Anya csak egy van? (beszélgetés)

Érdekes és nagyon jó, hogy ezt leírtad.

Nagyon sok pszichológiai kísérlet volt, ami alátámasztotta, hogy a gyermekeknek a korai fizikai kapcsolat (ölelés, babusgatás, kedveskedés, bújás) a fejlődését szolgálja. Egy nevelőotthonban nincs lehetőség olyan mennyiségű fizikai kontaktusra, ami elősegítené a gyermek fejlődését. Volt egy emberke Harlow, aki majmokon végzett kísérletet, ott volt egy fémanya és egy szőranya. A majmok a szőranyához bújtak, ha nem is onnan kaptak enni. Itt lehet olvasni róla: [link]

A gyermekeknél ahogy én tudom, csak később kezdtek foglalkozni a kérdéssel, a hospitalizmus kísérlete foglalkozott a korai kötődéssel. Kisgyermekeket figyeltek meg, akik árván maradtak, kórházban, akik nem kerültek nevelőszülőkhöz vagy szülőkhöz, negatív fejlődési irányt vettek, nagyon-nagyon rossz hatással volt rájuk. Itt olvasható: [link]

Nagyon-nagyon becsülendő, hogy vannak, akik bevállalják a nevelőszülő feladatát, mert ezzel esélyt adnak egy kisgyermeknek az egészséges testi és lelki fejlődésre. Köszönöm, hogy írtál erről, mert most elgondolkodtam rajta. Ha sikerül és a harmadik kisbabánk is egészségesen világra jön (még nincs úton, csak tervben van :)), én elvégzem az iskolát (nappali iskola), akkor utána elgondolkodunk ezen, mert ez csodálatos. És a megtartással kapcsolatban: önzés nem továbbadni egy gyermeket és nem esélyt adni egy következő gyermeknek, még akkor is, ha fáj. El kell engedni, bármennyire nehéz... Mert így még egy kisgyermek esélyt kap. Én még nem éltem át, tehát nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy hetekig-hónapokig sírnék utána, mégis megtenném, mert tudom, hogy másik kisbaba is esélyt kaphat.

Hogy lehet nevelőszülővé válni? Érdekelne!

Gratulálok! Erőt,kitartást, jó egészséget kívánok Nektek, hogy ezt a nemes, de embert próbáló feladatot továbbra is ennyire lelkiismeretesen, ennyire szívvel-lélekkel tudjátok csinálni!

Ez a cikk számomra egy kicsit az én kisfiam nevelőszüleiről is szól... Ők hasonló mentalitással álltak hozzá a kisfiamhoz, és bennünket is nyitottan, segítőkészen fogadtak. A kisfiam nemcsak törődést, "ellátást", hanem szeretetet is kapott tőlük, és a három vérszerinti gyermeküktől. Jó kapcsolat alakult ki köztünk, nevelőszülők és örökbefogadó szülők között. Nyár elejére tervezzük az újbóli személyes találkozást egymással. Eddig telefonon és e-mailben tartottuk/tartjuk a kapcsolatot. Rendszeresen küldök képeket a kisfiamról a nevelőanyukának. Háromhavonta hívjuk egymást telefonon, jókat beszélgetünk. :)

Mi úgy döntöttünk a férjemmel, hogy az örökbefogadás lezárultával nem "zárkózunk be", továbbra is tartjuk a kapcsolatot a nevelőszülőkkel, mert kölcsönösen megkedveltük egymást. A kisfiamnak pedig úgy jó, ha minél több szeretetet kap.

Szintén megkönnyeztem a cikked!

Nagy önfeláldozás, amit csináltok a három gyermeketek mellett! Csak gratulálni tudok a munkátokhoz tiszta szívből.

Én egyszer láttam egy filmet egy gyermekotthonról, ahol a kisbabák magányosan feküdtek a rácsos ágyakban. Minden a szemükben volt...:((

Ez valóban sokat segít nekik, hogy átmenetileg igazi családban vannak egy gondoskodó anyával.

Biztosan a otthonokban is sokat tesznek értük, de ahol egy gondozóra több baba van... hát nem tudom, biztosan sokat magányosak és sírnak...

Sok sikert és kitartást Neked, ehhez a nemes és nehéz feladathoz!!!

Én megkönnyeztem a cikket. Köszönöm Neked!

