Astra Zeneca oltásról mik a tapasztalatok? (tudásbázis)

A fiamnak eléggé sokára kell csak a másodikra menni, az még nem volt meg.

Az első után, másnaptól 24 órás rosszullét, émelygés, gyengeség - fel se bírt kelni, de nem is erőltette.

Se nekem, se a tesómnak, se az ismerőseimnek.

Bár, ha belegondolok, akkor nekünk volt kovidunk...

A barátnőm elvileg nem volt kovidos lehet, hogy ezért viselte meg ennyire?

Bizunk benne, hogy enyhébb tünetekkel megússza, mint áprilisban.Mindenesetre bespájzoltam algopirinnel.

NEked semmi nem volt az astráTól, ugye ?

Bocsánat, már keverem. A fiam kapta az Astra Zenecát, és ő rosszul volt tőle szinte pont 24 órán át. Kis láz, enyhe hányinger, kóválygás, azaz magától ágyban maradt.

Én a Pfizert kaptam.

Még egyikünk sem kapta meg a másodikat.

Az idézett weboldalnak van alapja?

Nem közöl magáról emmi információt, csak hogy aláírásokat gyűjtenek.

Nem, nem tartom magam tökéletesnek.

És szuper szülőnek sem.

Véleménye is lehet bárkinek.

A hozzászólásomban nem csak a magunk esetét emlegettem, hanem az ismerőseim körében látott helyzeteket is. Szerencsére pl. az én lányomnak nem voltak légzési problémái.

De el kell tudni fogadni, hogy az élet helyzetei nem kezelhetők egyetlen séma szerint. Csak alapvetések vannak.

Nem ítélhetjük meg a másik életét.

A 2. oltásnál erősebb a mellékhatás?

A lányomnak az első után nagyon durva tünetei voltak és nem meri beadatni a másodikat:(

Sajnos a háziorvossal nem lehetett beszélni,azt mondta ő nem fog se igent se nemet mondani,gondoltuk azért az orvosunk hogy megbeszéljük vele, de nem lehet:(

Szerintem kár rápörögnöd erre a témára.

Ez van. Én ilyen vagyok. Én így gondolkodok.

De hát tudjátok ti! Biztos nem feleslegesen álltok bosszút rajtam rendszeresen, nem?

Mert te is csak úgy tudod kezdeni a hozzászólásodat, hogy mert te tökéletes vagy;)

Sajnálom ami veled történt.

Nem én tehetek róla, de azért, lehet véleménye, ugye?

Most írjam én is, hogy megbánom, amikor melléd próbálok állni. Múltkor ki állt beléd?

Lehet, hogy igaza volt?

Tehát, ahogy gondolod.

Ha te jó szülőnek érzed magam annak ellenére, ami történik veletek, akkor az vagy.

Az örökbefogadók is szeretik a felelőtlenül gyereket vállalókat, mert úgy nekik is jut gyerek. Én meg őket is megvetem, mert lemondanak a saját gyerekükről.

Bocsánat, csak kicsit szíven ütött a megjegyzés.

Nem tartom helytelennek az intézményekben történő oltást, hiszen mindannyian emlékszünk arra, hogy egy öregottonból elcsavargott bácsika micsoda fertőzés-hullámot okozott tavaly.

Mostnra már az idős- és más szociális otthonokban mindkét oltás rendben lezajlott. A lányoméknál sem volt probléma.

Az Astra még talán a jobbik változat, ha már Pfizer nem jut mindenkinek.

A fiam is túljutott az első oltás mellékhatásain, a második oltásra vár.

Nekem is megvan a másodikra az időpontom, de én a Pfizert kapom. Ez véletlenül alakult így szerintem, mert sima 63 éves nyanyus vagyok, még egy árva diabetesem sincs.

Ismerek olyan családot is, ahol a Rett-szindrómás kislányt nem és nem akarták otthonba adni, ahol egyébként még fejleszteni is tudták volna. Az anya inkább otthon volt vele, karikás szemekkel, mint maga az anyai szenvedés eleven szobra, nem mellékesen eléggé megterhelve a saját szüleit anyagilag, a férjét - aki nem dolgozhatott akárhol, mert bármikor haza kellett rohannia - és az egészséges és egyébként tehetséges fiuk egész kamaszkorát, mert nem vihette haza a barátait és a beteg életritmusa az ő napi ritmusát is meghatározta.

