Affektív apnoé: találkozott már valaki vele? Tapasztalatok? Megoldás? (tudásbázis)
A kislányom most 3 és fél hónapos, és nekünk is ehhez hasonló rohamaink voltak. 2 és fél hónaposan az első: nem sokkal később, hogy felébredt, öltöztetés közben történt. Félelmetes sikolyt hallatott minden előzetes sírás nélkül, a kis teste megmeredt, szemeivel fixen nézett, és nem vett levegőt. Olyan volt valóban, mintha egy élettelen rongybabát tartanék a kezemben. Fejre állítottuk, levegőt fújtunk a szájába, és végre felsírt. A második is ébredés után történt, vettük ki az autóból, nagyon fújt a hideg szél, nem tetszett neki, sírni kezdett, majd láttam, hogy megmered, és megint nem kap levegőt. Gyorsan mesterséges légzést alkalmaztunk, és újra rendbejött. A roham után kék volt a szája és egy picit bambának tűnt.
Harmadszor pedig ugyancsak a hideg, éles levegő idézte elő a bajt, de ekkor már figyeltük, a férjem rálehelt a kicsi orrára, így helyrejött azonnal. Lehetséges, hogy ez is affektív apnoé? Azért gondolom, hogy nem epilepszia, mert nem rángatózott...
Nem tudom, késő-e, amit írok, főleg nixiponak üzenem: Nagyon ügyes voltál!!! A "zsarolós" hozzászólás kicsit gáz! Olvass utána a témának, ha nem vagy képben!
Nekem 2 kislányom van, az első nagyon jól nevelt, okos-ügyes, stb. 9 éves. Vele soha nem volt ilyen gond.
A kicsi 1,5 éves, és 10 hónaposan csinálta először, ő problémásabb, de szerencsére csak most nyáron csinálta másodjára ezt az ájulást.
Már tudom kezelni, nem tud rám ezzel hatni, most már csak akkor "kezd" úgy sírni, ha nagyon beüti valamijét, fáj valamije. Ha nem ijedten rohanok oda, beszélek hozzá természetesen stb. vesz levegőt.
Tudom ez nehéz, s most, amikor másodjára csinálta, 1,5 évesen akkor el is felejtettem, hogy nem vehet levegőt, s ijedten rohantam, mert tényleg nagyon leesett, beütötte a fejét, s amiatt aggódtam.
Neurológus kivizsgálta, semmi gond, ez egy sírási technika náluk, nem betegség s nem feltétlen hiszti váltja ki!
Van akinél nevetés, ijedtség stb.
Nálunk pár másodperc alatt kialakul, s ha ráfújás sem segít, akkor a fejét, nyakban előre kell hajlítani s akkor egy becsípődött ideg, - amit síráskor megfeszít, s ami miatt nem jut oxigénhez- az a hajlítástól kilazul, s újra vesz levegőt. Nálam ez bevált most nyáron, mert 10 hónaposan, maikor elájult, egy percig nem vett, most amikor nyáron pedig fújtam, majd el szédültem, olyan erősen, s nem vett, felakadt a szeme, akkor előre hajtottam a fejét, s 3 másodperc után magához tért! Érdemes kipróbálni, mivel nekünk majd'1 év alatt csak 2x fordult elő, remélem hamar kinőjük.
Remélem tudtam valakinek segíteni!
üdv.
Szia!
Mi is átestünk ezen a kislányommal. Ő most lesz 4 éves. Utoljára kb. fél éve ájult el, fájdalom hatására. Mi is kivizsgáltattuk, amit nektek is mielőbb ajánlok megtenni. Ki kell zárni az epilepszia lehetőségét.
Ez az affektiv apnoe elég ijesztő, de sajnos nem tudsz tenni ellene sokmindent. Csak annyit hogy igyekszel megelőzni azzal, hogy nem engeded "túlpörögni" a gyereked. Mert nálunk is szinte mindig olyankor jelentkezett mikor nem tudta kipihenni magát, túl fáradt, nyűgös volt. Pl. ha kimaradt a délutáni alvás, vagy idegen helyen voltunk és nem tudott úgy aludni, stb..
