A szerelem testre gyakorolt hatása (beszélgetés)

Ez lehet nem igaz mindenkire, de manapság ha bemegyünk egy discóba, akkor látjuk, hogy 14-15 éves lányok k..nak öltözve várják a fiúk felkérését egy táncra és még arra ami belefér a következő néhány órába, ilyenkor elgondolkodok rajta, hogy a szülő nem látta elmenni lányát szórakozni? Megengedte neki, hogy így öltözzön fel?

Én nagyon örülök sok dolognak, amiért nem ma vagyok fiatal lány:) Az egyik a light cola. Lehet észre sem vettek volna, mert nem bírom meginni?

Ne csináld! Én úgy tudtam, hogy az a bizonyos kóla egészséges...Ezt mondja mindenki és én szem lesütve fogadom a kritikákat, hogy képtelen vagyok egészségesen élni...

Valóban jöhetnek a szirpárnák, illetve néhány plussz kiló, hiszen párunk annak ellenére, hogy egy nádszálkarcsú lányt szedett fel, nem szereti azokat, igy eszünk és már közösen, aminek meg van az eredménye. Szerencsés esetben csak 1-2 kiló, de bizony vannak nők, akik a mérték tartást nem ismerik, de ugyanilyen pasik is léteznek.

Jaja, azt is észrevettem én is, hogy a versenyszellem ellaposodik, de azért ez sem mindenkiben. Én mondjuk sosem voltam nagy versenyző ezen a területen, mert azt gondoltam, hogy versenyezzenek már a pasik értem. És ezt tartom a mai napig. Igy én sem vagyok egy nagy versenyző, mert jobban szeretem, ha a pasi fődijként tekint rám:)

Tudtam, hogy nem vagyok minden napi:) Nem is akartam esküvőt. És azt, hogy én ezért elmenjek kozmetikushoz, fodrászhoz, stb. még inkább nem akartam. Na jó, volt szép menyasszonyi ruhám, de nem kölcsönöztem, mert az unoka tesómnak volt sajátja és a méretünk véletlenül ugyanakkora volt. Én a mai napig boldog vagyok, hogy nincs darázs derekam:) Nekem az nem teszik. Sokat gondolkodok rajta, hogy mi a jobb, a nagy fenék vagy a vaskosabb derék. Még mindig az tetszik, amilyen én vagyok:) És a férjem sem szeretné, hogy a fenekem legyen nagyobb.

Nem, nem kell hallatni, hogy még mindig jó nők vagyunk...., mert jó esetben ez igy van.

És ahogy telnek múlnak az évek a házasság során, ami unalmassá válhat.... de csak akkor ha rosszul választottunk! Ha a választásunk jó volt, és nem csak azért vagyunk valakivel, mert másnak nem kellenénk, akkor nem unalmas hétköznapok vannak, hanem közös célok, az ehhez vezető közös göröngyös vagy sima út.

A gyermek várás valóban átalakitja testünket, de épp ezért érdemes mielőbb belevágni, hogy könnyebben vegyük az akadályokat. Az a nő, aki terhesség ideje alatt hajat vágat az nincs tisztában a biológiával, hiszen ekkor a leggyönyörűbb a haj. Az enyém 9 hónap alatt 20 cm-t nőtt:)

Szakadt melegitő? Biztos van ilyen is, de az terhesség nélkül is ilyen, igy nincs miről beszélni. Nem kell ahhoz terhesnek, férjezettnek, idősnek lenni, hogy igénytelen legyen valaki. Hány nőt és férfit látunk fog nélkül vigyorogni, vagy szakadt, nem épp tiszta ruhában flangálni az utcán vagy nem épp az ő alakjára való fazonú ruhába. Na ez nem a terhesség hatása, következménye, ez pusztán az egyéni igényességhez kapcsolható.

