A párod - és az éjszakai műszak (beszélgetés)

Sziasztok, visszatértem :)

Ma van a második alkalom, hogy éjjel ment be dolgozni. Az elsõnél arra gondoltam, amit itt olvasgattam, tehát erõt merítettem, sokat segített. Igaz, az éjszaka folyamán megébredtem egyszer-kétszer és ránéztem az órára, hogy mikor lesz már reggel. Ma, másodjára szerintem mégkönnyebben fog menni, mert az alvással hamar eltelik az idõ.

Ami azt illeti, amikor hazajött, egybõl lefeküdt, ami érthetõ, sajnáltam is szegénykémet. Amíg aludt, addig én is csendesebben mozogtam stb., de szuper volt az érzés, hogy mellettem van.

Ha a kedves férfinak pl éjszakai műszakja van, akkor az az egész családra kihatással van:

Nem lehet csak úgy zajonganod, nem lehet csak úgy bármikor bármit csinálnod, kvázi vigyázban áll az egész család. No TV, no zene, no mosás...

"Kellemes":(((

Na jó én sem arra értettem, hogy nélküle dönteni meg a támogatás, de pl olyanra gondoltam mikor tök jó lenne hogy melletted legyen . Pl a múltkor volt egy olyan szitu hogy a 4 éves lányomnak volt egy kisebb balesete este 8-kor. Dőlt a szájából a vér és rohanni kellett vele a kórházba a fülorrgégére. Na ilyen esetben nagyszülőket kellett hívnom sos-be hogy a nagyobbik lányommal maradjanak ott ő is még csak 7 éves. Szóval pl ilyen esetre gondoltam amikor kellene ha csak a lelki támasz mert úgy meijed az ember.

Elhiheted nekem sem kell más. Most lesz az esküvőnk. Persze hoyg bírom én is, csak nehéz nagyon!

A férjem a MÁV-nál van havonta egy hetet baleseti készenlétben tölt (most is),ilyenkor nem is látjuk,hétfő reggeltől péntek délig!

Mostmár még roszabb hogy itt van a kislányunk is,folyton az jár a fejemben,mit csinálok ha valaki ránk akar törni,hogy védem meg?

Szóval én inkább a babát féltem,nem a férjemet vagy magamat!

Mindettől függetlenül 5 éve vagyunk együtt,de még mindíg képtelen vagyok meg szokni a távollétét!

Igazad van, nem kéne agyalnom hülyeségeken, megbízom a páromban.

Tudod történt egy eset, amelyre visszaemlékezve nagyon szégyellem magam. Tavaly nyáron az egyik barátnőm vőlegénye szintén kamionozni ment. Hetek óta nem volt itthon, de eljött a hétvége, hogy hazajöhet. Szegény barátnőm mennyire várta... Csakhogy az történt, hogy az olaszokhoz vitt árut és péntek du.2-ig oda kellett érnie, de csak fél 3-ra ért oda. Mindenki ott volt még, de nem vették át tőle az árut, azt mondták neki, hogy bocsi, de elkésett és majd hétfőn. Összepakoltak és elmentek haza. Szegény Peti ott állt a gyár előtt hétfő reggel 10-ig. Haza sem jöhetett, mert nem hozhatta vissza a cuccot. Akkor a barátnőm úgy sírt, mint a záporeső... Nem nagyon értettem, miért kell ebből ekkora ügyet csinálni. Akkor nem!

Mennyire megértem, mit érzett akkor... Azóta ők jól vannak, már a felesége, de még mindig alig találkoznak.

Fel a fejjel! Hagyjuk abba a pityergést! (én mondom? most is potyogtatom a könnyeimet a gépre! :(

A helyzet az, hogy 3 hete Angliába ment dolgozni, mert nem volt más választás. Nekem itthon kellett maradnom, mert most államvizsgázom... nem mehettem vele. Legjobb számítások szerint májusban tud hazajönni néhány napra. Én ki sem tudok menni, mert tanulok és vizsgázok... Tehát nekem nem az éjszakai műszakot kell kibírni, bárcsak így lenne, milyen boldog lennék...

Szóval ez van... A te helyzeted milyen? Bocs, nem akarok tolakodó lenni, csak jól esik olyanokkal beszélgetni, akik hasonló helyzetben vannak, és megértenek!

Az én férjem állandó éjszakás.Annyira,hogy du.5-re megy és reggel 7 körül jön haza.Heti 3-4-5 nap megy.Néha nagyon nehezen viselem.Máskor megpróbálom a pozitív oldalát nézni.Pl.:Olyan teszek amit akkor nem,mikor otthon van-mert teszem azt meg akarom kímélni.Tehát olyan zenét hallgatok amit Ő nem szeret,vagy olyan filmet nézek,esetleg internetezek,chatelek stb..

Nem jó dolog,de meg lehet szokni.Cserébe mikor otthon van,nagyon együtt vagyunk. :)

Az utolsó 1-2 napban már nem sírtam... de most, hogy beszélgetünk erről a témáról, megint gombóc van a torkomban. Próbálom elfoglalni magam, de a gondolataim mindig körülötte forognak. Az éltet, hogy minden este beszélünk telefonon, mindig mondja, hogy mennyire szeret, és mennyire hiányzom neki.

P.S. ki lehet ezt bírni hosszú távon?

Köszönöm a válaszokat, sokat segítenek. Tényleg inkább a jobbik felére kell gondoljak, hogy csak egy éjszaka és nem hetek pl. Sikerült egy kicsit megnyugodjak.

Ami a megcsalás lehetõségét illeti...hmmm, teljesen bízom a kapcsolatunkban és a páromban is, az életünk mesébeillõ, mindent megad, amire szükségem van és nem materiális dolgokra gondolok csak. Ráadásul a munkahelyén a szóbajöhetõ kísértõ alanyoknak is mind komoly kapcsolatuk van, vagy házasok.

Az én férjem már töb mint tíz éve jár úgy dolgozni, hogy bizony gyakori az éjszakázás is nála. Az első időkben három műszakban dolgozott, pár éve pedíg két műszakos a munkarendjük, ami azt jelenti, hogy vagy reggel héttől este hétig, vagy fordítva dolgozik. Az első időkben nagyon nehéz volt, főleg mielőtt a gyerek megszületett egyedül lenni éjszakánként. MA már sokkal könnyebb, hiszen van egy kilencedik éves kisfiam, aki ilyenkor velem alszik, összebújva beszélgetünk, aztán meg csak hallgatom a puha szuszogását:-)

Egy hátulütője mindenképpen van a dologank az egyedül töltött éjszakákon kívül is, s ez számomra a nehezebb.Nincs ünnepnap, nincs vasárnap, itt folyamatosan menni Kell. HA úgy hozza ki a lépés, akkor négy Szilvesztert egymás után végigdolgozott, mert pont így jött kis a fordulás náluk. Négyszer álltunk a gyerekkel kettesben éjfélkor kezünkben a pohárral. Bence négy éves volt, amikor az eső Szentestét együtt tudtuk tölteni...

Az én párom folyamatos műszakban dolgozik, havonta van mindig egy hétvége, mikor este 6-tól reggel 6-ig nyomja, meg ugye néha hétközben is vannak éjszakás napok... Ilyenkor én is egyedül vagyok. Vagyis itt a kutyánk, meg a bébi a pocimban. Talán azért könnyebb nekem, mert mielőtt teherbe estem, együtt dolgoztunk, de azért ez sem olyan jó. Ez van.

Ki kell bírni...