Az első év Nélküle... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az első év Nélküle...
Szia Anikó!
Ahogy olvastam amit írtál zokogtam és egyre csak a kislányomra pillantottam aki most alszik(5).
Fogadd őszinte részvétemet!Nagyon erős vagy és maradj is ilyen mindvégig hisz hosszú még az út amit be kell járnod de ő ott lesz az út végén várni fog rád és hidd el újra a karjaid között érezheted őt!
Kívánom,hogy a fájó év után jöjjön egy boldogabb időszak!
Kedves Anikó!
Fogad legmélyebbről jövő együttérzésemet.Amíg az írásodat olvastam végig kirázott a hideg és a könyeimmel küzdöttem.Én gyerekként veszítettem el a testvéremet és az egész eddigi életemet végigkisérte a halál, az elvesztés,több szerettem itthagyott és a legrosszabb rémálmaim egyike ha valamelyik gyermekemet hívná magához a mindenható.Feldolgozhatatlan és a legeslegfájdalmasabb a gyermekünk elvesztése.Hívő emberként én is csak annyit írhatok amivel magamat is vigasztalni próbálnám,hogy fogtok Ti még találkozni.Neked még feladatod van amit végig kell járnod és Ö vár és vigyázza léptedet.
Nagyon sok erőt és örömmel teli pillanatot.
Szép Lányod most is néz Téged,
Kezében ott lapul képed.
Nem sír, mert odafent boldog,
Ugrál a felhőn, csücsül a Holdon.
Most egy másik helyen él, de szereti,
Útja itt véget ért, most fent keresi.
Részvétem a családnak, de főleg Neked,
Ő boldog, nevet, Te is ezt tedd!
Egy ismeretlen mély együttérzéssel!
először is fogadjátok öszinte részvétemet.szomorú,és
nagyon fájdalmas ha az ember elveszti gyermekét.elveszti ez egy buta szó.ameddig szeretettel gondoltok rá addig veletek van.tudom hogy nehéz,de ha ugy érzed hogy nagyon hiányzik menjetek ki a sírjához és beszélgessetek vele.netörödjetek azzal hogy mit gondolnak rolatok mások.mondjátok el neki hogy mit éreztek,hogy mit éltetek meg azon a fájdalmas napon.mondjátok el neki hogy mennyire szeretitek.
higgyétek el hogy hall benneteket.és ezt akkár mindennap meg tehetitek.
Szia Anikó!
Hasonló gondolataim vannak nekem is.
Három hónapja vesztettem el az anyukámat, daganatos beteg volt. Amikor elment úgy éreztem, egy senki vagyok, egy magára hagyott gyerek. Még csak 22 éves vagyok. És miközben a halálát kellett feldolgoznom, előttem állt az államvizsgám a főiskolán.
Nem akartam, hogy bárki is tudjon a tragédiáról a tanári karban. Titok volt. És kitűnőre végeztem. Én is hittem azt, hogy lát és segít és hiszem a mai napig. De nagyon nehéz feldolgozni. Néha még most sem hiszem el.
Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat!
Jó lenne,ha a "fiatalok"tanulnának ebből a balesetből(is).Nem elégszer mondjuk,hogy "NE ÜLJ BE SENKI AUTÓJÁBA",meg ezt ne-és azt se!?
Azóta is nagyon sok baleset történt...nagyon sok anyának okozott fájdalmat gyermeke halála-ami természetesen semmiképp sem kéne,hogy történjen.
Sehogy.
...ez bizony a felnőttek felelősége!!!A gyerekek nem gondolkozhatnak helyettünk...
Sajnos megtörtént.
Igen,erről a balesetről a felnőttek tehetnek/beleértve magunkat is!
Csak azt nem értem:MIÉRT "KELLETT"a szülőknek aláírniuk a kiskorúan szerzett jogosítványhoz a beleegyezést???Ugysem vonhatók felelőségre!Akkor mi értelme volt?
Mehet mindenki forgalomba,akár 160Km/órás sebeséggel is...Miért ne!!Ugysem kap érte semmit! -ha csak trafipaxba nem szalad!azt meg ki lehet fizetni!Mert ez a K.K.még autót is vezet.Persze a jogsiját azért elvették.De remélem,hogy kap még egy BMW-t,és elviszi a szüleit is egy ilyen körre!
Sziasztok...
Milyen kicsi a világ... Valamiért, kerget engem Adrienn története. Nem itt hallottam róla először. Az egyik ismerősöm Szentendrén lakik. Esettanulmányt írt a szakdolgozatához a felelősségvállalás témájából. Mondanom sem kell, Krisztián volt a középpontban. Már akkor is meghökkentett, hogy vannak még ilyen esetek (... mindig anyum szájából hallom az intő szavakat).
