Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok!

Latom az utolso bejegyzes 10 eves. Vajon aktiv meg a csoport?

Mi a baj az italozással?

Az egyik, hogy ahányan alkoholisták, annyiféleképpen viselkednek MÁSKÉPPEN alkohol befolyása alatt.

Akit én ismerek, az kötekszik, mondja a magáét, semmi nem jó, s ha türelmes az ember vele, akkor is felbosszantja.

Nagy tervei vannak, hogy ezt meg azt csinál, de ha megitta a maga adagját, akkor megy aludni, s a megbeszélt tervekből nem lesz semmi.

Önző. Csak azzal foglalkozik, hogy neki italra jusson, s nem érdekli, hogy a körülötte élők alapszükségletei ki vannak-e elégítve. Lehet, hogy este eliszik 4500Ft-ot egy kocsmában, s másnap bosszankodik, hogy csak 400 Ft-ot tudott adni a kislányának.

Mivel sorra rosszul osztja be a pénzét, idejét, ezért mindenki mást hibáztat.

==> Szóval el kell dönteni, hogy szenvedni mellette, elviselni a megaláztatásokat részéről, vagy hagyni elmenni, kitenni.

Bevallja-e, hogy ez probléma, vagy neki ez nem jelent problémát, így jó neki, s nem hajlandó változtatni.

Aki nem ismeri el, hogy beteg, azokon nem lehet segíteni, magára kell hagyni, mielőtt hamarabb belepusztul a körülötte élő.

Nem is tudom, hogy segítséget szeretnék kérni vagy inkább csak jól esik kiírni magamból.

Apám és anyám egész gyerekkorom óta (vagy már azt megelőzően is) ivott. Gyerekként arra emlékszem, hogy az iskola utáni délutánokat vagy a kisváros valamelyik kocsmájában töltöttem apámmal, vagy anyámmal valamelyik kocsma felé sétáltunk, hogy hazavigyük onnan apámat. Otthon aztán apám ok nélkül belekötött mindenbe és mindenkibe, gormbán lehordott mindenkit. Fizikai erőszak nem volt, annál inkább lelki. Kitűnő tanuló voltam végig, titkolózva, senki meg ne tudja a családi körülményeimet, aztán 18 évesen elmenekültem főiskolára. A tanáraim egyetemre küldtek volna, de inkább az ország túlvégén lévő főiskolát választottam, mert ott biztos lehettem benne, hogy el tudom végezni úgy is, hogy diákmunkákat végzek mellette, és önfenntartó lehetek.

Azóta eltelt 20 év, saját családom van, gyerekeim, anyámékkal max. havonta, kéthavonta találkozom 2-3 órára. Tudom, hogy egyre többet isznak, de semmi sem segít. Se a szép szó, se a kérés, semmi.

Múlt héten anyám kórházba került, "hasvíz"-zel, ami a májzsugor egyik jele. Anyámat 5 nap után kiengedték a kórházból, az orvos eléggé ráijesztett (apámra is próbált), talán anyu leteszi egy időre a poharat, de apám hangján hallottam ma is a telefonban, hogy piált. Az ő májereményei is rosszak, cukorbeteg, a bőre tiszta ekcéma, a szivével is voltak gondok....

Tud valaki BP-en olyan intézményt, ahová be lehetne őket BÁRMILYEN ürüggyel fektetni? Ami valójában elvonó, de rá lehet fogni, hogy májtisztító kúra vagy bármi ilyesmi?

A tapasztaltak szerint mennyi idejük lehet még hátra? (Titkolják, mit mondott az orvos.) Hónapok, évek, évtizedek? Kb. 2 liter bort isznak meg ketten naponta...és vagy 35-40 éve.

Köszi minden ötletet, tanácsot!

Szembe kell vele szállni, mert amíg úgy érzi, hogy ő akármit tehet, rettegni fogsz tőle.

Ha meg akar verni, ne hagyd, vágj vissza.

Ha késsel hadonászik, vedd elő a sodrófát és üsd ki vele a kezéből a kést.

Járj el Ju- Jutsu edzésekre, vagy valamilyen önvédelmi dologra.

De semmiféleképpen ne engedd, hogy bánthasson.

