"Alap" az udvariasság - de tényleg az? (beszélgetés)
Rendszeresen látok ilyet és nem uganazzal a két szereplővel.
Nagymama felszáll a villamosra apró unokájával: nagyi áll, unoka ül(!). Ha felnő átadja majd a helyét BÁRKINEK IS? Szerintem nem.
tényleg jól tette az a rocker!!! Az ilyenekre tényleg rá kellene szólni.
A buszos csatákról meg annyit (a másik oldal képviseletében), hogy mikor alszom én sem adom át a helyet, ennek oka, hogy alszom (!) és nem látom a felszállókat; én értem hogy szemét vagyok, na de az sem túl udvarias, hogy arra ébredek, hogy valaki jól fejbe vágott a táskájával - persze hogy idősebb...
Ezek után főleg nem fogom átadni!
Szóval itt is, ott is vannak problémák, de ha nem csapnak "véletlenül" fejen akkor általában felállok...
Én nem azért mondom,mert már nagy gyermekeim vannak,de tényleg furcsa estekkel lehet találkozni.ABC áruház,pénztáraknál állunk sorba,két kisgyerek rohangál,visítoznak,zeng az egész bolt,mindenkinek neki rohannak,anyuka mosolyog a hangzavaron,rendetlenkedésen.A pénztárosoknak oda kellene figyelniük a munkájukra,ha tévednek pénztárzáráskor fizethetnek mint a katonatiszt.
Egy gyermek lelke sem sérült még meg attól,hogy megtanították viselkedni.
Én is kész vagyok már ettől a ne korlátozzuk a gyereket... És akkor mikor tanul majd emberséget, tiszteletet?
Alapvető lenne a mai világban az idősebbek tisztelete. Én sose sértenék meg öreg nénikét vagy bácsikát még akkor se, ha igazam lenne.
" egy tipikus rocker (acélbetétes bakancs, hosszú haj, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, gyönyörűen beledolgozza az anyuka hajába, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!"
Ez jó! így kellene.
Tényleg manapság az emberekből kezd kihalni a tolerancia is, nemhogy az udvariasság.
Nekem tanévben minden nap buszoztatnom kell 2 kisgyerekem, (4, és 5 évesek) és ki adja át nekik a helyet a buszon? Az idős nénik, a diákok meg csak bambulnak, oda se néznek, alszanak, vagy smárolnak. Döbbenet...
És meg is érdemelte!
Csak azt nem értem az emberek ilyen esetben miért nem utasítják rendre a fiatalasszonykát!
Arról, hogy a gyerek rugdossa a felnőttet bizony csakis a szülő tehet!
Mennyire alapvető az udvariasság?
Megtörtént eset:
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez az én koromban már nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet,de senki nem mer szólni..., míg egy tipikus rocker (acélbetétes bakancs, hosszú haj, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, gyönyörűen beledolgozza az anyuka hajába, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!