Apai kötelesség a válás után... (beszélgetés)

Drága Mamcili!

Eltelt 1 év,nehéz 1 év.Régen írtam,oka volt...

sulit váltottunk,apukát föld nyelte,vagy előkerül, észt oszt....stb.

Nem megyek bele itt,de sok ,sok ........-t köszönhetünk neki,amit sajna a gyerkőc is nyel....

Ha kívánhatnék....?????Neki is azt,amit a fia és mi kaptunk tőlük.

Kitartást neked és jobbulást kívánok neki, ha ott vagy simogasd, érintsd amit csak szeretne, és belép a szeretet gyógyító hatalma...

Most neked kell erősnek lenned, és tudd, Te nem hibáztál. most a kicsivel foglalkozz és tegyél félre minden mást...

Sziasztok.

Nagyon-nagyon ki vagyok akadva.

Részletesen a GYERMEKEM MÁR ISKOLÁS..... c.topicban olvashattok az utóbbi napjainkról...... nem kívánom senkinek miket élek át.

Most telt be a pohár magyarul.

A lényeg a kisfiam a kórházban fekszik és ninsc itt velem.

Apja elvitte kedden reggel 10-kor,már reggel fájt a feje,megkértem apját vigye el dr.hoz......mert gyanús.

Most infúziózzák és ödémás testecskével a gyerekosztályon fekszik........

ááááá hosszú......

Apai kötelesség.

Ha nem lázas,nem hány,nem megy hasa várjuk meg 2 napig......

Bár nem nekem szólt, mégis köszönöm, soraid,

lesz amivel én is bepróbálkozom :)

...és itt akár ki is kapcsolhatjuk azt a szót, hogy "pároddal"...

Miért ne érdemelhetnéd meg, hogy akár egyedül is tölthess egy estét, vagy egy napot ha szeretnél...

Nem hiszem, hogy akik párkapcsolatban élnek, nem örülnek neki, ha a nagyi vigyázz az unokára...stb...

Képzeld, mikor ezt a saját anyud vágja a fejedhez:

Neked kell lennie nem csak az anyának, hanem az apjának, sőt a barátnőjének, stb...

és felsorol vagy 5 dolgot.

és én csak lesek, - bezzeg te nem vagy a nagyanya, csak akkor ha neked kedved tartja...

és ilyen vitáink vannak a családban..

Hozzáteszem mindenki párkapcsolatban él, csak én nem, mert én nem vagyok az a meghunyászkodom és türök tipus...

Az egy dolog, hogy van igazságod,

de a másik (most tök mindegy melyikről beszélünk mert én már olyat s hallottam, hogy anya hagyta el gyermekeit, stb...)

Ha már van közös gyerek a terheknek is közösnek kéne lennie, és nem csak egyoldalunak.

Nem csak az neveli és gondozza és stb. akinél lakik, hanem az elment partnernek is részt kéne vállalni a gyermek életében, még ha látni nem is akarja, de mindettől függetlenül tartási kötelezettséget igenis be kellene tartania... és ezt sok meg sem teszi...

És mindeközben a gyerekre ki figyel?

A szülő probálkozik, hogy a gyerek életében legyen egy rendszer...

De a ki be ugráló másik fél folyton belezavar a tetteivel, beszólásaival és ennek csak a gyerek issza meg a levét, mert két felnőtt még csakcsak feldolgozza valahogy, de hogy várhatná el bárki a gyerekétől, hogy döntsön melyik szülőt szeretheti és melyiket nem...

Én is bosszus vagyok, amikor az apja nem a meghatározott összeget adja át, hanem amennyit gondol,

és ő mondja meg mikor jön a gyerekért...

meg sem kérdezi, hogy lenne-e valami prg-unk...

Az egy dolog, hogy én mindig azt mondtam, hogy alkalmazkodni is megpróbálok a gyerek érdekében...

de már annyi programot, lehetőséget le kellett mondanunk "láthatás" miatt, hogy a gyerek issza a levét, eltünnek a barátok mellőle.

Pedig még csak pici, így a szórakoztatására csak én maradtam,

Mi lesz vele nagyobb korábban?

Így is csüng rajtam, pedig tudom én már ennyi idősen boltba jártam, és egyedül haza az iskolából, őt meg nem merem egyedül elengedni, csak rövidebb időkre, akkor is "rágom a körmöm" míg újra nem találkozunk.

Én nem hibáztattam az exem a válásunkért, sőt az egész család nekem mondta hogy H... vagyok miért nem hallgattam el a dolgait és tartottam magam mellett....Inkább ő rontott nekem, stb...