A nőnek (a beteg kislány anyjának) a bátyja sokkal inkább kiszorult a szülői látókörből, mert őnála nem volt beteg gyerek...

Szóval egy beteg, súlyos értelmi sérült gyerek gondozása az egész családot befolyásolja. Nem arról szól a dolog, hogy a szülő lusta pelenkázni tizenévesen is. Hanem hogy esetleg nehezen emeli meg...

Te tudod.

Te vagy a csalhatatlam és a tökéletes. Te biztosan meg tudnál lenni egy ápolási díjból is, munka nélkül, miközben egy agyi sérültet gondozol a nap 24 órájában, tökéletes éberséggel, folyamatosan figyelve a légzését is, nehogy baj legyen.

Neked biztosan a másolatod aludna, és egy harmadik másolat járna vásárolni és végezné az egyéb házimunkát.

"Ezek" nem szülők. Nem hát.

Nálad az sem sportoló, aki rendszeresen maratonokat fut, ha nem hivatalosan bejegyzett edzésekre jár egy XY edzőhöz, szóval a fogalmaid eléggé sajátosak.

Én is olyan vagyok, aki "beadta" a gyermekét szociális otthonba, ezt nem titkoltam eddig sem.

Baleseti sérült az egyik lányom, de az is lehet, hogy születésekor is volt már egy enyhébb oxigénhiány. Igazából nem én "adtam be", próbáltuk sokáig a családbvan tartani, de ahogy kezdett kamaszodni, úgy lett rosszabb a helyzet. Elkezdett világgá menni.

Miután a többedik szökése után a rendőrség hívott mentőt, beszállították a gyermek-elmeosztályra, és az ottani 3 hónapos kezelés és gyógyszerbeállítás után a szakorvosi javaslat is arról szólt, hogy nem laikus szülőknek való eset, javasolják az intézményi elhelyezést.

Tudod, az egyik rendőr is eléggé cvíder volt, hogy rendőri segítséget kértünk sötétedéskor (mert addig az ismerőseinkkel együtt kerestük), de amikor meglett a lányom, akit két nagy darab rendőr is alig tudott megtartani, és aki utána a szobában majdnem a falon akart kimenni, az ügyeletes orvos pedig meg sem merte közelíteni, akkor az a rendőr is elnézést kért azért a feltételezéséért, hogy a szökése bántalmazás miatt történt volna.

Nem mondhatom, hogy ez az emlék nyomtalanul elmúlt.

Az otthonban szakképzett személyzet felügyel a sérültekre 24 órán át. Tudják őket foglalkoztatni, csinálnak nekik programokat, viszik őket kirándulni.

Ha időnként ő is kitalál valamit az élete színesításére, akkor tudják, mit és hogyan tegyenek. Vigyáznak a betegjogaikra. Megkapták az oltást, persze ők felnőtt korúak.

Az otthon nem kér minden gyógyszerezésre szülői beleegyezést, szerintem sok esetben nem is lenne idő erre.

Nincs ezzel különösebb probléma, az idősotthonokban is már lezajlottak az oltások.

Nem kellene ennyire kategorikusnak lenned. Örülj a szabályos kis életednek úgy, hogy nem minősítesz másokat, akik szintén nem maguk kívánták maguknak a beteg vagy sérült családtagot, de gondozták, ameddig erejükből és lehetőségeikből telt.

Ezt megtartom magamnak, mert a végén megsértődnek.

És nem csak a sérült gyerekekre gondolok, hanem az egészségesekre is, akiket örökbe adnak.

Ezek nem szülők, és egy macskát nem bíznék rájuk.

Mi jut eszedbe?

És "milyenek" adják otthonba a sárült gyereket?

És?

Astrát kapott a lány?

Tudod, nekem egy olyan szülő ne rázza a lábát a gyereke miatt, aki beadja otthonba.

Ez nem szülő. Szavakat nem találok rá, hogy mi jut eszembe az ilyenekről...