mindig a pici fia marad a párod.

Más: előbbi hozzászólásra reagálnék annyit, hogy a "pár" kifejezés (szerintem) nem feltétlenül jelenti azt, hogy férj vagy vőlegény. Én sem hívom "barát"-nak a párom, mert nem a barátom, hanem a kedvesem :) Az a megnevezés, hogy pasi viszont elég távol áll tőlem :) a Párom kifejezés sokkal bensőségesebb. Persze ez csak az én véleményem :)

Renate nektek pedig sok boldogságot, tartsatok ki!! :)