A minimalizmusról, avagy "a dolgok amiket birtokolsz, végül téged fognak birtokolni" (beszélgetés)

Benne vagyok! :)

Mesélj a te utadról!

Na mi a helyzet, leült a fórum az egyik kedvenc témámról?

Évek óta járok egy csoportba, ahol időről időre szerveznek hátrányos helyzetű embereknek gyűjtést, a megunt tárgyakat elviszik oda, ahol szükség van rá.

Én már most mondtam el ott harmadjára, hogy sajnálom, nemes a szándék, de nekem sajnos nincs felesleges cuccom. Így az adományt másképp fogom átadni. De számomra ez egy nagyon jó visszajelzés arról, hogy valamit jól csinálok.

Nekem ez elég betegnek hangzik. Kinek mi a fontos arra költ inkább számomra ennyi a nagy minimalizmus.

Cipőm táskám és még sokmindenből csak egy van nekem elég a gyerekre költök inkább persze amikor van miből.

Mi vagy te, könyvmoly? :P

:DD

Nagyon jó kis könyv!

Tegnap ettem meg a végét. :)

Köszi!

Jó hatással van rám. :D

Örülök. :)

Hát igen, azóta sok mindent olvastam - hallgattam az élet nagy kérdéseiről, mert keresővé váltam. Voltak köztük Buddha tanításaiból is. De minden tanításnál többet jelent a megtapasztalás.

Hú, ez nagyon buddha volt!!:)))

Jó volt olvasni, és átérzem, amit közvetíteni akartál vele.

Nekem is van szép autóm, és igen, aggódhatok is érte, de itt anélkül sehova nem jutok el, mert mi olyan helyen lakunk ahol nem jár helyijárat.

De én nem is mondom, hogy ne legyen egyáltalán semmink. Csak épp az a pár nagyon fontos dolog, ami nélkül nem élhetjük normálisan az életünket, úgy értem, a kocsi nekem létszükséglet, a hajléktalannak meg biztos nem kell heti 4x röplabdára meg heti 3x balettre vinni a gyerekeket, stb. Tehát jogos, hogy neki nem kell az autó mert hova kell neki mennie?

De amikor leszűkíted ennyire a mennyiséget, olyankor meg elsőbbséget kap a minőség, ezért ha nekem csak mindenből 1 van, akkor abból választhatom a legjobbat is, hiszen meg fogom becsülni mert nincs belőle tucatnyi. Persze, amíg a keret engedi, szóval nem akarok ezzel senkit buzdítani arra, hogy miből milyet vegyen, ha csak 1-et választhatna.

Ès nekem tetszik Andrea hozzàállása mert én is ilyen vagyok sok mindenben.

Nem a hogyan a lényeg, ez teljesen mellékes. A lényeg maga a tény, hogy szinte semmim sem maradt azokból a dolgokból, amiket korábban fontosnak gondoltam.

Pedig a sorrend teljesen logikus. A legkevésbé értékesektől halad a legértékesebbek felé.

Isten segítsége akkor nyilvánul meg, amikor egy élethelyzetben képes valaki átadni neki az életét, teljes bizalommal rábízni a további sorsát. Én akkor ezt tettem, és azóta olyan fordulatot vett az életem, amit el sem tudtam volna képzelni.

Hozzáteszem, hogy nem vagyok tagja semmilyen vallásnak.

Ha kérhetem, ne itt folytassuk, mert egyre távolabb jutunk a fórum témájától. Ha akarsz, priviben is írhatsz, szívesen válaszolok. De mint írtam, senkit nem akarok meggyőzni. Ez egy út, amin személyes döntés kérdése, hogy elindul-e valaki.

Ja, értem.Vagyis kezdem.

Amit továbbra sem: ez már igen rossz,de: ebbe bele tudtál törődni, és elvesztésüket a minimalizmusnak nevezed?