Pedig én voltam a hűséges és odaadó partner és senki nem mondhatja, hogy akkoriban nem lehetet rám számítani...

Évekkel a válásunk után is megkérdezték, hogy van a párom. és IGEN nagyokat döbbentek az emberek, mikor megtudták, hogy egyedül maradtunk a pici gyermekemmel.

Ki tudja mindazt helyretenni bennem, ami akkor elszakadt bennem?

A mai napig iszom a levét...

Főleg mikor a fejemhez vágják!

Minek vállaltam gyereket, ha nem tudom felnevelni?

Közlöm,nevelem és nem is rosszul, de az hogy napi 24 órás készenlétben vagyok már jó pár éve, és nem tudok magamnak egy programot csinálni, mert ugye sok minden közbeszólhat...

Megbetegszik a gyerek, lemondja a láthatást, stb... és egy kezemen meg tudom számolni, hogy a családtól hányszor kaptam segítséget és akkor is mi volt a köszönet...

ugatások és hallgatások...

Én nem akarok senkire, semmit hárítani, de szeretném, szépen, tisztességgel felnevelni a gyerekem és

nem azon gondolkozni,

-miből fizetem a rezsit, hogy legyen fedél a fejünk főlött,

-mit rakok holnap az asztalra,

-miből veszem meg a ruháit,

-az iskolai dolgait...

Míg ő éli a világát, nem kispályás módon.

Pedig dolgozom becsülettel, minden nap, sokszor még éjjel is.

Szeretem a munkám, de sokszor elég lenne a napközbeni 6 órás állás kicsit többért, hogy tudjak segíteni a gyermekemnek, akinek elkélne a segítség, de nem tudok különtanárt fizetni neki, így megpróbálom én 5-6 utána fáradt gyerekkel behozni a tanulási gondok miatti lemaradását...

És mi van akkor amikor a másik félt hallgatják csak meg?

Én voltam a szemétláda, hogy kiraktam a lakásból, pedig önként távozott, és még én hü... felajánlottam neki, hogy kissebbe megyünk...

Hol itt az igazság?

A gyerekek érdekeit kéne figyelni leginkább és azé a szülőét, aki együtt maradt velük és nem azét, aki elhagyta őket! Nekem ez a véleményem...

És egyáltalán nem érdekel a másik, ha még egyszer az életben bíróságra kéne mennem, minden jogáról lemondatnám, csak tudjuk élni az életünket...

De szerencsénkre, mi egész jól megvagyunk a bajokhoz képest, így ezen nem kell gondolkoznom.

Hát mondtam neki, h ha akar orvosi véleményt megkaphatja ha már ezen lovagol! Alig van itt a barátom, mert Pest mellett lakik én meg Szegeden...soha nem vagyunk kettesben és mindig együtt csinálunk mindent! Nem panaszkodtak még a gyerekek rá. Deni a nagyobbik lányom mondta azt, h gyanúsan rendes és aranyos! :)

Anyósom meg most úgy állított be, h egy kis könnyű vérű nőcske vagyok, de meg is mondtam neki, h ahhoz fiatal vagyok, h hónapokat várjak kapcsolatra...

Na mindegy! A fiát védi...és ez így van rendjén...

Mi köze hozzá?

Na én nem hagytam volna.

Ki ő hogy az életedbe beleszóljon.

Ne azzal foglalkozzon,hogy neked hány kapcsolatod van,volt lesz hanem azzal hogy ezek a számonkérések hogyan hatnak a fiadra,azaz az ő unokájára.

Na meg azzal hogy ők milyen mértékben és minőségben vesznek rész a gyermek életében.

Remélem ezzel érted a véleményemet?

Távol állok minden féle rosszindulattól,de időnként jobb tisztázni kinek hol a helye.(akár családon belül is).

Jó éjszakát.

Ma elkapott az anyósom és helyre tett! Jól megkaptam ...azt mondta, h más apuka ennyit sem foglalkozik a gyerekéivel, meg már egy év alatt a második kapcsolatomban vagyok...el kellene gondolkodnom azon, h hogyan hat ez a gyerekek lelki világára...

Annyira elegem van, h mindig én vagyok elkapva... szegény apuci.... Pfff!

Nagyon nehéz törekedni a normális kapcsolattartásra,mert ha csak már az 1-gyik fél nem működik együtt,a másik megfeszülhet.

