A párom nem tud lemondani az alkoholról (beszélgetés)

Sok sikert...biztosan neked úgy lesz jó...

De azért ez a "pasimentes" út azért csak meggondolkodtató. Nekem. Azért nem irigylem a párodat sem....

Nem tudom,írtad -e már, ha igen ,bocsi,hogy annak idején miért váltatok el?Már akkor is az ital miatt?Mert nekem úgy jött le, hogy elváltatok,majd újra összejöttetek,és csak a 3. gyerek közös.

Ha nem jól értelmeztem elnézést.

Én is sokat szenvedtem a férjem piálása miatt.Ő nem ivott éppen napi szinten, de ha havonta egyszer pl. elkezdte,mert éppen összefutott valakivel, nem állt meg a teljes részegségig.

Járt kocsmába,időnként, 1 sör 1fél,itthonra ha vettem pár sört, nem igazán kellett neki.

Huszon valahány évig könyörögtem, mert utáltam ha részeg, ha ittas, ha láttam a szemén, a beszédén hallottam.Már válni akartam, mikor megcsalt.

Én is mondtam neki,hogy menjen keressen más nőt, aki elfogadja,ha piál.

Szex ritkán volt nálunk is,te is tudod,miért...nem aludtunk együtt,a horkolása miatt...szóval minden adott volt a váláshoz...

Na, ő aztán talált egy fiatal 2 gyerekes nőt, akinek már régóta kellett.Összejöttek.nem részletezem.

Lényeg,hogy elzavartam,külön voltunk 10 napot.

Ezalatt rájöttünk,mit hol rontottunk el,és rájöttünk, újrakezdjük, nem folytatjuk...

Feltételem volt.Szakít a nővel, és felhagy a piálással.Utóbbi nem ment egyik napról a másikra.

De kb félév múlva,már szinte csak heti 1 sört ha megivott, néha még ennyit se.

Nem mondom ,hogy absztinens lett,de már ennek is örülök.

Ennek már lassan 5 éve.

Nem bántam meg,hogy együtt maradtunk,pedig nálunk már tényleg szinte minden volt, csak verés nem.De azt nem tudtam volna megbocsátani.

Igen, sikerült. Tegnap este jött, leadta a kulcsot, elvitt egy adag ruhát, váltottunk pár szót és elment. Sütött belőle a sértődöttség. Sajnos az egoja nehezen dolgozza fel azt, hogy én tettem ki és ilyen drasztikus módon.

De mi a srácokkal nagyon jól érezzük magunkat jelen pillanatban.

Köszönöm! :) Ünnep bizony, főleg a gyermekeim megkönnyebülését és örömét látván.

A mai nappal elindulunk egy boldogabb -és pasimentes- út felé. :D

Jól gondolod és gratulálok a döntésedhez!

Te egy igazán erős nő vagy, és nem maradsz egyedül,

mert -bár még nem felnőttek, de- a gyerekeidben

meg fogod lelni az örömöd!!

Sok szerencsét kívánok az új, BÉKÉS, NYUGALMAS

élethez!!

Talán még időben felismertem, hogy egy bántalmazási forma kezdődött... most még csak szavakkal, de aztán jött volna még egy lépcsőfok.

Sokan tényleg nem mernek lépni, pedig akár életet is menthet. Inkább kell egyedül maradni, mint egy rossz kapcsolatban.

Igazából nem lepett meg. Nyilván nem fog a fia ellen fordulni, miután több mint 1 évig mosoly szünetük volt csak mert már akkor sem tudott elfogadni engem. Én erőltettem a páromat, hogy béküljenek ki. Ma se tenném másként.

Nem azt várom el tőle, hogy veregesse a vállam, csupán reménykedtem abban, hogy négyszemközt előveszi ezért egy kiadós fejmosásra. De abban biztos vagyok, hogy így nem lesz normális párkapcsolata soha. De ez már nem az én gondom.

Jelenleg úgy érzem, mintha egy mázsás súlytól szabadultam volna meg.

Biztos vagyok benne én is, hogy nem szerelemből volt velem. Este azt is mondta hogy kihasználtam csak ezidáig. Amikor megkérdeztem, hogy mégis akkor miért maradt velem, ha én állítólag csak kihasználtam, az volt a válasza, hogy jó vagyok az ágyban. :O

Csak hát az is már nagyon nagyon ritka eset volt, mivel nem kívánom az együttléteket. De könyörgöm, akkor szuverén joga lett volna kilépni a kapcsolatból és egy másik nő karjaiban keresni azt, amit én nem adok meg neki.

Most majd az önsajnálata lesz az oka az ivászatnak. Hát, lelke rajta. Én nem asszisztálok tovább hozzá.

Köszönöm a jókívánságaidat.