Az erdőbe tévedt kislány (beszélgetés)

Szép történet. Amikor a valóság jobb mint egy mese.

Nagyon jó lett a cikk. A kutya és gazdája akár a legjobb társak lehetnek. Hallottam én is hasonló esetekről, a kutya akkor is követte a gazdáját, de nem végződött mindig jól, mert a vadállatok széttépték őket ( farkas, medve)

Gyerekként sokat jártunk a szüleimmel kirándulni. Főleg a Mátrát látogattuk sűrűn, mivel eredetileg alföldiek vagyunk, nekünk az az erdős terület mindig különleges élmény volt.
Nagyjából 10-12 éves lehettem, mikor egy alkalommal egy mókust vettem észre, és lemaradtam a szüleimtől. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nevemet kiabálják. Kb. 200 méterre maradhattam le, de a fák, a szürkület kicsit ijesztőbbé tette szüleim részére azt, hogy az egyik gyerekük lemaradt. Szerencsére én hamar előkerültem, de sokszor eszembe szokott jutni az az pillanat, amikor csak távolról a szólongatást hallottam.
Talán emiatt is, fogékonyabb vagyok az olyan történetekre, amik arról szólnak, hogy valaki elcsatangol az erdőbe.

Ugrás a teljes írásra: Az erdőbe tévedt kislány