Aztán most tessék. Itt is beleakadok, elolvasom... És csak mérgelődöm megint, hogy vannak ilyenek {ide kerülne az a sok szó, amit le írni nem lehet}.
Ez számomra fel nem fogható.
Szia.
Nem is tudok mit irni neked.Az Angyalkáknak szükségük volt rá.Fogadd őszinte részvétem!
Ne aggódj,hiszem ,hogy még találkoztok.
Én nagyon sajnàlom a történteket,még idegenként is nehezen fogadom el,hogy egy fiatal élet ketté tört.Ami talàn vigaszt nyujthat,hogy angyalként néz le ràd fenntröl.
És hiszem,hogy fogtok még talàlkozni!
Kedves Anikó!
Tudom, hogy minden okkal történik, a Teremtő segítsen, hogy rájöjj erre. Talán segít abban, hogy elfogadd a megváltoztathatatlant.
Én most arra gondolok, hogy drága lányodnak, Adriennek, már sokkal jobb ott, ahol van.........
Csodállak az erődért. A fiadnak szüksége van rád....ír az ember "okos" dolgokat, közben nem látok a könnyeimtől.
Fogadjátok őszinte részvétemet!
Kedves Anikó!
Ezekre az érzésekre nincsenek megfelelő szavak, sokan vagyunk sajnos akik nagyon korán gyászolnak, akiknek ezáltal megváltozott az életünk. Nagyon rossz érzés, hogy nem tehetünk semmit. Nagyon sok erőt kívánok és sok-sok örömet leljél kisfiadban!
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni tovább, még akkor is ha már nem lesznek remények és csodák"
Kedves Anikó!
… mert tudjuk, hogy nincs halál, az csak belépés egy másik létbe, átlépés az időtlenségbe.
… tudjuk Osho-ról, hogy „Sohasem született, Sohasem halt meg, Csak látogatást tett a Föld nevű bolygón.”
… tudjuk, hogy nem a semmibe zuhan halálával, hanem „fölmegy az Atyához”
Teste nem elporlik, hanem felmagasztosul, földi élete nem véget ér, hanem belényílik a mennybe.
… mert az élet nem kezdődik el a születéssel, és nem fejeződik be a halállal…
ezek mind kis epizódjai az örök vándorlásnak.
A halál nem az élet vége, csupán a tetőpontja.
Ő beteljesedett …
* Tudjuk, hogy mostantól egy csillaggal több van fen az égen *
LEGYEN A BÉKE ÖNÖKKEL!
apokrif
Őszinte részvétem az egész családodnak!!
Én a kisbabámat vesztettem el 2 hónapja a 35. héten voltam.......
Tisztelt Anikó!
Megsirattam a történetét. Őszinte részvétem. Nagyon szép és aranyos kislánya volt. Kitartást és erőt kívánok önnek is és a családjának is. Egy ismerős család jutott az eszembe, ahol a lányuk 17 évesen halt meg rákban. Két hónap alatt ment el. Hasonló a történetük abban, hogy ott is egy fiú testvér maradt. Hasonló korú, mint az ön fia. 2,5 éve történt. Ők is mai napig keresik a választ. Miért?
Én most hordom az első gyerekem a szívem alatt. Kislány lesz. Már előre rettegek,hogy minden rendben legyen.
Önöknek a legszebbeket és legjobbakat kívánom,hiszen a fiát még felkell nevelni. Üdvözletem.
Minden tiszteletem, azoknak az anyáknak akiknek át kellet élni a gyermekük halálát.
Tudom az élet megy tovább, de azt a darabot a szivükből, amit a gyermekük elvitt magával soha senki nem adja vissza.
Sajnos láttam mind a két nagymamámat, akik a legfiatalabb gyermeküket elsiratták.
Láttam, a nagynénémet aki a férje halála után, nyolc hónappal eltemette az idősebb fiát.
Mind értelmetlenül, korán ment el.
Felelőtlen, nem törődöm emberek miatt.
Kívánok nektek sok-sok erőt, és kitartást.
Ne feledd, hogy még van egy gyermeked, akinek szüksége van a szüleire, a szülői szeretetre.
Égi Atyánk, halld meg imánk:
Fájdalmunkban adj erőt!
S kit elvettél, égbe vittél,
Fenn a mennyben áldd meg Őt!
Őszinte részvétem!
fogadd őszinte részvétemet!
én 5 éves voltam amikor a bátyám meghalt autóbalesetben... épphogy elmúlt 18... halála rányomta bélyegét az egész család életére, tudom, hogy mit éreztek
rengeteg kitartást kívánok Nektek, Isten áldjon Benneteket!!
Fogadd részvétem!!!
A Jóisten áldja meg minden lépéseteket!