Nem tudom, hogy jól látom-e de bele bele olvastam itt a hozzászólásokba, és néha van olyan amivel egyet értek, de a beleolvasásaimnál nem találkoztam egyetlen helyen sem, hogy a kezdetekkor valamilyen lelki baj a kiváltó ok én így kerestem apukám gyógyulásához az utat, ami szörnyű nehéz volt.

Már az ideg összeroppanás határán voltam.

persze ahányszor közeledtem, mondja el mivel elégedetlen, mi bántja, miért nem tud élni nélküle és tudja e , hogy alkohol függő?

Számtalanszor Dühkitörése lett, hogy ő nem beteg és tiszta hülye vagyok ...stb Aztán egy délután epilepsziás rohama lett az alkohol miatt és a detoxikálóban kötött ki, akkor anyukám is falhoz állítottam, hogy ezt így nem lehet hagyni és ha apa hazajön ne szóljon bele, hogy mit fogok mondani. Anya minden fölött szemet hunyt, és ezeket a problémákat nem akarta észre venni.

persze amikor rohama volt apának iszonyatosan megijedtem, utána mikor kiderült az alkohol miatt széttudtam volna robbanni a dühtől.

Szóval apukám haza jött sírva ordítva közöltem vele, hogy mennyire önző, csak magára gondol és mennyire megijesztett minket, és ha megakar halni csak tessék segítek neki gyorsan végezni magával, de ne a családot tegye tönkre és lelkileg lassan mi is meghalunk, hanem akkor menjük ki itt a kötél a kezemben segítek neki szívesen, ha nem akar változni és nem a szerető családot választja, akkor ne is a lassú alkoholt, gyors lesz és mi sem szenvedünk annyit. Elmondtam még zokogva, hogy mennyire szeretjük és nem tudom mi az oka, hogy így rombolja magát.Miért nem hagyja, hogy segítsünk neki, ekkor apukám zokogva közölte velem, hogy sokat gondolkozott amíg bent volt és ígéri soha többet nem fog inni! Még rá két évre is a polcokon lévő maradék alkoholos üvegeket ellenőriztem, hogy a titokba filctollal bejelölt vonalak ugyan odáig vannak e? 50 éves korában szokott le az italról, 60 éves korában meghalt.

Az alkohol okozta betegségek miatt + egy örökletes betegség miatt ami talán az italozás nélkül 80 éves korában jött volna ki....

hihetetlen akarata volt ezt anno anya mesélte a cigi leszokásnál, 35 éves volt és majdnem napi 3 doboz cigi után lerakta és kész.

Csak keresni kellett volna apa felé az utat, meggyőződésem, ha anya nem ilyen strucc politikát folytat, hanem igazi társ lett volna hamarabb sikerül kijönni a gödörből neki.

Sziasztok, Cila vagyok.

Leiratkoztam a Hoxáról, mert valamiféle NETfüggés kezd kialakulni bennem.

Ha valaki segítséget keres alkoholbetegség-ügyben, elér a cilaszentai@gmail.com-on.

Szép napot!

Kérem Segítsenek nekem és a családomnak. Édesapám 45 éves és már a születésem előtt és óta alkoholizál. Nagy mennyiségben iszik és egy nap 5-ször 6-szor elmegy a kocsmába vagy a barátaihoz. Van amikor maga hozza el hitelbe. Nagy adóságot hagy mindig aga után, és akkor elkezdi követelni a pénzt, és ha anya nem ad akkor meg is veri, vagy elviszi az akart nélkül Agresszivitása nagyon nagy és sokszor vert meg engem és anyukámat. Volt rá példa, hogy elzavart miket otthonról és a nagymamámnál aludtunk. Legutóbb addiktológiai kezelésen volt 2009. október 29-2009. november 12-ig. KB másfél hónap után újra inni kezdett. Jelenleg minden második héten abbahagyja, mert elfogy a pénze. Nem dolgozik már lassan másfél éve, édesanyám pedig odáig jutott, hogy nincs pénzünk fizetni a hiteleinket. Jövő hónapban lehet hogy nem tudjuk fizetni a hiteleket, és elveszik a házunkat. íédesapám nem hajlandó dolgozni, és nem is érdekli, hogy mi lesz velünk, inkább iszik. Ma is megverte anyukámat és velem is veszekedett. 21 éves vagyok, de nem tudok elköltözni, mivel édesanyámat és a 17 éves testvéremet nem tudom ott hagyni vele. Nemrég képes volt ráfogni anyura a kést.volt egy pá nap amikor külön költözött egy másik szobába, de akkor is veszekedett velük.

