Az ÖLELÉS előnyei (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Az ölelésnél azért van még egy fokkal jobb dolog is :)
Ha átölel, ingerült leszek hogy meg kell állnom a pörgésben...rám van írva hogy : ne nyúlj hozzám!
Aki engem átölel az már megérdemli hogy én is megtegyem ugyanezt:-)))
Engem nagyon megnyugtat, ha a barátom átölel. Akkor valahogy minden külső tényezőt kizárok és csak arra gondolok, hogy milyen jó, hogy velem van.
Egyszerűen imádom. Nem akárkitől. Anyutól, az élettársától, Aputól, tesóimtól (1 saját tesóm, 2 féltesó anyu élettársának a lányai, nincs közös "ősünk", de imádom őket. :)) Meg van 1 pasi. Sok kapcsolatomban én sem szerettem, de most nincs kapcsolat és így ok... Meg 1-2 csoptárs. :)
Az ölelés a legcsodálatosabb.
Értékesebb mint egy puszi ami jövet-menet elcsattan.
Úgy megszokásból.Az ölelésben érzelem van.
Nagyon fontosnak tartom az ölelést.biztonságérzetet és erőt ad a legváratlanabb pillanatokban.
Teljesen igaz.
Ez hihetetlen.
Így van ahogy írod, falakat építünk magunk köré.
Akit egyébként is szeretünk azt nem nehéz ölelni.
De - természetesen nem olyan egyszerű egyébként a "belső-, intim-zónánkba, -auránkba beengedni a másikat. Néha nem is árt az óvatosság, vannak "energia-vámpírok" is.
Ez is aranyos. Bar talan nem a legjobb "hozzaeresi mod" egy testverhez:)))))
Ez aranyos. Valoszinuleg normalisabb is, mint a mi esetunk. Mi ocsemmel a 22 ev alatt egyszer sem ertunk egymashoz, leszamitva azt a par pofont, amit kapott tolem, mig meg nem tudta magat vedeni :D
En szeretek olelni, es olelve lenni! Szeretek hozzaerni az emberekhez (persze nem mindenkihez:)). Kedves gesztusnak tartom. A legjobban talan a hugimat szeretem olelgetni, o olyan husis, meg a homlokan is van egy picike husi. Az egesz teste olyan kis puha, mintha nem is lenne izma. Szoval vele mindig olelgetjuk egymast. Sokszor igy megyunk az utcan, (termeszetesen felreertesek tomegere adva igy okot)
Erdekes dolog az oleles. Mivel engem anyam sosem olelgetett, nem is emlekszem, hogy hozzam ert volna valaha szeretettel, rendkivul tavolsagtarto ember lettem, azt sem szerettem, ha valaki hatba vereget, puszira meg az arcomat sem tartom oda, sot a parkapcsolataimban is elhuzodtam, ha simogattak.
Egyszer mikor dolgoztam jo messze egy oviban, a kolleganom megsimogatta a hatamat, en pedig reflexszeruen elmozdultam. O utanam nyult, es azt mondta, fogadjam el, olelget o mindenkit, a gyerekeitol kezdve, szokjam meg, igy mutatja ki a szeretetet, ha elmozdulok, megbantom. Akkor elgondolkodtam az egesz oleles dolgon, hogy mennyivel masabb egy kapcsolat ket ember kozott, ha akar barat is, de a vallara tesszuk a kezunket mikor beszel, vagy megsimogatjuk ha faj neki valami. Na azert nem olelgetek mindenkit az univerzalis beke neveben, a tavolsagot ugyanugy tartom azokkal, akiket nem ismerek nagyon nagyon jol.
Imadom! Nagyon-nagyon tud hianyozni. Nem olelnek mar regota, es egyre elviselhetetlenebb a hianya. A fontossag, biztonsag, erzeset adja nekem. Meg egyszeruen olyan jo odabujni a masikhoz, kozelrol erezni az illatat, a teste meleget, erezni, ahogy dobog a szive...
szerintem nagyon jó dolog a szeretet egyik kifejezése.
Szeretem ha ölelgetnek ,különösen ha magam alatt vagyok nagyon jól esik ha gyermekem vagy a férjem megölelget egy kicsit.Mikor nagyon jó napom van a kollégáimat is megölelem reggel ha beérek a munkahelyre-akkor tudják igazan hogy minden de minden rendben van.Hiszti aznap biztos nem lesz:)))
Bocsi kicsit benéztem... igazán a lentebbi hozzászólás után nem olvastam tüzetesen... vagy ennyire szétszórt vagyok, de tudom, hogy 20'-ig írtam, mert folyton hozzámszóltak...
Ezer bocs
Én sem. És az is igaz rám, hogy zárkózott vagyok mostanság. De régen sem szerettem ha ölelnek, mégis elég gyorsan ismerkedtem és nagyon nyitott egyéniség voltam. persze sok dolgot soha nem adtam ki senkinek sem. Sok dolgot nem mertem senkire se rábízni, mert féltem, hogy visszaél vele.
