Akik eddig rosszat okoztak nekem, mind rákényszerültek a... (beszélgetés)

Á, nem gondolta komolyan. Vagy csak nem gondolta át.😉

Canna sem sajnálhatja azt aki neki kárt okoz, az meg aztán pórul jár.

Nem éreztem,hogy kóros lett volna

Sőt!

Kifejezetten örültem,hogy egy kicsit az orrára koppintott a sors /karma.

Nem vagyok álszent.

Az egészséges emberi reakció az, ha már réges-régen elengedted, ha véletlenül valaki ártott neked. Ha tudod, hogy az nem rólad szól, hanem róla, nem a te bajod, nem a te terhed, hanem az övé és te nem cipeled az ő tettének a terhét.

Az itt leírtak éppenhogy káros, kóros, nem egészséges dolgok.

Nincs fekete-fehér élethelyzet. Az ő igazsága a másik ember számára nem igaz. Olyan sincs, hogy valakivel sokan rosszat tesznek, mert ő egy szent, de mindenki boxzsáknak használja.

Az viszont eléggé beszédes, hogy ő tudja, számon tartja az összes embert, aki vele rosszat tett szerinte és látja, élvezi, hogy minden egyes emberrel kibabrált a sors, aki neki ártott és ezen élvezkedik. Egy-egy ember esetében ez reális. De több ember, mindent számon tartani és mindnek örülni? Ez ugyanaz a polc.

Nem ugyanaz a polc!

Más dolog annak örülni hogy jól ki tudok tolni valakivel, és más annak örülni hogy egy vétkes tettét megbosszulja a sors.

Igazad van.

Elégtételt éreztem ,mikor kiderült,hogy az a nő aki mindent elkövetett,hogy kirúgjanak engem :elvált ,nem tudja fizetni a házát és lefogyott boszorkánnyá.

Örültem neki ,na.

Én is megértem. Emberből vagyunk és egyikünk sem szent. Mindenféle emberi tulajdonságaink vannak. Ez is az.

Azok akik Fi-t megszólják ezért nézzenek magukba, és jelentsék ki hogy nekik nincs és soha nem is volt negatív emberi tulajdonságuk.

És te attól jól érzed magad, hogy másnak rossz?

Így pontosan ugyanolyan polcra helyezed magad, mint az általad lenézett rossztevőid.

Sajnálom, hogy ezt érzed.

Arra gondolok, hogy ebből a vallomásból nekem az jön át, hogy önmagadért nem állsz ki, mert nem mersz, és ez igen frusztráló lehet.

Nehéz lehet így élni, mert valószínűleg, de cáfolj meg, ha nem így van, mindent magadra veszel, akár olyat is, ami nem bántás, nem rosszakarat.

Talán mindannyiunknak van egy pont az életében, amikor azt hisszük, a bosszú vagy az elégtétel ad erőt. De később észrevesszük, amit igazán keresünk, az a béke. És az csak belül születhet meg, hidd el!

Jóleshet látni, amikor a világ helyreállít valamit, mégis, néha a legnagyobb gyógyulás akkor jön el, amikor már nem az igazságtételt várjuk, hanem elkezdjük a saját békénket keresni. Mert lehet, hogy az élet kiegyenlít, de az igazi erő abban van, amikor már nem kívánunk semmit vissza. Csak előre nézünk, ami fájt elengedjük.

Azt gondolom, hogy ez nem vezet jóra.

Ez a hozzáállás mérgező,engedd el ezeket az embereket, koncentrálj azokra, akiket szeretsz.

Hidd el,a lelkednek jót tesz.

A “sors” szerintem igazságtalan. Bárkivel elbánhat, legyen az jó vagy rossz ember. Csak ha egy szemünkben rossz vagy ártó személlyel történnek kevésbé jó dolgok, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy törvényszerűen ez volt a sorsa.

Azért ne légy ilyen kárörvendő szerintem. Azzal csak magadat mérgezed.