Mit tehetnénk?

Ellehet-e vitetni a beleegyezése nélkül, ha volt már addiktológiai kezelése. Papír van róla.

Kérem segítsenek.

Nem tudom, hogy mi lesz ezután.

RETTEGÉSBE ÉLEK. és még hozzá jön, hogy cukorbetegségre vagyok hajlamos.

FÉLEK TŐLE !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szia !

A parod epp ugy iszik mint a skandinav nepek ! Ezek rendessen dolgoznak hetközbe aztan hetvegen jol beisznak , nem ritka a drog es a tabblettak hasznalata sem !

Ha ez neked nem tetszik , hagyd ott , mert semmit nem tudsz tenni ! Neki kell elhatarozni , hogy lemond a hetvegi italozasrol.

Kedves Fórumozók!

Segítséget szeretnék kérni tőletek, hogy mit tegyek. Persze tudom, más nem dönthet helyettem, csak hátha valaki más is volt már hasonló helyzetben és tudna valami okosat mondani.

A párom igaz nem iszik olyan sokszor, havonta 1-2 alkalom, tehát tényleg nem napi szinten, de olyankor azért rendesen felönt a garatra. Régebben sűrűbben ivott, de mostanában már nem bírja szerintem annyira. Az alkoholizmusnak számít, aki nem tud meginni csak 1-2 sört, hanem amikor végre odajut, hogy ihat, (általában csütörtök - péntek fele) akkor addig iszik, amíg be nem zár a szórakozóhely és aztán hazafele még a taxival a nonstop fele tart, hogy otthon is lehessen folytatni a mókát? Mert szerintem az, de ezt ő nem így látja, esetleg csak akkor amikor harmadnap keservesen jön le az alkoholról, depressziós és szarul van.

Szóval nem tudom eldönteni, hogy ez még normális, belefér egy normális életbe, vagy nem. Mindemellett sanax-ra iszik. Erről tud valaki valamit mondani, hogy milyen következményei lehetnek? Nem szed nagy adagot, kb napi 1,5 szem, de 3 éve szedi és már előtte is ivott.

Abban az esetben, ha elvonóra menne és megpróbálna leszokni, akkor kötelezően a párjának is le kell mondani az alkoholról? Erről van valami tapasztalatotok?

Többen említettek egy szekszárdi helyet, ahol foglalkoznak ilyesmivel. Lehet arról tudni, hogy mi történik egy ilyen elvonón?

Köszi mindenkinek.

Kedveseim, én nem lusta vagyok, hanem lustaságbeteg. Ismerősöm nem gyenge jellemű, hanem jellembeteg, a másik nem bunkó, hanem modorbeteg, megint másik meg nem hazudozó, hanem Benedek Elek-szindrómában szenved. Tessék mindegyiket tolerálni és hagyni, hogy találkozhassanak betegségük szörnyű következményeivel.

Egy tanárom mondta: nincs olyan, hogy valaki ideges, nézzétek csak meg, a főnöke előtt nem ideges senki, tehát nincs olyan hogy önmagában véve ideges valaki, csak olyan, akinek elnézik, hogy nem bír magával. Ez áll az alkoholistákra is.

Szervusztok, kedves társak,

az én párom alkoholbeteg,és már több mint egy éve nem iszik.

Én voltam, aki segítséget keresett egy önsegítő csoportban.

Az van, hogy BÁRMIT is teszünk, amivel befolyásolni akarjuk az alkoholbeteget, NEM FOG HATNI.

Az hat,hogyha megtanuljuk "elengedni a kezét".

Az alkoholbetegnek saját magának kell megtapasztalnia, mibe rántja őt az alkohol.

Tudnotok kell, hogy az alkoholbeteg TÉNYLEG nem hiszi el, hogy ő beteg. Márpedig a szervezetének az a specialitása, hogy nem ismeri a mértékes ivást. Arra kell ráébrednie, ami nagyon nehéz, és fájdalmas, hogy ezt az egészet az alkohol műveli vele.