Pl.nálunk hiába mondom el neki éppen az adott heyzetet,pl. hogy sűrűn panaszkodik a fiam-mikor jön érte,nem hatja meg..... éli a saját életét,de engem ez nem is érdekel,addig is nyugi van.

Most -nem kiabálom el- nagy a csend nálunk.

De Murphy törvénye,hogy vihar előtt nagy a csend.

Most nem emlegeti a fiam az apját,nem is kérdezi,így én is jegelem a témát.

Megjegyzésként:ki is jövünk egymással,szót fogad,nagyjából,de én is engedek neki,ha úgy látom.

Képzeljétek,a héten kivették a sulikönyvtárból a kötelező olvasmányt,(hétfőn,kedden még volt suli) még ottbent kiolvasta az első két fejezetet,tegnap meg megírta az olvasó naplóba az első hármat.Magától.Pedig nagyon ráérne.Most lett vége a sulinak.Csak lestem.

Viszont azon aggódom,ha apuka jelentkezik,vagy ha csak szóba kerül,már teljes fordulatot vesz....de mért,nem tudom.Káromkodik,dünnyög,duzzog,beflegmázik....stb.

Ők igénylik az apjukat...nem fogom azt mondani, h nem mehetnek hozzá! Volt h a fiam nekem támadt, h nem engedtem át az apjukhoz őket! Mire megmutattam az apjuk sms-t, h nem én nem engedtem át, hanem ő mondta, h ne menjenek!

Nem merem őket egyedül hagyni, mert így is meg vagyok fenyegetve, h feljelent amiért egyedül vannak, de nem tudom megoldani, h valaki velük legyen mikor dolgozom! Ez van! minden alkalommal rettegek, h tényleg történik valami, de meló, majd rohanás haza!

Gratulálok az ikrekhez! :) Nekem is ez van...ha délutános vagyok 21h-ig egyedül vannak a 6 éves húgukkal. De félek, h alám tesz az apjuk amiért nem járok át "megszeretni"

Én igyekszem kitörölni, de a gyerekek szeretik és nem fogom a gyerekeket eltiltani...pont azért mert így is mindenért engem okolnak! Pont ma beszélgettünk a lányommal...azt kérdezte, h vissza mennék-e az apjához , mondtam neki, h emlékszik-e még arra milyen szomorú voltam akkor és mennyit sírtam és h bizony emelgetni kezdtem én is meló után a poharat?! Azt mondta igen és sajnálja, csak jó lett volna!

Én ha nem török ki akkor elzüllök , mint a családom és én nem akartam ilyen fiatalon ezt az életet!

Tudom, h nem kicsik! 15 évesen költöztem el a szüleimtől albérletbe...dolgoztam és fent tartottam magam, pedig gyerek voltam! Akkor megfogadtam, h más életem lesz! És jól vagyok remekül érzem magam csak nem tudom megérteni még mindig ezt az embert akivel 16 évet leéltem....

Ágica 14 évesek az ikrek.. őszintén mondva meglepődtem, sokkal kisebbeknek ítéltem őket az írásod alapján..Úgy beszélsz róluk mint egy 6-8 éves gyerekekről.. Mai világban egy 14 éves kamasz sokkal értelmesebb mint gondolná a szülő.. Lát és figyel. Neked kellene eldönteni mit lássanak a gyerekek. Lássák-e az alkoholista apjukat vagy sem. Én azt mondanám ne lássák hogyan züllött el mert nem példamutató a gyerekek számára.. Minden erőmmel azon küzdenék hogy minél távolabb tartsam őket. Gondold végig, milyen érzés egy gyerek számára ha azt látja milyen mélyre süllyed az apja.. Válaszolok rá: BORZALMAS! Ne okoz plusz fájdalmat gyermekeidnek.. adj helyette olyan szeretett amilyet anya tud adni gyermekeinek.. Kiakarsz kapcsolódni? Megteheted, hiszen nem pici gyerekekről van szó. Beszéld meg velük, hogy mikor hova akarsz elmenni, mikor fogsz haza érni. Kezeld őket felnőttnek - átvitt értelemben - s megfogják érteni a gondjaidat, problémáidat sőt a végén még örülni is fognak hogy nem pici gyereknek tartod őket.. Szomszédaidat kérd meg, hogy néha kukkoljanak rájuk.. vagy telcsin hivd fel őket, hogy minden rendben van-e..