8,5 év keserv, kín, gyötrelem, kudarc, harc után fogantak meg gyermekeink, úgy hogy akkorra várakozó örökbefogadói státuszunk volt. Utolsó próbálkozás volt, kapaszkodtunk még és próbálkoztunk. És sikerült, hála Istennek!

De volt mögöttünk egy "biztos pont", hogy mi is sorra fogunk kerülni és biztosan lesz gyermekünk.

A tanfolyam alatt voltunk nevelőszülőknél. Hát onnan is sírva lehetett eljönni. Fantasztikus amit tesztek! És mi akik arra várunk hogy gyermekünk lehessen ily módon /azért sorolom ide magunkat is, mert bár mi előbbre engedhettünk egy párt, soha nem fogjuk elfelejteni, hogy milyen ez az érzés, amikor ez az utolsó esélyed, és kicsit mindig ebbe a közösségbe fogunk tartozni/, mi nagyon hálásak vagyunk Nektek, akik mindent megtesznek azért, hogy egészséges lelkű, jól szocializálódott babát kaphassunk.

Nagyon sok erőt, jó egészséget kívánok az egész családodnak, hogy még sokáig folytatni tudjátok ezt a fantasztikus "munkát". Esélyt adva ezzel Babának és Pároknak a boldog egymásra találásra.

És az ilyen drávay féle megjegyzésekkel ne foglalkozz szerintem sem. Válaszra nem méltó ez a negatív hozzászólás.

:D

Bárcsak mindenki legalább ilyen "önző" lenne a világban! Nem itt tartanánk...

Ez egy nehéz téma... Én is úgy látom, hogy ezzel kisebb törést lehet okozni egy gyereknek, mint ha bennt kuksolna az árvaházban, ahol kitudja mennyi figyelmet és szeretetet kapna.

Igazán becsülendő dolog az, amit a családoddal csináltok!

Egyáltalán nem hiszem, hogy ezt az ember magáért teszi, hisz ti is megszenveditek az elválás nehézségét és fájdalmát. Egy pillanatra sem szabad elgondolkodni az ilyen jellegű negatív megnyilvánulásokon, sőt szóra sem szabad méltatni! :)

Kívánok nektek sok boldogságot a gyerekekhez, kitartást és egészséget!

Le a kalappal előttetek!!!!

A mai magyarországi rendszeren belül ez a legjobb, amit tehetnek. Valóban van így egy törés, de ez még mindig kisebb kihatású, mint egy igen hosszú biztonság, és családi "feeling" nélküli időszak, nem beszélve a konkrét dolgok megtanulásáról. De a családi létet is ugyanúgy tanulni kell, és nem jó, ha valaki ezt 1-2 évesen kezdi el, nagyon-nagy a lemaradás..

Ismertem egy családot, ahol két gyereket fogadtak a szülők örökbe.. Megdöbbentő volt, hogy alap dolgokkal nincsenek tisztában az intézeti lét miatt, ami másnak olyan mint a levegő. Pl. nem tudták mi az a villanykapcsoló, mert az intézetbe a nevelők oltották le a villanyt.. stb..

Az iskolában a tanárnő kérdezi a gyerekeket:

-Mondjatok olyan mondatokat amelyikben szerepel "az anya csak egy van" kifejezés!

Jucika azt mondja:

-Az este biciklézés közben lehorzsolódott a lában,de jött anya és bekötözte,....nem hiába ..anya csak egy van!

Józsika is mond egyet:

-Este megéheztem és anya csinált vacsorát..

Hát igen... Anya csak egy van...

Móricka is jelentkezik:

-Este haza mentem ...kinyitottam a hűtőt,kivettem egy jó hideg sört és megkérdeztem........Anya... csak egy van ??????

Csodálatos, hogy mi mindenre képes az önzetlenség. Én magam is gondolkodtam már hasonlókon, bár én még csak 22 éves vagyok, egyenlőre gyerek nélkül.

Végzős gyermekápoló vagyok. Én is átéltem már hasonlókat, csak kicsiben (lsd. a cikkem).

Hatalmas erőt adtál ahhoz, hogy a későbbiekben biztos legyek a dolgomban és én is hasonló módon segítsem egy apró élet útját.

Köszönöm, hogy megírtad a történeteteket. Csodálatos emberek vagytok.

Csodálatos emberek vagytok.

Az igazi szeretetet gyakoroljátok, amely nem akar kapni, csak adni, ezért képes elengedni is. Egyszerűen csak van.

További sok sikert!