A másik dolog, hogy a környezetet "berántja" az alkoholos viselkedés. Egyre több a veszekedés, gardírozás. Azt rettentő nehéz megtenni, hogy "nem cseszegetni" az alkoholbeteget, hanem MEGENGEDNI neki, hogy a szörnyű következményekkel TALÁLKOZHASSON.

Ez segíthet. De hogy ez egy hosszú folyamat, és milyen nehéz csinálni a környezetnek is, arra élő tanú vagyok.

De működik!!!!!

Az alkoholista NEM DIREKT iszik. Itatja a betegsége, ezt fontos megértenünk, és napról napra tudatosítanunk magunkban. NEM ROSSZINDULATÓ, NEM FELELŐTLEN, hanem SÚLYOS BETEG. Nem miattunk iszik!!!! És nem is miattunk fogja abbahagyni. Illetve, csak közvetve tudunk neki IGAZI segítséget nyújtani.

Aki valóban segíteni akar az alkoholbeteg családtagjának, annak meg kell tanulnia, hogy működik a betegség. Elég faramuci, és hihetetlen, mert ellentétes a hiedelmekkel (morál, rosszindulat, és más hülyeségek), de MŰKÖDIK!!!

Szép napot mindenkinek, Cila voltam.

Sziasztok,

az én édesapám kb 20 évig alkoholistának mondható volt. Semmit nem lehetett vele csinálni, sehova nem menbt a munkahelyén és a kocsmán kívűl, mindig csak ivott meg veszekedett, soha egy kedves szava nem volt hozzánk mikor ivott. Édesanyám teljesen kikészült mellette idegileg, és természetesen mi is, még a macskánk is menekűlt mikor érkezett be a lakásba. Még az sem tántorította meg, hogy az ésedapja és a fiutestvére is az ivászatba halt bele, smmit nem lehetett vele kezdeni sem szép sem csunya szóval, meg az intenziv osztály és az 5 liter vér sem amit ott adtak be neki. aztán a tavaly julisba ismét intenzivre került, és soha nem fogom megtudni mit mondott neki az orvos , de azota hal istennek nem iszik egy cseppet sem. talán az is közrejátszott valamennyire, hogy a hugom terhes lett és belegondolt , hogy első unokája mégsem kellene ugy ismerje őt mint mi a gyermekei ismertük 20 évig. A végső lökést az adta édesapámnak, hogy a legjobb baratja is addig ivott, hogy tavaj szeptemberbe meghalt a sok italtol. tanácsot nem tudok adni sajnos, mert mindent , de tényleg mindent megprobáltunk, ami emberileg lehetséges volt , de nem használt semmi. Annyit szenvedtünk, amig ő iszákos volt, hogy azt senki nem hiszi el, még ételre sem volt pénzünk, de az ital és a cigaretta az minig meg volt neki. Most nem tudok elég hálás lenni, hogy nem iszik a tavaly óta, lassan egy eve lesz, annyira megvéltozott, kedves, rendes, szépen beszél velünk és mindenkivel. Csodálatos lett voltna egy olyan édesapával felnőni, amilyen emberré ő most vált ennyi idő utan, de jobb később mint sohasem...

Hát nem tudom, én csak telefonon beszéltem vele, szerettem volna Esperal beültetésről tájékoztatót kapni. Az ember nem vágyik másra, csak hogy emberszámba vegyék, ha már egyszer úgy ki vagyunk szolgáltatva az orvosoknak. Úgy beszélt, mint aki maga is alkoholista - vagy drogos, azt az állapotot mondjuk nem ismerem -, dadogott, le volt lassulve, lekezelően beszélt, szinte elküldött a francba. Ha az ember olyan pozícióban van mint ő, nem kell feltétlenül kell magas lóról beszélnie, mint aki el van szállva a "népszerűségtől". Elhiszem, hogy sok a gondja-baja - kinek nem? Ő választotta ezt a hivatást, tudta, mivel jár. Vannak tőle sokkal nagyobb gonddal küzdő emberek, mégis emberségesen végzik a munkájukat. Gondoltam, neki el tudom mondani a problémámat, amúgy is nehezen nyílik meg az ember ebben a témában... ezek után hogy merjek hinni az orvosokban? Itt lett volna a lehetőség, hogy segítsen valakin, ha épp hiánya volt sikerélményben, tehetett volna most érte. A Csernus doktort a tévébeli viselkedése alapján ítéltem meg, de lehet, hogy a látszal csal, és dr. Funk rosszabb...