Rázni nem szabad, az nem használ, sőt még árthat is, mikot meg van feszülve mindene. A lényeg hogy vedd fel, kapd el mielőtt elvágódik. A fura hang, amit kiad az valami nyöszörgő sziszegés, ahogy kifelé préseli magából a levegőt, de befelé nem megy. Ilyenkor fújtam az arcát (bár ez magába nem segít) és erősen simogattam a hátát, közben beszéltem hozzá hogy "Dori, nézzél rám, vegyél levegőt". A szeme félig felakad, és utána tényleg kicsit lassan áll vissza a helyére. Az arca elszürkült, a szája meg kék lett az oxigénhiánytól. Én ezen aggódtam leginkább, hogy ettől károsodhat az agya. De a doki szerint ez olyan rövid és gyors folyamat hogy nem árt neki. Az ájulás után bágyadt és erőtlen a teste, lassabban és méllyebben veszi a levegőt.
Tudom hogy durván hangzik, de meg fogod szokni, és látni fogod rajta előre ha várható a dolog.
Ha van kérdésed, szívesen válaszolok, vagy legalábbis elmondom mi mit tapasztaltunk.
De azért midenképp vizsgáltassátok ki szakorvossal.
Szép napot!
5 hónaposan nem hiszem, de idősebb gyereknél már lehet zsarolás a dolog. Épp úgy, mint a hiszti.
Az anyukának azért mondtam, mert a gyereket most akarja elkezdeni leválasztani magáról (eddig úgy éltek, h még a gatyát, és a papucsot is ő adta fel erre a kamasz fiúra, pedig egészséges. Képes bemenni a suliba, ha a gyerekének vmelyik osztálytársával konfliktusa van, és leosztja az osztálytársat, stb...), a gyerek ezt nem akarja, azt pedig tudja, h az anyja bepánikol 1 ilyen fulladós jelenettől... Mindenki megmondta már a mamának, h csak pszichés alapúak a fulladások, de a mama annyira rátelepszik a gyerekre, h az a nagyfiú talán még a fütyijét se találja meg anyuka nélkül... Nem is ismer más életet, miért akarná a változást? Így most jönnek majd a zsarolás rohamok, ha anyuka komolyan gondolta azt, h változtat a gyerekneveléshez való hozzáállásán. Ezzel tudja a gyerek is, h sakkban tudja tartani a szülőket.
Egyik gyerek se hülye, mindegyik megtalálja a módját annak, h elérje a célját. Ki így, ki úgy.
Sziasztok,
a kisfiam most mult 9 honapos, es szinte minden nap van egy AA rohamunk. Nagyon ijeszto. Kb 5-6 honapos koraban volt az elso, mikor nem szeretett volna este furodni. Csak arra lettem figyelmes, hogy siras kozben nem vesz levegot. Kikaptam a vizbol, meg mindig semmi. A tunetek: szurkult arcszin, lila szaj, szemek fenn akadva. Kiabaltam a ferjemnek, es ketten raztuk, mire vege lett a rohamnak. Teljesen kikeszultem idegileg. Szopizott, de egy hangja nem volt utana. Mellette fekudtem kb 2 oran keresztul, es csak simogattam. Este is fel orankent bementem a szobajaba. Ez volt az elso eset.
Utana heti rendszeresseggel jottek a rohamok, majd szinte mar naponta! Altalaban nem fajdalom volt az ok, inkabb lelki eredetu - es minden esetben faradtsag eseten (furdes elott, babakocsi).
Egy eset, ami nagyon megmaradt bennem. A ferjemmel toltuk babakocsiban kb 2 honapja. Egyszer csak elkezdett sirni, majd nem hagyta abba. Az ut kellos kozepen elkezdtuk razni, annyira megijedtem. Mar majdnem segitsegert kialtottam. Termeszetesen utana kezben vittem majdnem hazaig. Aznap elvittem az ugyeletre, miutan felhivtam a vedonot, mert teljesen tanacstalan voltam. Egy nagyon jo doktorno ugyelt eppen. O mondta, hogy mirol is van szo. Gyakorlatilag, a mar ismert tuneteket stb sorolta el, es hogy higgadtnak kell maradnunk, meg kemenynek lenni. De hogy legyek kemeny? Hagyjam sirni, nezzem vegig?
Ma eloszor csinalta fajdalom miatt. Beverte a kis allat, es elharapta a nyelvet. A roham ma tovabb tartott, mint idaig valaha. A levego visszatartas hatasara megmerevedit, hatra vagja labait, fejet. Hangja elcsuklik, nem tudom leirni, milyen hangot ad ki. Nem vagyok biztos benne, de szerintem nem vesztette el az eszmeletet. Amikor elkezdett levegot venni, alig vettem eszre, mert meg a szemei "nem alltak jol". A fajdalom miatt kb 3-4 percig sirt meg utana. Annyira ijeszto volt. Ezert kerestem ra a neten ma este. Es azt hiszem, elvisszuk neurologiai kivizsgalasra, hogy kizarjuk az egyeb betegsegeket. Szegenykem, olyan esetlen a roham utan.
Mi a vizet meg nem probaltuk, de a fujas es a razas soha nem is hasznalt. Sajnos ki kell varni, hogy reflexszeruen vegyen levegot. Vegtelen hosszunak tunik..
itt utána tudsz nézni, de javítanom kell magam, mert téves infót írtam: a petit mal ugyanaz, mint az absence!
Elnézést, régen tanultam már.
Szóval az epilepsziának 2 rohamtípusa van:
-a grand mal (nagyroham)
-petit mal (absence) kisroham
Koszi szépen, majd kipróbálom. Bár kívánom, hogy soha ne legyen alkalmam rá.
Azt mondják, h ez elég gyakori. Én csecsemő-ás kisgyermekneveló.- gondozónak tanultam, és soha nem hallottam ilyenről. Sőt, a kolleganőim a bölcsiben, eü. végzwettséggel, 25 éves munkaviszonnyal sem találkoztak még ilyen sülyos és hosszú eszméletvesztéssel hisztiroham után.
Zebracsikó: Mik a petit mal tünetei?
Az én kislányom néhány hetesen produkált hasonlót két-három alkalommal. Eléggé sírós volt akkoriban. Néha annyira sírt, hogy csak egy nagy szájat láttam, hang másodpercekig nem jött ki rajta, elvörösödött a feje. Ekkor gyorsan felkaptam, majd hamar abbamaradt ez a dolog. Ahogy tartottam őt, én is azt éreztem, hogy teljesen elernyed a kis teste, lógtak a karjai és a feje. Nagyon megijedtem!
Ezután kivizsgálták őt, de szerencsére semmit nem találtak. Utána még úgy emlékszem, egyszer történt ilyen. Azt tanácsolták az orvosok, hogy az arcára kell fújni ilyenkor, és tényleg!
az epilepsziának 3 formája létezik:
a grand mal, azaz nagyroham
a petit mal, azaz kisroham
és az absence, azaz "távollét" -ez csak pár másodperc szokott lenni, amolyan elrévedéshez hasonló állapot
Köszönöm szépen. Sajnos én nem így érzem. :( Eléggé bepánikoltam, és a telefonban is hisztérikus lehettem. Én is epilepsziára gyanakodtam először, főleg azért, mert az anyuka rákérdezett, h ásítozott-e utána. Az eset előtt kelt fel a pici egy órával, nem lehetett fáradt. No mindegy, reméljük tényleg "csak" apnoé.
Azért szörnyű dolog egy egy éves picit így látni, főleg, hogy nem is az én babám. Két napig altatóval aludtam és másnap meg nyugtatót kellett beszednem. Én ilyen szerekhez soha nem nyúlnék, azt megjegyzem. És nem is vagyok az a kiborulós fajta. De ez már nekem is sok volt.
Szóval, a víz nem használt ebben az esetben. Se a rázogatás. Milyen erősebb külső ingert lehetne alkalmazni? Hajhúzás? Ütögessem az arcát? Szörnyű fájdalmat okozni direkt egy ilyen picinek...
Szerintem nagyon ügyes voltál, jól megfigyelted a dolgokat az ijedtség ellenére, és jól reagáltál, a lehető legtöbbet tetted a kicsiért. Ami ilyenkor minden orvosban felmerül, az az epilepszia, de a leírtak nem igazán tipikusak erre, és a szülő nyilván rendesen kivizsgáltatták.
Hát, ezért írtam, hogy ijesztő dolog az AA.
Sziasztok!
Köszike a sok ötletet, leírást!
A fórum indításának oka a következő:
Szabadidőmben, munka után gyakran vigyázok gyerekekre, köztük egy testvérpárra (2 és 1 évesek). A kisebb gyaktan hisztizik, kiköveteli magának a figyelmet. Egy-egy ilyen alkalom sokszor addig fajul, hogy nem vesz levegőt ő se. Nos, ezt velem is eljátszotta egyszer és én futottam vele a csaphoz, az arcába locsoltam egy kis vizet. Vett egy jó nagy levegőt, erre megnyugodtam. Rá kb. 5 másodpercre megfeszült a teste, aztán elernyedt. Végig a karomban tartottam, olyan volt a kis teste, mint egy rongybabáé. A szeme fel volt akadva, szinte csak a szemfehérjét lehetett látni. Az arca hó fehér volt, a pici szája lila. Első pillanatban azt hittem, hogy félrenyelt és attól ájult el. Ütögettem a pici hátát, a lábánál fogva ráztam fejjel lefelé, de semmi reakció. Már tisztára pánikban voltam és azt se tudtam mit csinálok. Lefektettem a földre és hívtam a mentőket. Miközben kicsengett, szájon át akartam volna lélegeztetni, de észrevettem, hogy nem lila az arca, kap levegőt, mégha felületesen is. Hisziztem egy sort a mentősnek, nem jutott eszembe az utca neve. Aztán egyszer csak felsírt a pici, odabújt hozzám és ásítozott, mintha mi se történt volna. Végül is nem jöttek a mentősök, mondtam, hogy nem kell. Rögtön hívtam a szülőket (orvosok), 5 perc és otthon voltak, rohantak vele a klinikára. Kivizsgálások után azt mondták, hogy ez affektív aponé. Csak az a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a ygerek másfél percig volt eszméletlen. Ez nem hagy nyugodni!
Mi a véleményetek?
Szia!
Ajánlom figyelmedbe az "Ájult már el gyermeketek sírástól vagy sírás közben?" című Tudásbázis fórumot. Én indítottam régebben, mivel mi is átéltük ezt a helyzetet.
Szerintem nem hiszti, mert a hisztit direkt csinálja a gyerek, hogy valamit elérjen vele, úgymond kikényszerítse a figyelmet magának. Az ájulás viszont nálunk mindig akkor következett be mikor amúgy is túl fáradt, vagy túlpörgött állapotban volt és így érte valami számára fájdalmas dolog, akár egy rossz szó, vagy tényleges fájdalom.
sokan hisztinek tartják.
mindenesetre érdemes kivizsgáltatni, és ha nincs szervi baj, akkor a gyermek lelkét gyógyítgatni, mert ott nem oké valami.
Ezt találtam róla:
Nagyobb csecsemőknél és kisdedkorban észlelhető, tehát 6 hónapostól 4 éves korig. Ez egy eszköz a környezet feletti uralom megszerzésére, mely akkor kezd kialakulni, amikor a kicsi el akar érni dolgokat, helyzeteket, babusgatást, de nincs meg hozzá a szükséges motoros készsége( járás, beszéd), ereje, gyakorlata, ismerete. Tehát hevesen, látványosan kifejezi haragját, csalódottságát a környezete felé. Természetesen, ha valamilyen testi baj még fokozza a rossz közérzetét (hasfájás, fogzás), nyilván még türelmetlenebb. A légzésvisszatartás ijesztő látvány, elkéküléssel , megfeszüléssel járhat, de ritkán jut el eszméletvesztésig. Ha ez bekövetkezik, még un. rángógörcs is jelentkezhet. Semmi köze ennek a dolognak a légzőrendszer, a tüdők állapotához. Amennyiben ez gyakran ismétlődik, természetesen gyermekgyógyászati, neurológiai kivizsgálás szükséges. Ha ez eredmények negatívak, teendő a következő: lehetőleg ne reagáljanak a zsaroló magatartásformára, csak akkor avatkozzanak be, ha már szükséges, határozottan zökkentsék ki ebből az állapotból a gyermeket, ha elkerülhetetlen, alkalmazzanak erős ingert, ráfújást, akár hideg vizet. Sokszor fordul elő, hogy a gyermek, látva az előkészületeket, már elkezd levegőt venni. Ha okosan, jól kezelik ezt a helyzetet, tehát az Önök szülői aggodalma miatti engedékenység ezt nem erősíti meg, ez el fog maradni, meg fog szűnni. Késői károsodást ez nem okoz, táplálkozással nincs összefüggésben.