Nem ide tartozik, de elmondom, nekem is ikreim vannak(35 évesek) s 12 évesen már egyedül maradtak itthon. Igaz mi együtt voltunk a férjemmel, de mind ketten kőkeményen dolgoztunk.. Nekem vidékre kellett menni többnapos értekezletre, míg apjuk délutános volt.. Nem volt mit tenni, leültettem a lányaimat, elmondtam miért kell elmennem, mettől meddig leszek távol, apa dolgozni fog, egyedül lesznek a nap túlnyomó részében.... egymásra kell számítaniuk, ugyan úgy kell tanulni mint ahogy megszoktuk.. Akár hiszed akár nem estek kétségbe, felfogták s nyugodtan indultam útnak.. Mérföldkő volt életünkben, kiállták a próbát s a legnagyobb meglepetésemre, mikor haza érkeztem a lányaim vacsorával vártak. A meghatódottságtól, fáradságtól sírva fakadtam.. s rá döbbentem milyen nagy lányaim vannak.. Tudom két teljesen más esett, csupán azért tértem ki erre a kis monológra, lásd nem olyan kicsik, a kicsik. Már mindent meglehet velük beszélni, mindenben partnerek tudnak lenni.. s biztos vagyok abban hogy felfogják azt a tényt hogy anyának is szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Fel kell készítenek a gyerekeket egy olyan változásra amit idáig nem tettél meg.. Apa témát zárd le örökre, töröld ki az életedből, gondolj arra, hogy egy rossz álom volt.. Persze könnyű kimondani, sokkal nehezebb végrehajtani... ehhez is idő kell, de az idő gyógyít.

Én tényleg gyűlölöm, mert megkeserítette az életemet és ahelyett, h megoldottuk volna a dolgot csak rosszabb lett! Mikor úgy döntöttem, h elhagyom közöltem vele...nem hitte el és ki is nevetett...de aki engem ismer az tudja, h sikerül amit kigondolok! Ő nem ismert, mert nem érdekelte soha az amit mondok vagy teszek!

A mai napig nem ócsárolom a gyerekek előtt, nem szidom és nem beszélek róla...a gyerekeket nem nevelem ellene! Sőt nem is beszélünk az apjukról ha lehet! Sokáig megvédtem az apjukat, de mivel az ikrek már nem kicsik14 évesek így már nem teszem, mert én jöhetek ki rosszul ebből is!

Most ott tartunk, h nem beszélek vele...ha hív nem veszem fel! Egyszer megkérdezte, h miért nem beszélek vele, mikor ő szeretne beszélgetni.A válaszom annyi volt, h emlékszik-e még arra, h én mennyiszer akartam vele megbeszélni a problémákat...és azt mondja igen és sajnálja! És mondtam neki, h ez már kevés, mert belőlem már a sok könnyel kiment minden amit éreztem! Sokat szenvedtem mellette, mert velem kapcsolatban csak egy számított...hogy minden nap legalább egyszer legyen szex...ha nem volt másnap megtorlás volt...érzelmi zsarolásban nagyon ott volt!

A bírósági végzés az itt más...

Egyszer felcsalt a lakásába és rámzárta az ajtót és lökdösni kezdett nagyon komoly volt, mert erre példa soha nem volt, nem bántott soha. A gyerek jogász azt tanácsolta, h ezt jelentsem a rendőrségen, mert ha valami nagyobb zűrt csinál akkor ez a jelentés kell. Ebből az lett, h ki kellett találnom egy bűntetést amit végre kellett volna hajtania ez az volt, h havi egy hétvégét el kell vállalnia, nem az, h átmennek a gyerekek és haza küldi őket enni, mert kaja nincs és mikor megkérdeztem, h nem tudtál volna egy vajas kenyeret kenni nekik azt mondta, h nem mert az sincs itthon...hitetlenkedésemre megkérdeztem az ikreket, h tényleg nincs margarin a hűtőben az volt a válasz , h tele van piával a hűtő és a szoba is....most erre mit mondjak? A cimbikre költi a pénzét meg piára? Mondtam a gyerekeknek h hát jó..akkor együnk...

na mindegy a bírónő megkérdezte, h teljesíthető-e a feladat azt mondta, h igen...az első alkalommal hazudtam a pártfogómnak a másodiknál már nem tettem és jelentettem a párfogómnak ,mire felhívta, h enyhítő körülménynek számít az, h első alkalommal nála voltak és ha a harmadiknál is vállalja őket akkor a bíróságon ez enyhítő körülménynek számít...mire a gyerekek apja mondta, h nem fog élni az utolsó lehetőséggel és különben is Ágnes hazudott, mert az első alkalommal sem voltak nálam...tehát le akart járatni...még így is, h kivágta maga alól a fát.

