Anyukák, hogy tudtátok feldolgozni lelkileg, hogy megcsászároznak, pedig te nagyon nem arra készültél? (beszélgetés)

Kedves Mókuska!

Én részben àtérzem a helyzeted, mert amikor az első gyerekemet 41. Hétre indítottàk és 3-4 óra alatt is csak minimàlisan tàgultam, a doki megkérdezte, hogy mit szólnék egy csàszàrhoz? Elsírtam magam, mert addig fel sem merült ennek a gondolata, nővérem 4 kg-s gyereket szült előttem nem sokkal simàn. Az első kérdésem az volt, hogy szülhetek-e még simàn.

Aztàn hazajöttünk a kórhàzból és nekem kellett volna a vilàg legboldogabb emberének lennem, de nem voltam az. Ha egyedül voltam, sokat sírtam, hibàztattam magam, a dokim, kerestem a miérteket. Nem voltam depressziós, de hatalmas kudarcként éltem meg, hogy "elvették" tőlem, tőlünk azt a 2 óra meghitt együttlétet, ami alatt apàból, anyàból és a babàból csalàd vàlik.

A tesó gyorsan jött, 1,5 év van köztük, ami csàszàr utàn kevéske, de reménykedtem, hogy majd hàtha Őt simàn szülöm. Hàt be se indult még a 41. Héten sem, programozott csàszàr.

Ez van, nekem ez jutott. Azóta màr megbékéltem ezzel (7, 5 és 9 èvesek), valamiért ennek így kellett lennie.

Ha Neked is így alakul, próbàld elfogadni és próbàld elengedni.Vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak és hiszem, hogy mindennek megvan az oka.

Nem tudom, milyen a sima szülés és màr nem is fogom. A csàszàr utàn a felépülés nem egyszerű, de én màsnaptól baba-mama szobàban voltam és kb a 2-3. napon beindult a tejem is ( és volt is 1 éves korukig). A kapcsolatom a gyerekekkel nagyon szoros, egészséges, hatàrozott gyerekek.

De a lényeget a végére tartogattam: amikor a lànyomat vàrtam, volt itt a fórumon egy kismama, akinek szintén nem volt irànyban a babàja. Addig agykontrolozott, hogy befordult. Nem tudom, hàny hetesen, de eléggé a végén volt màr. Egy próbàt megér!

Kitartàst és a legjobbakat kívànom! :)

Tök jó, hogy te így éled meg.

De ne lepődj meg, ha kívülről nézve, az alapján, amit írtál, kicsit sem vonzó a szülésed.

Hagytak másfél napig kínlódni, szétvágtak. Ez kb. csak neked szép élmény.

Aki szülés előtt áll, az szeretné elkerülni, ami teljesen érthető.

Szerintem nem rinyáltam.

A csőrömet sem piszkálja semmi a szüléseiddel kapcsolatosan.

Ez a szülésnek kötelezően "csodaként" való megélése nekem kissé visszatetsző, de ez magánvélemény. Szíved joga.

Semmivel nem bezzegtem, inkabb az piszkalja a csorodet h minden nehezseg ellenere is csodakent elem meg mindket gyerekem szuleteset.

En is feltem a szulestol, nekem is piszkosul fajt, az elsonel masfel napig kinlodtam, sz.rra vagtak, es akkor mi van?!

Nem negativan kell hozzaallni a.dolgokhoz es nem rinyalni kell mennyire rossz nekunk noknek, hanem ugy kell felfogni h ez a vilag csodaja, amit csak mi elhetunk at!!!

Ha tudnál szoptatni, akkor azzal bezzegelnél.

Ja, hagyjuk már!

En se tudtam szoptatni egyik gyerekemet se pedig hetekig fejtem a semmit, most akkor doljek a kardomba?!

Ugyanmar! Mindenkinek olyan az elete amilyennek felfogja!!! Hagyjuk mar!

Amúgy szép dolog megfelelni a mai kor társadalmi elvárásainak, és csinosan, fitten, kiegyensúlyozott nőként megélni a szülést, de azért én azt mondom, az is emberi, ha egy nő fél, bizonytalan, hogy a szülése nem pikk-pakk, a felépülése sem megy könnyen. Ha nem megy egyből a szoptatás a gyerek meg csak a szülők közt szeret (és tud) aludni.

