Az elkeseredés legszélén... (beszélgetés)

Szia!

Nagyon sajnálom,hogy ilyen nehéz helyzetben vagy,és kilátástlannak tűnik minden dolog.Persze könnyü mondani,hogy állj talpra,és az idő mindent megold!Tudjuk mit kellene csinálni,de valahogy mégsem megy!!!!A fenébe az idővel,és mi van addig amíg az eltelik,addig is új nap kezdődik minden reggel,és kisüt a nap,ha nekünk rossz a kedvünk is van.Nem egyszerű "felállni".Sajnos tudom,tapasztaltam töbszőr is.

Végig olvastam a fórumot.

Igazat adok Apple-nek.

Az emberek mindig olyanok ,amilyennek épp lenniük kell.

El kell fogadnod önmagad így is,kivül és belül is.Erőszakos beavatkozással(fogyókúra)max ideig-óráig lehet eredményeket elérni.

Egyenesen és őszintén(minden eltussolás nélkül) vess számot magaddal,a környezeteddel, cselekedeteiddel és az életeddel.Az az nézz szembe önmagaddal valósan.

Ez az első de egyben legnehezebb lépés.

Utána jön a többi. De ameddig ezt nem tudod megtenni, nincs értelme bármit is tovább mondani, mert keveseknek sikerül ezt tökéletesen őszintén végigvinni.És ha nem tudsz őszinte lenni-akkor semmit sem ér a további lépés-ugyan ott maradsz, ahol eddig.

A problémát ott látom, hogy még nem találtad meg magadban a valódi probléma gyökerét-ezért hoznak csak ideig-óráig változást a szakemberek. Mert csak a jéghegy csúcsát érintik-és nem a gyökerét.

Mindenki szeret enni, a jó ételeket meg végképp, de ez amiről te irsz-ez tudatalatti rejtőzködés és falépítés.

Köszi szépen,

Ha bármi kérdésed van, szivesen válaszolok!

Nálad nem életmód váltás kell elsősorban, hanem rendbe kéne tenned a lelkedet-mert ott a hiba.

Utána jöhet az életmódváltás. Addig míg ez nem történik meg, addig:kudarc. Szedhetsz te bármit, csinálhatsz bármit a helyzet nem fog változni, csak max. negatív irányba.

Hát, rendkívül tanulságos a történeted, és szívből gratulálok, hogy újra felépítetted magad! A bébihez pedig jó egészséget kívánok!

Sajna most mennem kell, este vagy holnap reggel tudok visszanézni.

Igen, mostanra már rendbe jöttem, lekopogom :) De ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Persze, ez az egész nem egy nap alatt alakult ki nálam sem, hanem több év volt....

Tavaly előtt volt a mély pont, amikor 36kg-ra fogyasztottam magamat, és hol nem ettem napokig, hol napokig hányásig tömtem magamat péksütikkel, pont ugy, ahogy ezt te is leirod...

Ami nekem segitett, az a Thalassa ház volt, nem tudom, hogy halottál-e már róla? 7 honapot töltöttem ott, teljesen szét kellett hogy "szedjem" magamat, hogy ujra tudjam épiteni a személyiségemet, hogy megtaláljam, hogy mi a defi nálam.

Ezzen a helyen inkább gyogyszer ellenesek, és annak örülnek, ha valaki a nélkül probálja ezeket a dolgokat megoldani, de persze ha szükséges akkor irnak is fel gyogyszert, ez olyan, mint egy mankó...

Én is kaptam gyogyszert, elégg rendesen mellesleg, de mire kijöttem onnan, már semmit nem szedtem, és teljesen kiegyensulyozott életett tudtam/tudok élni! Soknak tünhet az a 6-7honap, de megéri!

Most várom az első babámat, és ha nem jöttem volna igy rendbe ott, ma biztos nem lenne...

Én erre biztatnálak! (Pszihologushoz menni..)

Tapasztalatból ajánlom...

Több évig küzdöttem anorexiával, ami átcsapottt bulémiába, és nagyon ismerős az állapotod...

Nem volt könnyü kijönni belőle, sok év kellett hozzá, de megéri az erőfeszitést!

A gyerekeimtől viszont nem akarom teljesen eltiltani mondjuk akár a csokit is, bár ők nem megrögzöttek, mint az anyjuk. Van úgy, hogy elkérem az övékét.

Ha rám jön, hogy csoki kell, nem sajnálom rá a fáradtságot, és kutatok.

én is úgy tudtam eddig, hogy a bulímia szigorúan párosul a hánytatással (mellesleg már megfordult a fejemben, de én nagyon nehezen hányok, és baromi beteg vagyok tőle, és félek is magától a jelenségtől).

Egyébként lehet, hogy egy pszichológust felkeresek tényleg, ez már az én fejemben is megfordult, ez így nagyon nem normális állapot.

Sziasztok!

A falási rohamok nálam is ismerősek. Sokminden kiválthatja. Falok ha bánatos vagyok, ha fáradt ha stresszes.

Fene se tudja a megoldást erre.

A nassolási rohamok ellen nagy segítség, ha nincs otthon "rossz" nass. Nálam is csak ez válik be néha. Mert ha van itthon csoki, ropi, megeszem.

Legyen otthon alma, eper, olyan gyülölcs amit szeretsz. Esetleg szotyi, mert sok idő alatt lehet csak enni de kevés bevitt kalóriát jelent.

