A szegedi szülészetről friss élményekkel

Terhességem aránylag problémamentes volt végig, egy-két dolog kivételével, de most nem ez a lényeg. Mivel hosszú lenne, onnan induljunk, hogy a 39. hét közepén meglett az időpont a programozott császárra: pont a kiírt napra időzítették. Nem gondoltam, hogy addig kibírjuk kettő az egyben, de így lett. A kiírt napon délután kellett menni, előtte a biztonság kedvéért csak reggeliztem. Maga a nagy esemény csak este fél 10 körül indult, de sebaj, ott voltunk legalább. Már itt pozitívan csalódtam: mosolygós volt a ctg-s hölgy is, fent a szülőszobán is nyugodt hangnemben beszélgettek velem. Egyik szülésznő volt csak kicsit furcsa, lekezelő, hogy korán jöttem stb, de másnap már bejött hozzám és egy másik hölgyhöz megnézni minket, hogy vagyunk, szóval lehet, csak rossz napja volt. Este az ügyeletes orvos vizsgált meg először, később a választott orvosom is ott termett és innentől felpörögtek az események: bekötötték az infúziót, feltették a katétert, ami nem fájt, pedig azt hittem, hogy szörnyű lesz. Aláírattak valami papírt, hogy beleegyezek a császárba, nagyjából elmondták, mit írok alá, de mindegy is volt. A beteghordó férfi is hihetetlen normális volt, mert bár tudtam mozogni, de egyik helyről a másikra átmászni azért segített. A műtétből semmire nem emlékszem, mivel végül az altatás mellett döntöttek. Az altató doktornő egy sötét hajú fiatal hölgy volt, megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, jó kezekben leszek; és tényleg így volt, bár én egyáltalán nem féltem.

Következő élményem már a felébredés után, hogy mellettem van a párom és mondja, hogy nagyon szép a kisfiunk. Beszélgettünk kicsit, aztán mondtam, hogy inkább pihennék, így haza ment. A műtét utáni őrzőben nem sokat voltam, mert ahogy kiment a párom, rögtön köhögni és hányni kezdtem, sajnos még a nővérhívóra sem volt időm. De jöttek sűrűn ellenőrizni és le is cserélték rólam a ruhát azonnal. Egyúttal át is toltak a műtött osztályra, szobába. Eleinte itt is sűrűn ellenőriztek, nem is aludtam fél óránál többet.

Két napot voltam a műtött osztályon. Az első felkelésnél és utána is, akinek kellett, készségesen segítettek. Akármikor lehetett számítani a nővérek segítségére. Komolyan, még a takarítónő is megkérdezte, hogy kell-e valakinek valami, mert szívesen segít. Nekem egyáltalán nem fájt semmim, izomlázat éreztem és kis húzódást, de teljesen egyenesen tudtam menni. Itt a babákat 3 óránként hozták ki szopizni, nekem akkor még nem volt tejem.

A másik 2, 5 napot már a gyermekágyas osztályon töltöttem, hárman voltunk egy szobában. Aztán már csak ketten, nem volt dömping. Nagyon jó szobatársam volt. :-) A csecsemős nővérek itt is végtelen türelemmel segítettek mellre tenni a kicsiket, akinek kellett, adtak bimbóvédőt is. Azok a nővérek pedig, akik nekünk a gyógyszereket hozták, szintén végtelen kedvesek és türelmesek voltak. Bármilyen kérdéssel, problémával lehetett fordulni a babával kapcsolatban a csecsemősökhöz, vagy ha nekünk volt gondunk, akkor a nővérekhez, mindenki készségesen segített akármennyit mutatott az óra.

Összességében szakmailag, felkészültségében, emberileg is le a kalappal szerintem. Lehet, hogy nagyon jó csapatokat fogtam ki, de tényleg pozitívan csalódtam.

Amiket én pakoltam a csomagomba és kellett is:

Műtött osztályon még volt papírvatta, de lent a gyermekágyon biztosított betétek hamar elfogytak, szóval én tettem 2 csomag betétet. 3 csomag wc papír is elfogyott majdnem, az sehol nincs. Tusfürdő, sampon, hajszáríró, fésű, hajgumi/csat. 2 Törülköző. Fogkrém, fogkefe, 2 pár papucs (1 a fürdéshez, 1 bentre) 1 csomag zsepi. Bögre, evőeszközök. 2 pár zokni. Olyan hálóing vagy pólók, amiben szoptatni lehet (gombos). Én 1 hálóinget vittem, 4 pólót, 2 térdnadrágot és 5 bugyit, amit nem sajnáltam (nem lett baleset végül), illetve 4 sport melltartót, hogy éjszaka is fogja valami össze a dolgokat. Ebbe pár darab melltartó betét, ki tudja mikor indul meg a tej. Telefon + töltő. A leleteid is kellenek és a kiskönyv. Zacskó a szennyesnek. Nem kérik a fürdőköntöst, én nem is vittem, meleg volt. Vittem egy kis festéket is a képemre, mert anélkül nem vagyok túl szalonképes. :-) Nem feltétel a kórházi hálóing, ha nem viszel, adnak szívesen, de készülj, hogy elöl pár gomb lehet, hogy hiányzik majd róla. Én a műtött osztályon még azokban voltam inkább. A babának a műtött osztályra, mikor 3 óránként hozzák ki, még semmi nem kell, a gyermekágyon viszont 3 pelenka van összesen, ami elég kevés, így egy kis csomag pelenkát (max 15-20-at), popsitörlőt, krémet, pár darab textil pelust vigyél. Ruha csak haza hozós ruha kell, kis sapka, esetleg zokni, karmolás ellen kesztyű. Később, mikor mentek haza, akkor autós hordozót/mózest hozass be. Ami még jó, ha van: mellszívó. Én nem tudtam szoptatni, így jól jött már ott is. A gyermekágyas osztályon is van, de ha van sajátod és nem tudod használni, megmutatják. Ehhez vihetsz saját cumisüveget a babának, ahhoz szokjon, ha úgy alakul; bár adnak kórházit is. Remélem nem hagytam ki semmit. Sterilizálni lehet mindent, a lefejt tejet biztonságban tudod tárolni hűtőben. Hétfő estétől szombat reggelig voltunk bent, mivel besárgult a baba. De megérte: volt fürdetés-bemutató is a hazamenetel előtt, megmutatták, hogy kell megfogni biztonságosan, a pelenkázást, öltöztetést is. Sőt, nálunk a fiam köldökcsonkja is leesett még a kórházban. Tápszer recepttel együtt engedtek haza, kérdezték, hogy kell-e, de szerintem érdemes kérni.

Aranyos volt a gyermekorvos, az ottani védőnő is, szóval minden rendben volt és mindenki nagyon készségesen állt a kismamákhoz és a babákhoz is.