A második szülés jobban fáj? (tudásbázis)

Személy szerint határozottan nem fájt jobban. Gyorsabban, zökkenőmentes ment.

Rendkívül pozitív élmény volt.

Másabb, sokkal-sokkal nagyobb lett a fájdalom küszöböm. Nagyobb az önkontroll.

Tudtam mi fog történni.

Sokkal ügyesebben csináltam mindent.

Első gyerek 27 óra, végig toló vajúdás. Feküdtem. Teljesen kikészített. EDA, gáz minden volt. Borzalmasan fájt. Alig tágultam. De csak meg született hüvelyi úton.

A második 1-1.5...(4 tolót el kellett sóhajtani, úgy kb ¾ óra alatt lett volna meg) minden szakasza meg volt a szülésnek és minden szakaszát máshogy éreztem. Az elsőnél csak fájt. Egymást érték a toló fájások.

Most álltam, jártam a fájások alatt. Szinte csak a végén feküdtem. Kb fél órát. Nagyon gyorsan tágultam. Fájdalomcsillapítás nélkül lett meg. És sokkal több energiám maradt.

Az első 8 nyomásból lett meg. Kinyomták belőlem. Most 3 vagy 4 nyomásból szinte zutty...

Súlyra 25 dkg-val volt az első nehezebb 3 centivel.

Az első után majd 5 év kellett, hogy ismét rászánjam magam, most annyira pozitív volt az élmény hogy bármikor újra végig csinálnám.

(pedig ritka nagy majrés vagyok mert rettegek a fájdalomtól)

Anyukámnak a második szülés meg se kottyant és szuper gyors volt - ahhoz képest, hogy velem 48 órát vajúdott és szó szerint majdenm meghalt(unk mind a ketten) Közel 4 kilós baba voltam ,ő pedig szerintem és azok alapján amiket elmesélt, terhességi diabéteszes csak akkoriban ezzel nem törődtek-nem vizsgálták és nem voltak hajlandóak császározni.

Az én első gyerekem császárral született, muszáj volt, mert fertőzést kapott volna a full kakis magzatvíztől :( 20 perccel azután meglett, hogy betoltak a műtőbe. Egyébként a fájások kezdete után 5-6 órával mentünk be, nem volt intenzív a fájdalom, viszont akkor már 2 ujjnyi voltam, állítólag a "rejtett vajúdás" volt a háttérben.

A császár után szerencsére nagyon gyorsan felépültem, ezért bízom benne, hogy a mostani császárom is ilyen problémamentes lesz. Sajnos kifogtam egy olyan orvost, aki most éppen fújja magát rendesen mert végre ki MERTEm jelenteni, hogy így túl a 35-ön, egy császár után nem az életem vágya, hogy kipróbáljam a hüvelyi szülést... Hihetetlen, a legtöbb orvos hallani se akar a VBAC-ról mert féltik a kismamát (vagy ki tudja mitől félnek) ő meg besértődik, hogy nem szeretnék "természetesen" szülni... Tudja, hogy kettő gyereknél nem akarunk többet a férjemmel, akkor viszont nem tudom miért én vagyok a rossz, hogy a már császározott nőkhöz hasonló eljárást szeretnék.

Nekem a masodik és a harmadik gyorsabb volt, azt viszont nem mondanám hogy bármelyik jobban fájt volna. Az első volt talán a legnehezebb mert ugyanazt a fájdalmat hosszabban kellett vislenem, viszont nagyon kitartó voltam. Másodikat pszichésen nehezebben viseltem, amikor megtudtam hogy "még csak" 3 ujjnyi, azt viszont nem tudtam előre, hogy mar csak kb 15perc és nyomhatok. Igy erre kicsit ráhisztiztem magamban. Harmadiknal magzatviz elfolyassal, 3 percesekkel mentünk kórházba, ott gyorsan mentek a dolgok. Illetve nagyon doppingolt hogy kislányt vártam 2 fiú után.

Kitolás másodiknál fajt legjobban, mert nem volt gatmetszés viszont nem sikerült a gatvedelem, repedtem kicsit. Na az nagyon fajt.