Vagy vegyél cukormentes édességeket: norbi rudi, Norbi somlói, Norbi péksütik. Nem sokkal drágábbak a normálnál.

szia!

Amit itt leirsz, a falási rohamok, stb stb, nekem inkább bulémiának tünik (nem csak azt nevezik bulémiának aki hánytatha magát..)...

Nem lehet, hogy ez inkább lelkieredetű? Lehet, hogy egy probát megérne ezzel egy pszihologushoz fordulni?

Kitartás!

Szia! Ezek a falási rohamok ismerősek:) Rajtam főleg akkor jönnek elő, ha egyedül vagyok otthon, vagy ha unatkozok a munkahelyemen. És sajnos én is a péksütikre specializáltam magam (le kéne menni a pékségbe egy csigáért...)

Te egyedül laksz? Szerintem sokat segítene, ha valakit a családból megkérnél, hogy segítsen neked. Nem kell sokmindent csinálni, csak egye azt amit te. Az a legrosszabb, amikor párom pizzát eszik este, én meg tudom, hogy nem lenne szabad.

Hidd el, a főzőcskézés nem nagy ügy, van egy csomó egyszerű és gyors étel, amit megcsinálhatsz. Azzal ne is próbálkozz, hogy lemondasz a péksütikről. Inkább vedd meg reggelire a kedvenc sütit és akkor edd meg. Így jobban ki fogod bírni, ha délután nem eszel semmi kenyérfélét. Én sem vagyok egy nagy gyümölcs és zöldségrajongó, de jön a nyár, egyre több féle lesz, lehet variálni őket.

Igyál sokat, nekem sokszor segít a falás ellen, ha csinálok egy finom teát, ne adj isten kakaót (még az is jobb, mint a ropi). Szoktam csinálni egészséges nasikat, pl túrót összekeverni gyümölccsel, vagy joghurtot eszek stb.

Mozgás...ha elkezdesz sétálni az is sokat segít. Vannak térdkímélő mozgások is. Sőt, műtét után még segíthet is a gyógyulásban (barátnőmnek voltak térdproblémái, ő fitballos gyógytornára járt)

Örülj, hogy csak 10kiló van rajtad, így semmi sem sürget, hogy ledobd őket. Icipici lépésenként, ha fogysz heti fél kilót az is hamarosan látványos lesz!

Tanácsot sajnos nem tudok adni, ami a fogyásban segít...de egy oldalt igen, ami jól jöhet, s a lelki oldalát támogatja a dolognak.

Sokszor ez is rengeteget segít, erőt ad.

[link]

Hátha sikerül átbillentened magad, iratkozz fel az ingyenes hírlevélre, kitartást és sok sikert!

Szia!

Ilyen helyzetből? Reductil? Azt hittem, legalább 130 kg vagy, ahogy írtad az elkeseredett soraidat. Olvass sikertörténeteket, blogokat, olyanokét, akik 100 kg felett kezdik. Örülj, hogy csak 10 kg van rajtad. Annak, aki péksütit eszik, diétázik, de feladja és visszajön, lehetne 70 kg feleslege is simán. Ha nem akarsz, nem tudsz diétázni, NE TEDD! Egyél mindent, amit eddig, csak járj el úszni, sétálni, futni, itt a tavasz, nyár végére lesportolod ezt a 10 kg-t. Ne pepecselj, főzz. Egy változatosan bepácolt csirkehusit kisütni nem tart 10 percnél tovább. A zöldségeket pedig próbálgasd, olyan nincs, hogy semmilyet nem szeretsz. Mit ettél akkor eddig? Mi ez a negativitás? Fiatal vagy negyven felé is, életerős, tudsz mozogni, járni, akkor mi a baj?

Sziasztok!

Tényleg a végső elkeseredés szélén vagyok. Tudom, hogy mindenki azzal kezdi, hogy már mindenféle diétát kipróbált, én nem, nem nagyon bírom a kötött diétákat. Az utóbbi pár hónapban olyan falási rohamok vannak rajtam, hogy az már gusztustalan. Tavaly - tényleg nagyon odavoltam magamtól - reductilt (15 mg)szedtem, amivel 5 hét alatt lement 5 kg (azért néha még akkor is éheztem), és azóta a duplája visszajött. Ha evés, akkor az nálam péksütemény, valami édesség. Gyakorlatilag most is úgy vagyok, hogy már alig bírom lenyelni, mert úgy tele vagyok, de még legyűröm, mert úgy szeretek enni. Szinte hányásig (bocsánat!) eszem magam. Nem érzem jól magam természetesen. Tökéletesen tisztában vagyok az életmód váltás, a mozgás jelentőségével (sajnos a térdemet nemsokára műteni fogják, így egy jó ideje nincs semmi mozgás)és szinte mindent tudok, amit kell. DE! Egyszerűen nincs kitartásom, vagy nem tudom minek nevezzem, nem nagyon szeretem a zöldségeket, időm nincs pepecselni, hogy magamnak külön kaját készítgessek. Lehet, hogy megint gyógyszert kellene szedjek. De az megint a 22-es csapdája. Sosem voltam még ennyire padlón, tudom, hogy nálam nagyobb súlyfelesleggel nem hisztiznek ennyit (kb. 10 kg-ot kellene eldobjak), de nekem itt van a határ. Tud valaki tanácsot adni, hogy ki hogyan állt fel egy-egy ilyen helyzetből? nagyon köszönöm előre is.