Értem én, hogy neked minden flottul megy, de kérlek, ne sugalld feltétlenül azt, hogy ez az általános, mert egy először szülő nő szarul is érezheti magát, mert neki vannak kudarc-élményei a saját anyaságával kapcsolatban.

Hát nem tudom...

Háromszor szültem, egyszersem az járt a fejemben, hogy kisminkeljem magam, sőt, olyannyira nem voltam faca csaj, hogy még kiabáltam is közben! (Skandallum!) Izzadtam is közben!

Ja, közben eszembe jutott, hogy egyébként sem szoktam sminkelni. Na, akkor azért valahol érthető, miért is nem adtam az ilyesmire.

En a szulesre is kisminkeltem magam xdddd

A szules egy gyonyoru elmeny anyanak es apanak egyarant,,ne beszeljetek mar rola ugy mintha ordogtol valo dolog lenne! A vilag legtermeszetesebb csodas elmenye!

A szülésnél bent lenni sem kötelező.

Ha mind a ketten akarják, az tök jó. De szerintem kényszeríteni egy pasit sem szabad.

El kell fogadni, ha azt mondja, ő ezt nem akarja, ha meg a nőnek ez kardinális kérdés, akkor a párválasztásnál vegye figyelembe.

Gondoltam, hogy megint kiforgatod a szavakat, hogy úgy tűnjön, más milyen undorító dolgokat ír, de te tudod a szuper tutit. :)

Megint szó nem volt arról, melyik férfi kívánja a feleségét a szülés látványa után, bár ha belemennénk a témába, talán kérdezz meg egy szexuálpszichológust, milyen meglepően hat ez a férfiakra. Pont azt hajtogattam, valószínűleg az apának nem az hiányozna, hogy nem látja a szerinted gusztusos dolgokat, kinyomni a gyereket, hanem maga az élmény, hogy ő is része lehet, nem kívülálló, és ez császárnál is zömmel megadatik. Természetes szülésnél is előfordul, hogy nem mehet be az apa.

Szó nem volt megint arról, hogy a fórumindító versengeni akarna (nem tudom, te nem fogod fel a szavakat???), hanem hogy a férje nem lehetett bent az előző két gyereke szülésénél, és most szeretné ezt az élményt megadni neki a neje. Hogy jön ide versengés az exnővel, mégis mit gondoltál, hogy versengés, ki tud jobban vagy sminkben szülni? :)

Legalább ne kontráznál rá mindig hülyeségekkel, mert amiket írtál, igazak, csak utána mindig ráugrasz valakire, és úgy adod elő a nagy okos szentszöveget, mintha bárki adta volna alád a lovat.

Régebben láttam egy dokumentumfilmet, premier plánban mutatták, hogy császározták meg a nőcit, igaz, neki hármas ikrei voltak, azért kellett.

Nagyon megható volt, ahogy vették ki a babákat, szerintem bőgtem is rajta.

"És azt nehezen hiszem el, hogy lenne férfi, aki arra vágyna feltétlenül, hogy lássa a két láb között kibújó fejet a vérrel, széklettel, egyebekkel együtt."

Ezt írtad te. Csak leírtam, hogy pl széklet nincs, lévén van beöntés. És ha hiszed ha nem, vannak olyan férfiak, akik utána is kívánják a feleségüket (elég sokan vannak így, mert ugye nem egyke az összes hüvelyi szüléssel született gyerek). Mindenhol olyan undorítóan beszélsz a természetes szülésről, elég sok feldolgoznivalód van. A természet így rakott össze minket, komolyan, tehetünk róla, hogy ott jöhet csak ki? Nem okoskodtam, leírtam, hogy ha azt vesszük, a császárnál is vannak ilyen részletek, nem jobb nem rosszabb egyik sem, nem "szexisebb", momentán ez a 2 út létezik és momentán a normális férfiak felfogják, hogy az az ő gyerekük ugye, és nincs ezen mit parázni de akinek nem tetszik, nem megy be.

Én nem gondolom, hogy a fórumindító versengeni akarna az exxel valamilyen módon, és különben is írta, hogy azért nem olyan hülye, hogy tűzön-vízen keresztül csakis hüvelyit akar. Megosztotta velünk, hogy aggódik, kiírta magából, ezt szabad, nem? Nincs ezen mit szégyellni. Pátyolgatást várt? Lehet. Miért baj ez?