Ha valakinek van pozitív tapasztalata Funk doktorról, cáfoljon meg, hogy tudjam, csak rossz napja volt, mikor velem beszélt...

Sziasztok!

Mit lehetne tenni,hogy befejezze az italozást?Hát,ezt én is nagyon szeretném tudni!Bárcsak adhatnék jó tanácsot de egyenlőre én csak kérdezni és panaszkodni tudok :((((((

Sajnos nem nagyon van kitől tanácsot kérnem.Sokan tudják,hogy anyám iszik,de nem akarnak beleszólni a dologba,magamra maradtam ezzel a nagy problémával.

Már kb 40 éve iszik.Nem kocsmában,"csak"otthon,napi 2 liter bor,vagy 1 liter pálinka vagy vodka símán elfogy nála 1-2 óra alatt .Csodálom,hogy még él...

68 éves,már elég feledékeny ,rá még iszik is,aztán időnként ilyen holdkóros állapotában nyitva felejti a bejárati ajtót (emeletes házban lakunk,megfordult itt,a lépcsőházban már az álköszörűstől kezdve a paplanárusokon át a kéregetőkig mindenféle népség,biciglitolvaj is látogatta a lépcsőházunkat)tehát nem csoda,ha az idegroham kerülget,mikor arra jövök haza,hogy az ajtó nyitva,ő meg alszik,vagy épp nincs is itthon...De előfordul néha az is,hogy feltesz valamit főni,ő meg lefekszik és nyugodtan elalszik a TV előtt,én meg jobb esetben észreveszem,hogy a konyhában már vágni lehet a füstöt...Vagy épp nekiáll szerelni valamit.A hűtőt már félig szétverte.Ma épp a mosdót akarta illuminált állapotban megjavítani,alaposan tönkre is tette az egészet.

Számomra az már csak egy dolog,hogy éretlmesen beszélgetni vele, tulajdonképpen a nap jelentős részében lehetetlen.Ezen még túltettem magam,de hogy állandóan figyelni kell,mit csinál,ez egy agyrém!!!Azt azért mégsem szeretném,hogy kirabolják a lakást,ha ne adj Isten megint nyitva hagyja az ajtót,vagy hogy felgyújtsa a konyhát,vagy valami...Sajnos ezért is élünk még vele egy fedél alatt ,meg egyenlőre még nem is sikerült a költözésre jó lehetőséget találni.Jó lenne már külön,de az aggodalom megmaradna,hogy vajon mit csinál itthon?Ez borzasztó helyzet,és sajnos nem újkeletű probléma,hisz már jóval születésem előtt ivott.Ráadásul emiatt nem merek dolgozni sem,félek itthon hagyni,meg a gyermekem sem hagyom vele szívesen,igaz,ő már nem kicsi,de akkor is...Ha kiteszem a házból a lában már rémképek jelennek meg a szemem előtt:Vajon mi van otthon??!Már szó szerint kikészültem idegileg ! Pánikbeteg lettem,a sok stressztől,bizonytalanságtól.Ő pedig,bármi is történik,szépen megrántja a vállát,mondván:Na és???Neki joga van inni a saját pénzéből,nekem meg mi közöm hozzá??!

Kértem már milliószor szépen és csúnyán is,hogy hagyja abba az ivászatot,de akár a falra hányt borsó...Ha ennyire ellensége magának,az ellen nem tudok mit tenni,én ehez már kevés vagyok,de nem szeretném,ha még jobban tönkretenne minket is és az egyetlen lakást a fejünk fölött!

