Az első (beszélgetés)

Gratulálok a fiadhoz!

Leírom az enyémet ha nem gond! :)

Én véletlenül estem teherbe, úgy hogy szedtem a gyógyszert. A mai napig nem értem hogy hogy, de ha már így alakult. 3 éve voltunk már együtt a párommal gondoltam egyszer úgyis ez lesz szóval szó se lehet abortuszról (ő nem akart gyereket, állítása szerint soha) Telt múlt az idő egyre nagyobbak lettünk(én dagibb, Balázska pedig a hasamban), aztán apuci elhagyott minket, egy 18 éves "tini" lányért. Na hopsz ott maradtam terhesen és kövéren. Szóval sajnos én nem tudtam úgy kiélvezni a helyzetet, mert folyton az járt az eszemben hogy vajon miért?! aztán 2009. február 22-én ebéd közben vmi belehasított a derekamba. Aztán egyre sűrűbben, este már kb 15 percenként, de aznap éjszaka volt az oscar-díj átadás igy elvoltam reggelig amég anyukám fölnem ébredt és szoltam neki hogy gyerünk be. (pont nst-re kellett mennem) érdekes hogy amég a kocsiba ültem nem is volt egy fájás sem, sőt szerintem otthon sokkal erősebb volt mint útközben és az adatfelvételkor, bár én ezt az izgalomnak tudom be. Reggel 7 fél 8 körül feküdtem a szülőágyra, megvizsgált a doki és közölte hogy 2 ujnyira már kitágultam. én meg örültem hogy jaj ez a fájás hát ezt féllábon is kilehet bírni. Aztán egy óra mulva burkot repesztettek, na akkor sokkal erősebbek lettek, közben gymnastic labdán ücsörögtem, sétáltam, zuhanyoztam, stb, aztán fél 12 körül beadták az oxytocint és azt mondta a szülésznő hogy Ágika ha eddig fájt az semmi ehhez képest. Én meg megijedtem. És fájt! nagyon nagyon fájt! Mintha leakarna szakadni a derekam!! Iszonyú volt. Aztán kb 1 óra körül jött a doki hogy na nézzük, és mondta hogy na Ágika szülünk. Nyomjak bele minden fájásba. Én meg nem éretettem hogy egy görcsösa fájdalomba hogy lehet belenyomni, mikor annyira fáj.Utánna az orvos a 150 kg-val rátehénkewdett a pocakomra ilyen szöveggel " nem megyünk császárra kinyomjuk azt a nagyfiút" Aztán 13:45 kor megérkezett Balázska :) 3850g-al és 56 centivel. És nem rakták rám, de megsimizhettem a kis lila lábát olyan kis ráncos, lila, de az enyém volt :) És anyukám végig ott volt velem, de azt nem ajánlom senkinek met szerintem látta hogy hogy szenvedek ő is szenvedett. Szóval a szülőszobában csak 7 - 13:45-ig szenvedtem. Azt mondták első gyereknél ez nagyon kevés. de nekem nagyon sok volt. 7 óra tömény és nagyon durva fájdalom.

Szia! Köszi!:)

A kisfiamat az adatlapomon meg tudod nézni. Ide is fel akartam rakni,azt hittem sikerült is,de hamar átellenőrizték és már nem tudtam utólag felrakni. A következő 2 cikkemhez csatoltam képet.:))

Szia!Köszönöm!:)

Én sem értem,hogy miért nem állhattam fel,talán a végig csepegő infúzió miatt. Akkoriban meg még labdán vajúdás nem létezett nálunk úgyhogy több,mint 21 órát kellett vajúdnom.:( De nem baj,megérte!!!:)

Köszönöm!:)

Jó lett volna,ha én is ilyen gyorsan megszülök....:)

Gratulálok a fiadhoz!

Nekem szerencsém volt, 3,5 óra alatt mindkét lányom megszületett, csak szép emlékeim vannak a szülésről.:)