Abszolút magány (beszélgetés)

sütis-becsöngetős akció csak szomszédolásra jó.

Barátságok, különösen megértők, 10 évek alatt alakulnak ki

És más a barátság és más a társ/hogy a társas magányt , mint talán az egyik legrosszabbat, ne is emlitsem/

Vannak dolgok mint például a túrázás, legyen az gyalog vagy kerékpár, amit már pusztán biztonsági szempontok alapján sem érdemes egyedül végezni.

A mai paranoid légkörben kíváncsi lennék egy ilyen sütis-becsöngetős akció végeredményére.

Egyetértek a gondolataiddal, különösen a panaszkodás és a lelki-szemétláda ügyében

Vannak állatok akik csordában élnek, vannak amelyek magányosan barangolnak

Az ember páros kapcsolatra teremtetett.

Fele-ség, fele-barát magyar szavak jól kifejezik ezt az érzést

Egyedűl semmi nem megy, még ha fizikailag meg is lehet oldani mindent

Egyfelől egyetértek, másfelöl nem, Müller Péterrel

[link]

Nem, mert azt mondja, a boldogságnak belűlröl kell jönnie, más előadásában meg a társkapcsolat fontosságárol beszél

A magányosság megtörésére nem út a "süss egy sütit és kopogj be a szomszédba"

Barátságok, megértések igy nem alakulnak ki

Mi a +oldás? Én sem tudom, csak mondtam a magamét

volt egyszer egy eleg hosszu korszakom, sok evig tartott, mindent egyedul csinaltam, mozi, vasarlas, etterem, bicajtura:) es jo volt.

aztan a korszak elmult, most mar annyira nem elvezem az egyedulleteimet, mint anno, de emlekszem, hogy telleg lehet jo is.

lehet, h a ketto otvozete. egyedul is, meg masokkal is.

Az ember nemcsak azért nem akar egyedül lenni,hogy figyeljenek rá,meg a középontban legyen,hanem az öröm is nagyobbra nő,ha meg tudod osztani valakivel.

Biztos vagyok benne,hogy sokan ezért nem szeretnek egyedül lenni,mert szeretik látni a másik szemében is az örömöt,hallani a másik nevetését,és nemcsak a saját örömöt érezni.

Megjártam Rómát, Velencét, Torinót, fél Magyarországot, Operát egyedül...

Az egyedüllét lehet termékeny, alkotó, töltekező, értelmes, hasznos... ha azzá tesszük.

Hmmm. Mondasz valamit. Igen, kutya nehéz. Azért én sem vagyok egy a világtól független ember, nekem számít, hogy milyen visszajelzéseket kapok azoktól, akik körülvesznek.

De nem tudok áldásként tekinteni az egyedüllétre. Főleg mert ez nem fizikai egyedüllét (azt még szeretem is, szükségem is van rá).

Egyszer voltam moziban egyedül, brrrrr. Jó film volt, de őszintén szólva rémesen éreztem magam!

Most komolyan elgondolkodtam ezen: én vagyok a hibás, amiért nem tudom elfogadni ezt az állapotot?? Úgy látom, mások beletörődtek, megszokták. Én meg úgy érzem, hogy megfulladok.:(

Igen, részben ezért.

Egyébként tényleg magas a mérce, de nem anyagi értelemben, hanem emberileg. Persze senki sem tökéletes, én sem vagyok az. De a "nem kellesz"-szel nem tudok mit kezdeni pasifronton sem.

A többit Tavasz már megválaszolta, úgyhogy feleslegesen írnám.

Egyébként én próbálom jól érezni magam, csakhogy 1. társaság nélkül 2. pénz nélkül egy kissé nehéz dolgom van. Valamelyik elengedhetetlenül szükséges szinte minden szórakozáshoz, programhoz. Ettől függetlenül nyitok mások felé, érdekelnek új dolgok, új emberek, stb, igyekszem minden felém jövő lehetőséget megragadni. Kutyám nem lesz, mert macskáim vannak.:)

Akkor te azért vagy magányos, mert nincs párod.

Hogy miért nincs? Ezt te tudod. Lehet magasra tetted a mércét.

Hány éves vagy?

Szoktál szórakozni járni? Van hol ismerkedned?

Nincs egy kollégád, aki szintén hasonló cipőben jár és együtt tudnátok eljárni valahová?

Nem hinném, hogy neked olyanok társaságára van szükséged, akik szintén keseregnek a magányon, mert ha csak ilyenekkel vagy körülvéve, akkor biztos kimenetel, hogy örökre így maradj.

Inkább egy olyan társat keress most, aki szintén ismerkedne, mert ez esetben lenne kivel eljárnod szórakozó helyekre és lehetőséged lenne ismerkedni és társat találni.

Próbáld jól érezni magad és ne azon agyalj, hogy magányos vagy. Csinálj programokat, vegyél egy kutyát:) Kutya sétáltatás közben is lehet ismerkedni. Járj le edző terembe, persze ne nőibe, mert ott is van lehetőséged ismerkedni vagy könyvtárba:)))

Habitustól függően válassz magadnak olyan szórakozást, ahol elképzelhető, hogy társra találsz. Engedd lejjebb a mércét, ugyanis ha eddig nem jött a herceg fehér lovon, akkor valószínű, hogy nem herceg az életed párja, hanem csak egy egyszerű polgár, aki nem fehér lovon jár...

az ember oszotonosen huz ahhoz, aki megerti ot, hiszem ezzel erositi is, hogy nincs egyedul. Ebbol lesznek a baratsagok.

ha nincs kozos rugo, es oszinte erzesek, egyutterzes, amit nem lehet eroltetni, akkor a kapcsolat elhal.

az embernek szuksege van arra, hogy el- elmondja a gondjait es kipanaszkodja magat Ha megertesre talal, es empatiara, es telleg oszintere, nem az a legyintes, akkor MEGNYUGSZIK a lelke, legalabbis egy kis idore.

Utana nem erzi azt, hogy el akarja mondani orokkon orokke a gondjait, mert talalt megertest!

Az hogy valaki uton utfelen panaszkodik az nyilvan nem jo. De panaszkodni kell, es az embernek szuksege van ra.

Ha van jó tulajdonságod az jó dolog.

Csak az a baj, hogy az önbizalom szoros összefüggében van a pozitivitással és a fizikai-lelki erőnléttel.

Tehát, úgy nem lehetsz igazán pozitív és energikus hogy közben súlyos önbizalomhiányod van...

Mert a panaszkodás lelkileg "vámpirizál".

Figyelmet rabol, törődést rabol, energiát rabol, szeretetet rabol...

És ezt sokan nem szeretik. Az embereknek így is elég alacsony az energiszintjük. Ezért kerülik a panaszkodókat...

Csak egy energikus, pozitív, önbizalommal teli személyiség tud segíteni.