Én is valami hasznos tanácsra várok,hogy mit tehetnék vele????.Az biztos,hogy önszántából nem fogja kezeltetni magát,hisz ő úgy gondolja,hogy ő nem alkoholista ...Nem tudok állandóan mellette állni ,lesni minden lépését,arra sincs mód,hogy otthonba tegyem,de ez a mostani állapot sem mehet a végtelenségig!Van valami ötletetek mit

tehetnék??Kezeltetni kéne,de nem tudom,erre milyen módom lenne,vagy valami felügyeletet találni neki,hogy végre én is aggodalom nélkül tudjam intézni az ügyeimet.Vagy ápolási díj mellet maradhatnék itthon mellette?

Végezetül még megjegyezném:Nem értem ,egy szülő hogyan lehet ilyen ?Fontosnak tartja a gyermekét egy kicsit is az ilyen ember?És saját magát?

Tőlem ez annyira távol áll !Én nem iszom,nem ,nem cigizek,még kávét sem iszok,mindíg is fontosnak tartottam az egészséges életmódot,de mióta gyermekem van,csak még jobban vigyázok magamra,hisz egészséges anyára van szüksége.És elsüllyednék szégyenemben és bánatomban,ha a gyermekem elfordulna tőlem mert árad belőlem a piaszag...

A test a lélek temploma,és a legkevesebb,amit megtehetünk érte,hogy megbecsüljük és nem tesszük tönkre feleslegesen,káros szenvedélyekkel.

Nekem is vannak problémáim,rettenetes gondjaim...mi lenne,ha emiatt most én is inni kezdenék??!Az itallal csak csinálni lehet problémákat,nem pedig megoldani!

A józanságban bízom,az előbb-utóbb minden bajból kisegít és remélem,hogy találok az utam során segítséget és minden megoldódik majd úgy,ahogy az mindenki számára a legjobb lesz.

Szia!

Átérzem a problémádat, mert én hasonló helyzetben voltam, csak éppen én voltam a bűnös, az alkoholista, de van kiút, hiszen nekem 50 éves fejjel sikerült talpra állnom. Olyan emberektől kaptam segítséget, akik hasonló cipőben jártak, mint én. Igazán csak az érzi át teljesen a helyzetet, aki benne él. Én eljutottam az Anonim Alkoholisták közösségébe, ami a világ szinte minden országában megtalálható - eredetileg az USA-ból indult, és hatékony módszert dolgozott ki a szenvedélybetegségek gyógyítására. Jól írtam, gyógyítására, mert bizony ez egy betegség, ami súlyos személyiségzavart okoz, és tönkreteszi nemcsak az egyént, de az egész családot is.

Van egy nagyon fontos lépése , mégpedig az első :

"Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben - hogy életünk irányíthatatlanná vált."

A legfontosabb, hogy az ember be tudja látni. hogy nem ura az életének. A legnehezebb. Erőszakkal, örökös szemrehámyással nem lehet elérni, hiszen anyukád is szenved tőle, és minélinkább szembesül, annál inkább menekül.Ördögi kör. Lelkiismeretfurdalása va, mert iszik, és ráiszik, hogy enyhítse a lelkiismeretfurdalását.

Rá kell ébreszteni, hogy mindent el fog veszíteni, amilye még maradt . El kell jutni egy mélypontra a belátáshoz - sajnos -. Lehet ez egy beterség, vagy félelem az egyedülléttől, hogy nem láthatja a szeretteit.

Van Szigetváros egy kimondottan szenvedélybetegekkel foglalkozó osztály. Ez egy therápia, több hónap, és nem tömik tele az embereket gyógyszerrel, viszont sok ismerősöm ott nyerte vissza az életét. Alkohol-drog-és játékszenvédélyben szenvedő betegeket fogadnak . Dr Szikszay Petronella, és Dr. Tóth Miklós vezeti az osztályt. Viszont csak úgy lehet bejutni, ha az érintett kéri, és ő látja be, hogy problémája van az alkohollal.

Érdemes lenne anyukáddal nagy türelemmel, és átérzéssel megbeszélni ezt a lehetőséget. Biztosan sokat beszéltetek már, de meg kell találni a megfelelő időpontot, amit nagyon nehéz elcsípni.

Sok szeretettel és megértéssel küldöm e sorokat, és szívesen válaszolok, ha kérdésed lenne.