És igen, vannak nők, akik azért szülnek, hogy az életük kiteljesedjen, de ez is csak általánositás. A család nem nyomja a kilókat rá a nőre csak a mértéktelen evés, a mozgás szegény életvitel (a házimunka nem mozgás) vagy esetleg betegség. A narancsbőr pedig csak annak rémálom, aki hajlamos rá. Ez viszont genetika kérdése és ellene tenni szerintem lehetetlen. Nálunk a narancsbőr nem túl jellemző, én nyugodt vagyok:)

Én igy sok évesen, férjjel és gyerekkel is tökéletesnek látom magam. Persze ezért valamennyit tenni kell. Én a mozgást tartom legjobbnak. És bár tökéletes vagyok:), de anya és feleség is, akivel a férje büszkén megjelenik bárhol, mert ráadásként a férjem még okosnak is gondol:)

Ebben a cikkben megfogalmaztad sok nő életét, de hidd el vannak másmilyen nők is. Persze én is kevesebbet látok ilyet, de azt megfigyeltem, hogy egyre többen vagyunk.

Sziasztok,

köszönöm azoknak, akik dicsérték a cikket, nagyon örülök, hogy tetszett!!!

Sajnálom Asperger, ha úgy tűnt, hogy nem vagyok képben a magyar nyelvtanban. Én is rettenetesen utálom az ilyesfajta hibákat...de az a helyzet, hogy csak az nem téveszt, aki semmit nem csinál! :S

A többieknek pedig csak annyit reagálnék, hogy köszönöm, hogy elolvastátok és annyira rossz nem lehet, hiszen "beszélünk róla". Lehet, hogy valakiknek értelmetlen, ez a legjobb cikkekben is benne van. Miért?

Azért, mert különbözőek vagyunk, más a gondolkodásunk és a felfogásunk. Emiatt máshogy értelmezünk dolgokat is.

Én általánosítottam és azt a tényt szerettem volna viccesebb, hétköznapibb és egyáltalán nem tudományos szempontból megvizsgálni, elétek tárni, hogy a nők megváltoznak a szerelem kapcsán.

Nekem is van egy 6 hónapos kislányom és soha életemben nem voltam kövér. Most sem vagyok az, sem igénytelen!!! De láttam, amit láttam és tudom, hogy vannak nők, akik elhagyják magukat a szülés alatt. Én rájuk gondoltam egyes mondataimban.

A többire igazából nem is reagálnék, mert én sem értek egyet azzal, amit írtál dethlefsen!

nagypanka : pont ezt szerettem volna, hogy elolvassátok, átgondoljátok és beszéljetek róla! :D

Úgy gondolom, csak rajtad múlik, milyen lesz a tested az elkövetkezendő 5-10-60 évben....

Soha nem szabad mással takarózni, pláne nem áldozatként tekinteni magadra. Meg még pláne nem "beletörődni" esetleg egy olyan testi állapotba, ami távol áll az elképzeléseidtől.

Vigyázz, mert nők százezrei esnek kétségbe, hogy lelép a férjük, pasijuk, pedig "ők csupán miattuk lettek kövérek/narancsbőrűek, mert NEKIK szültek gyereket, és mekkora szemétség, hogy most meg elhagyják őket"....

No, ezzel marhán nem értek egyet.

Ezzel a cikkel mit is szerettél volna elmondani?

Általánosítás...fél igazságok...

Kicsit azt érzetem, miközben olvastam, mintha igazolást keresnél a felszedett kilók miatt, az igénytelenség miatt, a megváltozott külső miatt.

Igen lehetséges, hogy változik az alak, de nem általánosíthatunk...Nem tudom te kiről, kikről, írtál... Saját tapasztalat vagy általános megfigyelések ezek, vigasz...???

A környezetemben csak olyan kismamát, anyát ismerek akik, a szülés után is megőrízték alakjukat, figyeltek magukra, igényesek voltak magukkal szemben...

"És bár igen, testünket áldoztuk fel, mégis azt gondoljuk: ennél még sokkal-sokkal többet is megérne, hogy magunkhoz ölelhessük szerelmünk gyümölcsét és férjünket, akinek nem kevés köze volt az egészhez. És azt is véssük jól az eszünkbe, akárhányszor bántani készülünk magunkat, hogy ez csak egy állapot. a testünk folyamatosan változik, soha sem lesz ugyan olyan, mint volt és ez így van jól."

Ezzel abszolut nem értek egyet...Én nem áldoztam fel a testem a gyerekeimért...Csinos és fitt kismama, anya voltam, vagyok.

Nem szabad áldozatként gondolni bizonyos fizikai változásokra, és ezek ráadásul nem is végérvényes vissza nem fordítható változások...