Őőőőő, ezt most nem értettem :)
Nah, ezen én is elgondolkoztam, de sehogy nem bírom beleképzelni az ölelgetésbe... Ha nem normális, akkor sem igazán...
De sajnos azt hiszem van benne valami. Mégsem normális, hogy nem szeretem, ha ölelgetnek :(
Ezt csak én vontam le...ami nem jelenti azt hogy igazam is van. Nem vagyok pszichológus, nem is tanulom. Ez csak egyéni eszmefuttatás volt...Szóval ezárt igazán nem kell letörnőd, inkább ne hidd el amit írok.:)
Na ez szép. Most kiderült rólam, hogy a kemény küzdelem ellenére mégis csak zárkózott és bizalmatlan vagyok, ugyanis csak egyetlen embertől viselem el, ha ölelgegt, tőle viszont annál inkább.
Pedig már azt hittem javult a helyzet az utóbbi években :(
...Ja és senki előtt nem kell kitárulkoznom ha nem akarok, persze én mindig megtalálom azt az embertársamat akiről tudom, hogy megbeszélhetem a dolgaimat/ pláne ha én is segitségére lehetek, ez nálam oda-vissza müködik./
Biztos vagyok benne, hogy eljön az az idő amikor megérzed kivel szemben lehetsz szeretetteljes! A te testedben egy hatalmas szeretetreméltó lélek lakik, aki fél , hogy csunyán megsebzik.De ha elkfogadod magad olyannak ami és aki vagy már nem tudnak megsebezni!Neked is ugyanannyi jogod van minden pozitiv megnyilvánulásban részt venni!/Siker,boldogság, elismerés,egészség és anyagi jólét/ De ha mindig beburkolózunk akkor csak a védekezésre összpontositunk ami viszont elvesz minden energiánkat ahhoz, hogy mindezt elérjük!Már egyszer emlitettem neked, hogy igy láttatlanból is szimpatikus szeretnivaló ember vagy!De ha ezt nem tudod elfogadni, akkor talán saját magadat sem szereted elégé. De bevallom jó pár évvel ezelőtt én is kemény zárkozott és bizalmatlan voltam.Aztán rájöttem semmit nem tudnak elvenni tőlem amit én egyébként sem adnék oda/érzelmek/.Viszont a munkahely az egy más dolog, ott tényleg meg kell állnod a lábadon.De azt is csak ugy tegyük, hogy ne az egészségünk lássa a kárát!
:)), tudom, hogy bizalmatlan vagyok, azaz úgy fogalmaznék, hogy konkrétan kevés bizalmatlanabb embert láttam magamnál. Erre az élet / sors, nevezzük akárhogy tanított meg. Olyan szakmában dolgozom, ahol ez elengedhetetlen.
Nyilván ettől alakul ez a dolog így. Bár nem vagyok zárkózott, de azért mert elbeszélgetek valakivel, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is bízom benne, sőt! A bizalmamért keményen harcolni kell.
De érdekes meglátás valóban :D.
Az is mutat valamit, hogy kiktől fogadod el az ölelést... Kiktől esik jól. Ez valamennyire tükrözi a jellemed...Mert ha nem ölelgetsz emberkéket, folyton folyvást, az mutathatja, hogy zárkózottabb típus vagy és bizalmatlanabb.
Érdekes pszichológiai térre átvinni a dolgot, így saját kútfőből.:)
Értem én, hogy szeretetből kell ölelni, de ezt így elég nehéz megérteni, ahogy elmondom, hogy nekem nem részem az ölelés. Nem hiszem, hogy csak evvel lehet kifejezni az érzéseinket.
Otthon én vagyok a nem ölelgetős, és nem ölelgethetős. A húgyom ölelget mindenkit, így a neveltetés sem teljesen igaz :).
Lehet bennem a hiba, de kimondottan rühellem, ha váratlanul ölel meg valaki, pláne, ha csak ismerős. Elismerem, hogy energiával tölt fel, rám mégis hidegzuhanyként hat, ha ismerős ölel meg. Bár asszem ez a bizalmatlanságomnak köszönhető. Erre tudom visszavezetni. Az ölelés bensőséges dolog, mintha kitárulkoznánk a másik előtt. Ezen el tudnék így agyalgatni... de majd naplómban, ha lesz hangulatom írni megint :).
Nálunk sem volt divat soha az ölelés, sőt semmilyen szeretet kinyilvánítás! De mióta elköltöztem otthonról a tesóimmal sokkal bensőségesebb a kapcsolatom, és elég gyakran megöleljük egymást, most veszem csak észre hogy mennyire jó dolog ha szeretnek és ha én is szerethetek valakit!
Sajnos a párom sem egy nagy érzelem kimutató emberke!
Pedig néha milyen jó lenne megölelgetni!:)
További ajánlott fórumok: