Az élet kisbabával (beszélgetés)

Kis kereszt fiúnk kb a 19-20-ik beültetésből született.Most 1,5 éves,és jön a tesó spontán.

Vannak csodák...

Mennyi idős a kisfiad?Ilyen kicsiknél normális az,hogy nem köti le a mese 15-20 percnél tovább.

Nálunk is csinálnak a lányok mást is mese nézés közben,nem ülnek előtte órákat.De ez nem is baj,amúgy sem szeretem ha sokat tv-znek.

Szülés közben volt probléma,hogy hiperaktív a kicsid?

Sajnos nagyon igaz az hogy milyen űrt tud hagyni egy gyerek. Nekem a legjobb barátnőm uncsitesója lett nemrég öngyilkos. Egy szem gyerek volt ő is, a szülei szerintem soha nem fogják kiheverni.

Sajnos egészségügyi okok miatt nekünk nem tudom hogy lesz e valaha még gyerekünk. Több lombikot anyagilag nem tudunk állni a lakáshitel miatt, az hogy simán összejön e.... bízunk a csodában.

Végállomás nincs a közeletekben? Én se viszem buszozni hanem a végállomásra járunk ki (nekünk az utca végén van)nézi a bent álló buszokat, meg ahogy elindulnak.

Bevásárolni a gyerekkel szoktam az esetek 90%-ban. De mivel általában a szüleimmel megyünk, úgy csináljuk hogy ebéd után indulás, a boltig (ilyenkor nagy bevásárlóba megyünk) elalszik, és apa kinn marad vele a kocsiban míg mi anyával bevásárolunk. Vagy ha olyan a hely akkor (ez télen nem annyira lehetséges) visszük a kismotort és apámmal kinn vannak.

Nálunk az étkezések azért alakultak így mert anno csak egy főzőfülke volt. Most meg már annyira megszoktuk... na meg nem eszünk egy időben, max én a gyerekkel. Neki viszont a kisasztal a kis székkel nem fér be a konyhába.

Mivel az én fiam enyhén hyperaktív ő semmit nem csinál egyhelyben. A meséket kb. 15-20 percig nézi utána játszik közben, könyvet néz, beszél hozzánk, fut két kört és akkor megint egy kis mesenézés. De több mesét ki kell próbálni mert nekünk is van rengeteg de nem mind érdekli. Kisebb korában csak a Verdák és a Gyerekdalok voltak menők. Aztán jött be a 101 kiskutya, Toy Stroy és a Sammy nagy kaladja. Most már Mikey egér, Manny, Oso ügynök, Dóra is jöhet.

Gyerekvállalás téren megbeszélném a dokival. Nem tudom milyen ok miatt nem biztos hogy ki tudnád e hordani.

Persze,hogy nem egyformák a gyerekek sem.Van amelyikkel könnyebb,van amelyikkel nehezebb.De nagyon is sok múlik azon,hogyan vannak szoktatva.Az enyémek is pont olyan ugribugrik mint másé,amikor lehet.Ha tehetik,nem maradnak a fenekükön 1 percig sem.De tudnak alkalmazkodni,szót fogadnak ha kell,ha olyan helyen vagyunk ahol csendesen kell játszani és nem lehet szaladgálni,azt is megértik.Nincs ebben semmi rendkívüli szerintem.Jól is néznék ki,ha egy bevásárlásnál annyi felé szaladnának ahányan vannak:D Gyerekotthonba dolgoztam a gyes előtt,voltunk 68 gyerekre 6-7en.

Annak minimum a fele pelenkás volt még amikor eljöttem gyesre,hát ott is rendet kellett valahogy tartani,nem csak játszottunk egész nap velük.Az pedig,hogy mennyire jól leköti egymást 2 testvér,az nagyon ritka ilyen kicsiknél.Sőt,akkor van több gond velük ha többen vannak.Veszekednek,netán hajba is kapnak...stb.Ideig óráig játszanak csak el jól együtt.Semmiképpen nem ugyan az,ha testvérek élnek együtt,vagy néha meglátogatnak gyerekkel.

A télből már nekünk is elegünk van,jöhetne már a jó idő végre.

Most tényleg nem kéne elkapni az influenzát.

Ha lehet, mi se megyünk tömegbe.

Nekem a nagyok ovisok, de minden nap kérdezgetem, hányan betegek, meg mi a helyzet. Ha nagy járvány lenne, nem vinném őket. Ők egyébként oltva vannak.

Bevásárolni kénytelen vagyok a kicsivel menni, mert mindig velem van. Rá szoktam hajtani az eső elleni nejlont, hogy legalább ne másszanak be hozzá a nénikék. Én nagyon emberbarát vagyok, de egy hülye nő ma pont akkor ment oda cuppogni, amikor fel volt hajtva. Majdnem pofán...tam, csak nem akartam balhét...

Egyébként meggyőződésem, hogy nem ők fogják először elkapni, hanem én. Ők az anyatejtől eléggé védettek. Én meg igyekszem, szedem a napi 1000mg c vitamint, meg mosom a kezem, meg amit lehet megteszek...

Visszatérve az anyatejre: télen voltak a nagyok bárányhimlősök, és a kicsi nem kapta el. Igaz, hogy a nagyok is oltva voltak himlő ellen, mégis elkapták, viszont közel nem voltak olyan betegek, mint a nem oltottak. Nem voltak lázasak, csak volt rajtuk 8-10 pötty, és kész. Inkább a bezártság volt nehéz... Az influenza oltás is ilyen. Ha el is kapják, talán nem olyan gáz a lefolyása, és ez azért pláne több gyereknél nem mindegy. Persze egynél sem.

Csak aztán észre kell venni, ha kitavaszodott, mert máskülömben beleragadunk a baciktól való rettegésbe... És az meg még a baciknál is károsabb.

Az első gyerek nekem se tévézett, le se ültettem, örültem, hogy nem nézi... Aztán amint többen lettek, bizony jól jött néha a villanypásztor, és akkor már megszokták.... A Kisvakondnál a mai napig sokszor leülök én is, és megbeszéljük együtt...

Az utolsó kérdésre: Ha el tudod fogadni az esetleges kudarcot, akkor persze, meg kell próbálni. De azért, ha Te is veszélyben lennél, akkor nagyon vigyázz, ezt Ti tudjátok...

Ráadás, csak erős idegzetűeknek:

Durva amit írok, de már csak azért is el kell rajta gondolkodni, mert gyerek is meghalhat... És nem mindegy, hogy van-e másik. Nálunk sajna a férjem tesója 26 évesen halt meg, mert beteg lett, egyébként tök egészséges volt addig... Hát így se irigylem anyósomat, de nagyon sokat jelentett, hogy voltak neki másik gyerekei... Ugyanígy járt egy kedves tanárom is. Ott is csak a többi gyerektől való unokák kezdték gyógyítani a sebet.. Viszont a szomszédainknak egy szem gyereke halt meg. És már idősek. Ők viszont élő halottak. Ott az évek se enyhítenek...Nem akarom tovább sorolni, mert gáz téma, de sajna ez van...

Sziasztok,

Nem jutottam ide előbb.

Nagyon klassz dolgokat írtok. Sajnos nem elég a hideg, én tényleg parázok a járványtól. Buszozni szeretünk, de nem merem elvinni a kislányomat üzletekbe se és semilyen zárt tömegbe se. Hát ez nem könnyít a dolgokon. Ti viszitek a kicsiket bevásárolni?

Érdekes ez a konyha dolog. Azt hittem csak mi nem férünk el benne. Mi is sokszor eszünk a szobában, mert az etetőszék mellett max. egy ember tud leülni.

Valamelyik este sikerült tornáznom egy kicsit. Most először, amióta megszültem. Igaz, felüléseknél nem tudtam kinyújtani a lábam mert nem fért el és a fejem néha az ágy alá kellett bedugni.:) Szóval, én is nagyon várom a nyarat, talán ha lefektetem a kislányom, még futni is el tudnék menni. Á dehogy futni, csak hasonlót csinálni.:) Télen ez sem megy, mert rögtön bekapkodom a hideget.

Nem tudom miért, de a kislányom néhány percnél tovább nem néz sem mesefilmet sem zenés játékot. Azután is odanézeget, de minden mást csinál közben. Nektek meddig nézik folyamatosan?

Mi a fákat imádjuk. Fákat megyünk nézni. Kacag, ha a szél is fúj...

Ha szeretnétek testvért a gyermeketeknek, bevállalnátok akkor is ha kérdéses ki tudnátok-e hordani? Jókat tudok kérdezni, ugye?

Ezek nagyon jó dolgok amit írtál.

Mi buszt járunk nézni, nagy buszmániás a fiatalúr, meg ha nincs sár akkor kismotorozni szoktunk.

Mi szinte mindig a szobában eszünk, rossz szokás de kicsi a konyha le se tudnánk ülni.

A tv-vel én is úgy vagyok mint te, nagyon megválogatom mit nézhet. Bár mi még csak a meséknél járunk.

Bevásárlás nálunk akkor van ha apumék is tudnak jönni mert legalább egy ember kell a gyerekhez.

Nyáron persze könnyebb a dolog mert nem fagy meg az ember. Szerencsére a környékünkön sok jó hely van már alig várom hogy kimozduljunk úgy igazán.

Megoldások: a közeli helyeket térképezzük fel. Van a közelben vasút, villamos, meg remiz, elmegyünk, megnézzük mikor mennek aludni a villamosok... Ez nekik az egyik legnagyobb öröm.

Várunk 5-6 vonatot, azoknak köszönünk.

Az épületek köré mesét szokott költeni a lányom, hol milyen hercegnő lakik, és épp mit csinál. Szóval mászkálunk, és keressük a látnivalót.. Néha új játszótér keresésére indulunk, és elég messze elkóborolunk. Ez nyáron még jobb lesz, mert akkor már a kicsit is bárhol meg tudom etetni.

Ugyan nincs televíziónk, mármint csatornák előfizetve, de DVD-zni szoktunk, nagyon megválogatva a filmeket. Tegnap a Hídembert néztük meg, és büszke voltam, mert a lányom felismerte, hogy ez ugyanaz a császár, aki a "másik hercegnős filmben" is volt. (Sissi - Romy Schneiderrel a főszerepben)

A nagyobb bevásárlásokat akkorra időzítem, amikor a nagyok oviban vannak, és kihasználom a babakocsi pakolhatóságát...

Télen a szobában eszünk, mert nem fűthető a konyhánk, és ilyenkor 8-10 fok van... Viszont ezek a benti étkezések olyan meghittek, könnyebben kezdünk el beszélgetni.....

Azért mielőtt vita kerekedne azt azért ne felejtsük el hogy a gyerekek se egyformák.

Nagyon szerencsés anyucika hogy neki a gyereke el van több órán keresztül is. Az én fiam pl. képtelen lenne. És nem azért mert egész nap vele kell foglalkozni, hanem egyszerűen azért mert nagyon-nagy a mozgásigénye. Tuti hogy 10-20 percnél nem lehetne tovább megültetni játszani. Utána szaladgálna, rendezgetne. Ezt meg nem hiszem hogy nagyon tolerálnák egy szalonban.

Bione-nak a gyereke pedig azt igényli hogy többet foglalkozzanak vele.

Ha belegondoltok a felnőttek se egyformák. Van aki azt szereti ha pörög körülötte a élet, mindig jön-megy. Van aki pedig szeret otthon ülni, olvasni stb. Mért lennének akkor a gyerekek egyformák.

Más gyerek, más szülő más igények. Szerintem ezen nem kell vitatkozni, inkább segíteni hogy ő hogy tudná megoldani a dolgokat.

Nálunk pl. szupi babaklubbok meg mindenféle van csak sajnos anyagilag nem engedhetem meg magamnak hogy heti több ezer forintot erre költsek. Egyetlen szerencsém hogy uncsitesóm és a legjobb barátnőm is épp babáznak így van társasága a fiamnak.

Egy gyerekkel más. Egy gyerek kezét tudod fogni, tudsz neki mesét olvasni, vagy éppen kommentálni az eseményeket. Én is jártam vele múzeumba, vagy be a városba, de legfőképpen egyetemre. Később még a leadandó makettemet is festette. DE! ÉN SZERETTEM VOLNA SZELLEMILEG IS HOZZÁM VALÓ TÁRSASÁGOT IS NÉHANAPJÁN. Ez az egyetemen részben adott volt, de így is sokmindenből kimaradtam, mert egy komolyabb előadásra nem azért nem viszem, mert engem zavar, hanem MERT MÁSOKAT ZAVAR, VAGY ZAVARHAT.

Sportolni hogy viszed a gyerket? Számomra az egy edzés végigcsinálása, ahol az edző - még egy egyszerű fittnessteremben sem - örülne, ha közben másra figyelnék... Egyébként meg röplabdázom, illetve ..tam, amíg meg tudtam oldani az eljárogatást. Persze, az öt éves gyerek tudott ülni a padon, de még neki is nagyon meg kellett magyarázni, hogy nehogy a néni lába alá gurítsa a labdát, mert egy életre szóló sérülést lehet vele okozni. SZÍVESEBBEN EDZEM ÚGY, HOGY ERRE NE KELLJEN MÁR FIGYELNI, ÉS A TÖBBIEK IS SZÍVESEBBEN VESZIK...

Három gyerekkel már egy közönséges bevásárlás is tragédia. A legkisebbnek már melege van, üvölt a kocsiban a sorban. A középső problémás gyerek, (most ezt nem részletezem), annyi elég, hogy nem marad a sorban, ha fogom se, hanem elrohan, jó esetben a bolt belseje felé, rosszabbikban pedig kifele, neki a hat sávos útnak. A nagyobbik meg ezalatt vagy utánafut, vagy még tesz egy-két dolgot a kosárba....

Szóval nekem az lenne a pihenés, ha néha tényleg nélkülük, a saját tempómban tudnék valamit csinálni...............

ÉS AZT ÉRTSE MÁR MEG MINDENKI, HOGY AKINEK NINCS SEGÍTSÉGE, AZ KÉNYTELEN MINDIG MINDENT ÍGY CSINÁLNI, ÉS NEM FOG TUDNI A SARKI KÖZÉRTEN KÍVÜL SEHOVA ELJUTNI. Még hétvégén is ez van. Mert apának akkor is dolgozni kell, hogy legalább ne haljunk éhen...

Igen, a pénzhiány. Ha lenne egy kis autóm, amibe néha bevágom a gyerekeket, elmennénk a ligetbe, vagy egy játszóházba, bizony sok délutánt könnyebben meg tudnánk oldani.... De ez nálunk anyagilag sajna lehetetlen, pedig azért nem egy nagy luxus... Ugyanez igaz a fodrászra, körmösre, stb.. már azon túl, hogy a három gyerekkel amúgy se ülnék be... Az autó mellesleg a cipelésre se lenne hátrány. Sokszor a krumpliszsákot, és a három csomag pelenkát is magam cipelem haza babakocsitolás közben, több kilóméterről...

Három gyerekkel a buszra se tudok fölszállni. Az alacsonypadlósra még talán, de jártam úgy, hogy elmentünk a dokihoz, hazafelé pedig 50 percet vártam a három gyerekkel -3 fokban a lapos padlósra... És még ugyebár a bérlet, ami 10000 Ft.. Mert kismama bérlet csak gyes alatt jár, ha gyed-en vagy, nem...

És én még csak pár hónapja vagyok igazán itthon babázó, mert előtte, mint már írtam, suliba jártam, tehát örültem, ha otthon lehettem. Akkor még nem laktunk külön anyáméktól, tehát akkor a krumpliszsákot apám cipelte... (Ők is dolgoztak még, tehát nem sokat segítettek, de azért mégis ott voltak, ha nagy gáz volt).

Mindezen sirámok ellenére szeretek anya lenni, sőt azt se mondom, hogy utálom az egészet. Nekem tényleg fontosabbak a gyerekek, mint az anyagiak, és büszke vagyok a családomra...Sőt, azt is tudom, hogy ez a helyzet hamarosan javulni fog, mert a gyerekek csak nőnek. De azért nagy hazug lennék, ha azt mondanám, hogy néha nem nehéz, és hogy nem bőgök egy-egy sort, amikor jólesik...

Félreértések sorozata.

Senki nem mondta, hogy a 4 fal között kell lenni. De nem ismétlem magam. Ha van kire bíznod, akkor Neked sem lesz ilyen problémád.

Nem értem, ki akarja magát bezárni egy lakásba?

Valami nagy félreértés van köztünk. Én egy szóval sem említettem, hogy baj ha mindenhová együtt mentek. Én is mindenhová viszem a kislányom, az én férjem is estig dolgozik. Én csak a 4 órás körmösnél történő ücsörgést tartom túlzásnak egy kisgyereknél.

Azt sem írta senki,hogy a 4 fal között kell lenni, sőt, mint azt az előző hozzászólásomban is leírtam, pontosan ez lenne a fórum témája. A Hogyan?

Mi is eszünk...én is főzök, mosok, takarítok, nem tudom miért feltételezed, hogy nem? Ennek a megoldása számomra nem egyszerű, ez a probléma is érinti a fórum témáját.

Másik. Egy 17 éves és ovis gyermekkel az élet alapvetően különböző. És nagy igazság. Könnyen eljátszik a legkisebb ha van mellette másik két gyermek, mint ahogy már egy fórumozó megemlítette Neked.

Igen, azért nyitottam a fórumot, hogy megoldást találjak a hogyanokra. Ehhez elsősorban azok véleményére lenne szükségem, akik hasonló cipőben járnak, értik a problémát és esetleg találtak rá valami megoldást, részleges megoldást, kiutat.

Kár,hogy messze vagy,mondanám,hogy meglátogathatnál néha.Nincsenek kismamik a környéketeken?

Amiket leírtál,azt persze,hogy nem lehet kicsi gyerekkel,ezt majd később.Egyébként mi most tervezzük barátnőmmel,hogy este 8 után amikor letettük a gyerkőcöket,aljárunk futni a Margit szigetre.

Teljes mértékben egyetértek Veled Szurikáta. :)Jó látni, hogy mégis vannak akik hasonlóan gondolkodnak mint én.

Megint fején találtad a szöget. Nem a fizikai vagy szellemi megterheléssel van gond egy babával való gondoskodásnál. Pontosan a monotonitással, esetleg bezártsággal, elszigeteltséggel, egyhangúsággal, egyedülléttel és ilyenkor gyakran felmerülő pénzhiánnyal. Akinek nincs vagy csak minimális segítsége van annak ezek a dolgok igen megnehezíthetik a napjait.

1. A monotonitás fáraszt. Az, hogy mindig ugyanaz a feladat, bármennyire is édes a csöppség, és fejlődik...

Elmennék néha sportolni, vagy éppen egy irodalmi felolvasóestre felfrissülni, netán színházba, vagy moziba... Sokat segítene, de sokoknak ez se adatik meg. Elsősorban azért, mert az apuka estig dolgozi, még hétvégén is...

2. Tévedés, hogy ugyanezt fogja munka mellett. Akkor nincs mindennap főtt kaja, nincs kétnaponta fölmosva, és a szennyes is bűzölög hetekig... Akkor csak annyira futja. Viszont az otthon levő anyukától kimondatlanul is több az elvárás... (Én ezért nem pártolom az otthonról dolgozást, ha van más megoldás)

3. A gyerek korával is változik a leterheltség... Előbb utóbb mindenki túléli, legalábbis az utóbbi párszázezer évben így történt, viszont nekem se nagyanyámék, se anyámék, se anyósom nem állítja azt, hogy haj de könnyű volt...

Alapjában igen egy gyerekkel elméletben könnyebb lenne. De kettővel (többel)talán kicsit még is egyszerűbb mert - persze nem az elején mert akkor tuti nagyon húzós - eljátszanak együtt is. Amikor feljön tesóm lánya, nekem is rögtön van időm ezer másra is. Persze ő már nagylány és figyel a kicsire. Sok mindent meg lehet gyerek mellett csinálni én is főzők, mosok, rendet rakok. Bár bevallom a nagyobb takarítás és vasalás csak akkor van ha anyuék elviszik. Vegyszert nem merek a közelében hagyni.

Na meg a mit lehet csinálni a gyerektől is függ. Az enyém is eljátszik magában elég jól, de egyik szememet azért rajta kell tartani mert hamar bajba keveri magát.

Igazából megvallva én nem ebben fáradok el. Nem is igazán fáradság amit érzek, inkább egy kis hiány. Szellemi tevékenység hiánya. Néha úgy érzem elhülyülök. És nem azért mert karrierista lennék, sose voltam az. Csak sokszor hiányzik hogy másfajta problémákat oldjak meg, hogy felnőtt emberekkel ne csak gyerekekről beszélgessünk. Pedig már megfogadtuk a barátnőmmel hogy elmegyünk (a fiúk vállalták a gyerekeket) és mindenről beszélünk de nem a gyerekekről. Naná hogy pár perc után az lett a téma. És ettől még nem szeretem kevésbé vagy nem hiszem hogy rossz anya lennék, csak vannak felnőtt szükségleteim amit egyenlőre nem tudok teljesen kielégíteni.

Persze,az energiánk türelmünk egyedi,ez evidens.

De szerintem aki 1 szem gyerekkel van otthon egész nap,és más gondja nincs mint Ő és a háztartás,az azért nem annyira fárasztó.Azt pedig nem tartom jónak,hogy egész nap játszik az anya a gyerekkel,csak rá fordítja minden energiáját.Ez a gyereknek sem jó.Én nem tudnám elképzelni,hogy ne tudjanak egyedül is eljátszani,lefoglalni magukat.Én egészen pici koruktól így csináltam,hogy mindig volt délelőtt is 1-2 óra amikor egyedül játszottak,és délután is.Én addig csináltam csinálom a dolgom.Ha nem akarnak egyedül lenni,akkor odajönnek hozzám,és körülöttem játszanak.Nagyon sok dolgot lehet csinálni,amihez nem kell mellettük ülni,és mégis fejleszti Őket.Nem gondolom,hogy csak a gyerekkel kell foglalkozni egész nap,és csak azután a házimunka, a magunkkal foglakozás meg a többi amikor alszik.Így nekem kevés lenne a 24 óra.Természetesen kell egy-két órát csak vele is foglalkozni,amikor másra nem figyelünk,de nem az egész napos fent létében.A betegség természetesen nem mindegy mi,de sokunknak jut szerintem belőle,sőt tartósból is mint pl az asztma,vagy egyéb.Ezekkel sajnos együtt kell élni,megtanulni kezelni őket,és nem rettegni miattuk.

Én sem vagyok bántódós. Különben nem lennék itt. Lehet, hogy egyedüli vagyok a világon, de én tényleg nagyon elfáradok a gyerek és háztartás körüli teendőkben. 14 hónapos a kislányom, és hidd el nem szoktatás kérdése - születése után teljesen megfordította a nappalt az éjszakával, ahhoz képest ma már ez nagyon ok - de még felriad 2-szer egy éjszaka. Ez lehet, hogy csak egy felsírás, de én nem nagyon tudok visszaaludni. De meggyőződésem, hogy nem ez a gond. Azt hiszem mindenki más energiákkal rendelkezik. A Jó Isten nem egyformán oszt sem türelmet, sem észt, sem energiát. Az ember megpróbálhat javítani, de....többet nem tehet. Én is ismerek néhány olyan embert, aki egész nap meg sem áll, egész nap be sem áll a szája, olyan mint egy energiabomba. De ilyen nagyon kevés van.

Más. AMit itthon csinálunk, azt nem fogjuk munka mellett soha csinálni. És látod itt a különbség foglalkozás és foglalkozás között. ÉN ha azt mondom egész nap a lányommal játszom, tanítom, gondozom akkor én azt is csinálom. Nincs szünet. És munka mellett minderre csak 1-2 órád marad egy este. Lassan negyven vagyok, munka mellett is végeztem főiskolát, tanultam nyelveket, stb.,tudom mi a megpróbáltatás, de gyermeket nevelni gyönyörű de igen is fárasztó tevékenység. A betegség sem mindegy milyen fomában jelentkezik, hidd el. Én asztmás vagyok, Budán és a Kékesen töltöttem a gyerekkorom, a szanatóriumba jártam iskolába, a családomtól távol, más beteg gyerekekkel együtt. Szóval, a para ha felesleges is, de egy néhány esetben elkerülhetetlen.

Meggyőződésem, hogy rendesen nem lehet egyszerre a gyerekkel játszani és főzni. Ha a gyerekkel játszom akkor a gyerekkel játszom, csak rá figyelek, ez az én igényem is, félig nem lehet csinálni. Mint ahogy félig nem lehet jól kinézni vagy félig kitakarítani sem. Ez típus kérdése.

Én speciel nem vagyok bántódós. És azért vagyok kissé fáradtabb mint kellene mert én 2,5 éve nem alszom. A pár hónap ennyi ideje tart. Ugyanis nekem hyperaktív a fiam. Szerencsére nagyon enyhe, egyetlen komolyabb tünete hogy baromira nem alszik. Kipróbáltunk már mindent a Suttogótól a Szuperdaduson át nem tudnám felsorolni hány "tuti" módszert. Semmi eredmény. Most járunk fejlesztésre, talán segíteni fog.

Egyébként nem zavar hogy itthon kell lenni, én is megcsinálom a házimunkát, sőt van időm magamra is. Igaz csak egy lurkóm van. De a hosszú távú kialvatlanság lassan meghozza az eredményt. Kissé ingerlékenyebb, türelmetlenebb, kedvetlenebb vagyok. De remélem majd a napsütés besegít.