Értelek mit mondasz és igen bepöccenek, h mindenki csak azt látja itt, h le akarom a gyerekeimet rázni, de nem így van...csak egy éve nem tettem ki a lábam nélkülük sehova...és jó lenne egy kis kikapcsolódás...

Természetesen fenn áll az a lehetőség is, h ha tényleg külön lesznek tőlem, akkor nem fogom magam jól érezni...

De ez igazságtalanság...és szar azt is látni, h az apjuk nem talál magára és züllik... nem szeretném, ha történne vele valami, mert csak az apjuk...de azt sem fogom csinálni amit elvárna...azt akarja, h járjak át és tegyem "boldoggá" Ezt közölte is , h amiért nem okozok neki boldogságot ő sem tesz nekem meg semmit ami örömet okozna!

Látom felment a pumpa, nem irtalak le, csupán az eredeti szöveg alapján írtam véleményt. Normális körülménynek nevezem azt a válást mikor a két fél előre megegyezik a gyerek ügyében.. Nem viszállyal válnak el mert ott vannak a gyerekek, akiket mind ketten akartak. Te esetedben ezt nem érzem hogy így történt volna.. Továbbá nem minden apa egyforma, vannak jók, kivételesen ragaszkodók, akik a válás után is rendszeresen látogatják gyermekeiket, kapcsolatban maradnak ex feleségükkel s a rossz házasság után barátság alakul ki kettőjük között (ritka esett de van ilyen). Nálatok nem ez történt. Haragszik rád... s ez által így áll bosszút rajtad, de első sorban a gyerekeken.. Ezt, még nem fogja fel, de eljön az idő mikor ő fog jelentkezni, hogy látni akarja a gyerekeit (évek múlva!), de akkor már késő lesz. Hidd el nekem! A gyerekek egy idő után maguktól fognak dönteni s elfogják ítélni, nem akarják látni, s véleményüket szemrebbenés nélkül közölni fogják apjukkal.

Amit most látok az a gyűlölet volt férjed iránt. Hidd el teljesen fölösleges, nem fogod ezzel megváltoztatni, olajat öntesz a tűzre, ahelyett hogy elfojtanád. Van egy bírósági végzés a kezedben, mely csodálatosan meg van fogalmazva, mi a szülők feladata, kötelessége.. Hát ezt a papírt akár szemétbe is lehet dobni..A gyerekek gondnoka Te lettél, ami azzal jár hogy minden felelősség rád rakódott az apából "vasárnapi" apuka lett (esetedben még az sem), aki havonta leperkálja a gyerektartást s ezzel le tud minden gondod magáról. Mérlegelni kell mi jó a gyerekeknek, s mi jó neked! Jó-e ha a gyerekek két laki életet élnek, s ellened hangolja egy idő után őket.. vagy maradjon ez a felállás apa nélkül, hangulatváltozások nélkül.. egyedül a gyerekeiddel..(Én az utóbbit választanám!) Az anya szerepéből soha az életben nem fogsz kilépni! Ezt mint anya és nagyi mondom! Abban a pillanatban mikor gyerekednek életet adtál megfosztottad magad attól az élettől amiben előtte éltél, s míg le nem hunyod "örökre" a szemed anya fogsz maradni.. egy aggódó anya, aki egyedül neveli gyerekeit ... aki nagyon sok mindenről le fog mondani s arra fog törekedni hogy gyermekei ne úgy döntsenek, ne úgy éljenek ahogy az anyjuk.

Szervezd át az egész életed, söpörd ki a gyűlöletet magadból, hogy lássák gyermekeid hogy az anyjuk kiváló anya, akikre mindig büszkék lesznek.

Mi az , h normális körülmény?

Megelégeltem azt ahogy bánik velem...és elhagytam! Ennyi! Ez mással is megesik és attól nem kellene a gyerekeit elhanyagolni! Természetesen mindent együtt csinálunk a gyerekekkel , de jól esne egy kicsit kibújni az anya szerepből, jó lenne másra is gondolni néha!

Nem voltam felelőtlen mikor így döntöttem és nem tartom magam hisztisnek! Csak nem normális dolog az amit az apjuk csinál!

Nem értek egyet veled, bár szerintem téged ez nem igen érdekel, mert te már leírtál engem!

Érdekes, h mindenki azt hiszi, h lepasszolni akarom a gyerekeket! És apuka mit csinál?