A hozzátartozók részére is van egy csoport : Az Al-Anon. Ahol én élek, szerencsére működik, és bizony több anya, feleség, testvér látogatja, és osszák meg egymással tapasztalataikat, érzéseiket, és közösen próbálnak kimászni a gödörből, hiszen ez egy "családi" betegség, mindenki szenved valamilyen szinten, tehát a kiútkeresés is közös ügy. Van honlapjuk is, ugyanúgy, mint az Anonim Alkoholistáknak.

Sziasztok!

Végigolvastam a fórumot, sajnos nálunk is napi probléma anyám italozása. Van valaki, aki be tud számolni azóta sikerélményről? Fogalmam sincs hová vigyem, néha "meg tudom zsarolni" és beismeri, hogy iszik és segítséget kér, néha tagad. Már csak abban reménykedem, hogy lesz még időszak, amikor hagyja, hogy segítsek neki. Mi is jártunk dokihoz, szedett gyógyszert, de persze visszaesett, én is a beültetős megoldást választanám, de arra most épp nem hajlandó. Ráadásul olyan betegségei vannak, hogy ha rögtön abbahagyja az ivást, lehet, hogy bele is hal. Egyébként egyszer beszéltem a Funk Sándor úrral is, aki az egyik legnevesebb addiktológus az országban, de nála bunkóbb, elutasítóbb embert már régen láttam. Szerintem beleöregedett a szakmába...

Sziasztok,

Szeretném veletek megosztani, hogy anyukám esetében, hogy alakulak a dolgok, hátha segítneked/ nektek. Anyumról udni kell, hogy töménnyet ivott hosszú évek óta, de az utóbbi két évben durván ivott napi 1-1, 5l is fogyott. Naygon erős volt a szervezete. Tavaly ekerült a kórházba, mert felpufadt, persze 1 hét után kirugták, pedig szegény menni is alig tudott, de az alkoholistákat a kórházakban semmibe veszik. Ja és a háziorvosunk is nagy ívben . . . az egészre, csak azt hajtogatta, hogy amíg nincs betegségtudat nem tud mit tenni. Idén történt, hogy anyum hasa ismét felpuffadt, sárgult, tekintete homályos, agresszív volt, egész nap feküdt és ivott, menni nem tudott. Azt mondtam az orvosnak, hogy segítsen, mert ha nem akkor meg fog halni az anyukám és, hogy ő sem akarhatja, hogy ezt végig nézzem. Erre ő segített el se hittem. Kijött házhoz úgy hogy senki semmiről nem tudott, azt mondta, hogy látogatóba jött. Anyummal négyszemközt beszélgettek és mondta neki, hogy ha ez így folytatódik meghal. Anyum kijelentette, hogy kórházba nem megy. Az orvos elfogadta és egy 7 napos kúra következett otthon. Abból állt, hogy napi 3 andaxin (ettől egész nap aludt és kába volt nem udott magáról és a külvilágról)és infuziót kapott otthon (vitaminok voltak benne, mert a nem evéstől legyengült). A nővér jött minden nap hozzá és beadta a gyógyszereket és az infúziót bekötötte. Letelt a kúra és kijött az orvos hozzá, mivel teljesen kába és beszámíthatatlan volt a gyógyszerektől, ezért nem kellett a belegyezése, azonnal bevitték a kórházba (Kútv-i). Két doktornő volt (az egyik Váradi J. , akit senkinek nem ajánlok, mert utálja az alkoholistákat, de a másik a Molnár K. egy tüneményes egítőkész doktornő). A M. K. tanácsolta, hogy forduljak a korházban dolgozó szociális munkáshoz Marcsihoz, ő meg a másik szuperjó fej. SEGÍTETT. Mivel a Váradi anyumat kitessékelete a kórházból, de még iszonyúan volt, ezért Marcsi szerzett neki helyet, POMÁZON. Anyumnak azt mondtuk, hogy tuti hely. Fel kell készülni, hogy itt pszichés betegek vannak, ezért nem egy leány álom. Anyum 1 hónapot volt itt. Azután hazajött és már több mint fél éve rá se néz az alkoholra. Remélem ez így marad. És ami még nekem segített az ima. Ha még akartok kérdezni és kell telefonszám szóljatok.

Sziasztok,

Sunshiny