Anyává válni, ahogy én átéltem (beszélgetés)

Sziasztok!

nagyon jó a cikk!Nekem egy 3,5 hónapos kisfiam van, így még eléggé az elején vagyunk :)

Megértem hogy kifogásoljátok hogy erről keveset hallani a várandóság alatt, de ha tudja az ember akkor sem tudja elkerülni, és így sem könnyebb feldolgozni a változásokat.

Védőnő vagyok, én mindezt tanultam, rengeteget olvastam róla, beszéltem olyanokkal akik átélték...

Csak személyes vélemény, de nekem magam felé talán még rosszabb volt hogy mindent tudtam róla és mégsem tudtam tenni ellene,még inkább az volt az érzésem hogy bizonyos helyzeteket nem csak mint anya, hanem mint szakember is jobban kellene tudnom, de abban a szituációban mégsem ment. Bizony az érzelmi hullámzások kisebb nagyobb mértékben mindenkit érintenek!Inkább talán a környezetet kellene felkészíteni hogy tudjon figyelni a legapróbb jelekre, és megértést tanúsítson!!

Mindenkinek jó egészséget és sok örömet a gyermekekhez!!!

Nagyon kellenek ilyen emberek,m Te,hogy ezt leirtad. Miért nem tudunk többet a terhességi depressziorol, depressziorol?Csak legyintünk.Söt a köztudatban az van,h rossz anya vagy,ha nem birod, hiszen altalaban ,aki babozasra gondol az csak a rozsaszint latja,föként ahol még nincs baba.

1hete halt meg egy baratnöm,depresszioban,hatra hagyva 2kisgyereket. Pontosan ezek miatt a dolgok miatt. Utólag áll össze a kép,sosem panaszkodott még csaladon belül sem. Öngyilkos lett.

Emlekszem,miutan megszültem én is küzdöttem magammal rendesen, Hiszen annyira megvaltozik minden.Gyökerestül. Nem tudod kipihenni magad és egy csomo meglepetes,mert az ember mashogy kepzeli.

Szóval örültem,h olvastalak!Remélem még skan olvassák..

Sziasztok.

Nagyon örülök vannak ilyen bátor anyukák akik leirják a "rossz" pillanatokat a babavárás és szüléssel kapcsolatban.

Igen szerintem mindenki átmegy ezeken a hullámvölgyeken csak vannak akik nem merik bevallani még saját maguknak sem.Általában ezek az emberek mutogatnak újjal a másikra.

Annak is örülök hogy vannak még ilyen emberek itt a hoxán -mint Te is-Kedves cikk iró-akik nem más életét fikázzák,kibeszilk,acsalkodnak...stb.,hanem próbálnak hétköznapi problémákról beszélgetni,közös megoldásokat találni,vagy csak egyszerüen jókat beszélgetni.

Mostanában elkeseritő amiket itt olvasgattam.

Bevallom őszintén Én ezért nem irok sem naplót,sem cikket az életemről.

De azért jó hogy még vagytok Ti akik lemerik irni ezeket a problémákat.

Sokan járun hasonló cipőben:)

Mintha az én gondolataimat fogalmaztad volna meg. Köszönöm!

3 évvel ezelőtt született a kislányunk, sima szüléssel, most még 10 napom van a 2. baba érkezése előtt, és én már "rettegek", mert tudom, mi vár rám. Csak most itt lesz a kislányunk is, aki előtt azért erősnek kellene lennem. Én is sírdogáltam, amikor hazajöttünk, anyukám sokat segített, de a férjem 3 műszakban dolgozott, és sokszor nem tolerálta sem a Picit, sem engem... :(

Most remélem, kicsit másabb lesz a helyzet, de én is félek. Félek a szüléstől, mert tudom, mi vár rám, az a sok fájás, meg minden. Pedig könnyű szülésem volt, és elég jól éltem meg a szülést szerintem, de a szoptatás nekem sem ment, és emiatt lelkiismeret-furdalásom volt, hogy milyen anya vagyok...de a kicsi szépen fejlődött tápszerrel is, mindent megeszik a mai napig, hála a Jó Istennek egészséges, mint a makk. Talán 2x lázasodott be a foga miatt, és eddig 1x volt torokgyulladása, és 1x náthája, a 3 év alatt. lekopogom... :)

Még 1x köszönöm a cikket, és jó egészséget nektek!

Gratulálok a Babócákhoz! :)

Nagyon jó fogalmazás Hasznos ezekről a dolgokról is olvasni pláne nekem, aki első Babáját várja. Olvastam a születés történeted a Kismamában, /felismertem a fényképet:)/,az is nagyon jól sikerült írás.

Sok boldogságot Nektek!

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk!

Én is írtam egy cikket, csak a szülés utáni depresszióról, és én nem írtam meg ilyen jól, mint te. :-)

Ezt a cikket mintha én írtam volna :))

Már bennem is sokszor megfogalmazódott a gondolat, hogy ezekről a dolgokról szülés előtt vajon miért nem beszél senki??? Olyan jó lett volna... és akkor az ember nem magában keresi a hibát.

Én azóta minden ismerősömnek, aki szülés (első) előtt áll, elmondom, hogy mire számítson, és azt is, hogy ne parázzon be, mert ezek "csak" a hormonok!

Esetleg jó lenne, ha ott a szülészeten lenne egy állandó pszichológus, vagy szociális munkás. Ha nem is minden percben, de mondjunk hetente 2x ott lenne, elérhető időben, helyen annak, aki igényli.

Sokmindenkinek segíthetne. Mamának és babának egyaránt.

A teljes cikk, mintha én lennék, kivéve, hogy én normál úton szültem. :)