Nem gondoltam át a következményeket?...nem sokban tér el az életem attól amilyen volt! Mert annak idején sem foglalkozott a gyerekeivel többet, mint most...én meg nem vagyok szexuálisan használva, mint akkor!

Előbb kellett volna gondolkodni ...igen tényleg! Nem kellett volna szülnöm neki...de nem így történt....nem bánom, h vannak, mert imádom őket!

Tudom, h jól döntöttem akkor mikor elhagytam, mert tönkre mentem volna abban az életben.

Nem magyarázkodom!

Normális apa akkor is be vállalná a gyerekeit havi egy 7végére....főleg ha a bíróság is kényszeríti rá...

nem mondtam hogy nem érdemled meg,és tisztában vagyok azokkal amit irsz...csak mint irtam nekem első olvasatra ez jött le.sok mindenkinek házasságon belül sincs lehetősége gyerek nélkül szórakozni hacsak nincsenek pl nagyszülők akik vigyáznak rájuk addig.

azt hogy miért lehet az exnek ha neked nem....nem ér annyit az ex hogy ezen idegesítsd magad szerintem....míg nincs más próbálj jobb híján családi programot szervezni gyerkők te plussz újpasi...

Néha lepasszolni!?

mindenki csak ezt látja! Nézzetek már a dolgok mögé!

Egyedül nevelem a gyerekeket, mert nem voltam képes együtt élni az apjukkal!

dolgozom, normális erkölcsi normával rendelkezem, de nem érdemelném meg azt, h néha kimozduljak kettesben a párommal?

Elnézést,de mért ne tehetné meg?

Ha apukának joga van a szabad életre az anyának attól még nincs?

Hol a kizáró ok?

Ott kezdjük mért nem látogatja?

Hmmm!

Tényleg így van! Jó lenne a barátommal kettesben elmenni moziba, vagy vacsorázni!Amit még soha nem tettem meg!

De miért baj az?

Ő miért teheti meg azt, h 1 éve heti 2-3 órát töltenek a gyerekei vele!

Minden normális kapcsolatban meg van az, h havi szinten 1-2 hétvégén az apával is vannak a gyerekek!

De jó, h megint az van, h anya nem érdemli meg azt, h egy kicsit másra is gondoljon a gyerekein kívül!

Ez nem indok Alex arra, h ne legyenek vele a 7végén! És gondolom te is érzed ezt!

Mert egy normális apa, aki szereti a gyerekét nem szúrja el a gyerekekkel való időt azért, h anyuka ne pasizzon! Meg egyébként sincs semmi köze az anyuka életéhez! Mi az, h egyenként menjenek? Szerinted pl. az ikreimet szét tudná bárki is választani! Soha sehova nem mennek egyedül! És az mióta járja, h apuka inkább elmegy minden péntek , szombat bulizni, inni a haverokkal 39 évesen, mint, h a gyerekeivel legyen!

"A gyerekekel kapcsolatban igazad van, bár sztem -nem ismerve a körülményeket - ezt is lehetne finomabban. . pl. aludjon ott 1 gyerek, vagy kettő. Igy a volt férjed tényleg azt érezheti, hogy azért passzolod le a gyerekeket, hogy te pasizhass. . ."

A gyerektartásra kötelezhető! El kell menned egy ügyvédhez és ott levonatni kell a számláról a pénzt, ha nem tud fizetni akkor az állam fizeti helyette! :)

Amit persze behajtanak majd rajta!

Sziasztok!

Tegnap felhívtam a fiam apját.

Az előző havi gyermektartásdíjat sem kaptam meg,tegnap vettem át a bankszámlakivonatomat.

Ja és e havit sem.....

És majd jön amikor jön a gyerkőcért.

Meg is jegyeztem neki,ne legyen ennyire konkrét.

Mellesleg 23.-ától nyaralunk......de beszélhetünk a nyári szünetről,de nem izgatta......

Valami mezt ígért a fiamnak,aki el volt olvadva....mint mindig mikor ígér neki valamit.

Meg akartam kérdezni tőle:Karácsonyra ér ide vele......

Nem rég néztem meg a Hanta Boyt.

Ránk tipikusan jellemző,az ígérgetés,nem törődömség.Kivétel a vége,mikor újra összejönnek.Az ki van csukva.

Na,kb. ennyire elvakult az én fiam is az apjával.

Esélyt a változásra én nem látok.

Borzasztó ha 1 gyerek csalódik.Szívszorító.....