Az első napok az első baba utan voltak a legnehezebbek, de valszeg azert is, mert könyökölni kellett, igy voltak gondok.

Nagyon egyéni, de ÁLTALÁBAN a második könnyebb szokott lenni. Nekem a négy szülésemből a második volt a legkönnyebb.

Én az a fajta vagyok, akinek mindig beindul a vajúdás, rendszeres fájásokkal megyek be a kórházba, de ott mindig leáll a folyamat, viszont 3 ujjnyi méhszájnál már megindult szülésről beszél az orvosi szakma, ezért van mindig infúzió és burokrepesztés.

Első szülésem 6,5 óra volt (itt csak a kitolási szakaszban kaptam fájáserősítőt). 2 ujjnyiról indultam. Kértem, de nem kaptam fájdalomcsillapítást, pedig a fájások között nem volt szünet, végig üvöltöttem és komolyan azt hittem, nem fogom túlélni. A méhem is kifáradt attól, hogy nem volt semmi szünet a fájások közt, kitoláskor fájásgyengeség miatt megakadt a lányom. Hüvelybe injekciózott oxytocinnal tudták kivarázsolni belőlem. 36+3-ra született korababa volt 2620 grammal, 50 centivel (De a PIC osztályon ő volt a legnagyobb). Utófájásaim egyáltalán nem voltak.

Második szülésem 37+0-nál, 2100-as méhszáj értékem volt, mikor a szülésznő bekötötte az oxytocin infúziót. Fél órán keresztül nem történt semmi. Megérkezett az orvosom, burkot repesztett, utána jöttek fájások, de nem vészesek, jól bírtam őket. A kitolás is könnyű volt, a csecsemős nővér, aki a születendő lányomat várta azt hitte, hogy epidurált kaptam, annyira nyugodt, kommunikatív, viccelődő voltam. Fuzi bekötésétől számítva 3 óra volt az egész, inkább kellemetlennek mondanám, de nem fájdalmasnak, könnyű, gyors szülés volt, mindenféle komplikáció, sérülés nélkül. 3270 gramm, 53 cm lett a középső lányom. Az utófájások viszont durvák voltak.

Harmadikkal 37+6-nál 3 ujjnyival mentünk szülni leállt vajúdással, burokrepesztés, közel 3 óra alatt 1-2 rendszertelen fájás, csupán bő 3 ujjnyi méhszáj, aztán kaptam oxytocin infúziót. Egy-két fájás, aztán tolófájások még mindig 3,5 ujjnyi méhszájnál. Oxytocint felemelték, nehogy szétrepedjen a méhnyak, így 10 perc alatt tágultam ki teljesen, üvöltöttem a fájdalomtól. Aztán 3 tolásra született meg a 3945 grammos 56 centis picurom és a méhnyakra is csak egy öltés kellett. Összesen 3,5 óra volt. Az utófájások kegyetlenek voltak, rosszabbak, mint a második szülésem után.

Negyedik szülésemnek (38+3) bő 3 ujjnyi méhszájjal indultam neki. Bekötötték az oxytocint, de 1-2 kósza fájás és semmi tágulás. Burkot repesztettek fél órával később. Akkor kezdődtek a kellemetlen összehúzódások, fél órára rá már nem bírtam és nyögtem, aztán elég hangosan jajgattam. Nem hittem volna, de ezúttal a kitolási szakasz is iszonyatos fájdalmakkal járt. Infúzió bekötésétől számítva 2 óra alatt született meg a kisfiam, aki elég aprócska volt (3420 gramm, 51 cm). Az utófájások viszont meglepően enyhék voltak a második és harmadik szülésemhez képest.

Mind a négy gyerekemet epidurál nélkül, sikeres gátvédelemben szültem (egyedül a hymen maradványa sérült első, a méhnyakam minimálisan pedig a harmadik szülésnél). Számomra megdőlt sok mítosz (könnyebb fiút szülni - nekem nem volt az, a páros számú szülések könnyűek - a negyedik igenis fájdalmas volt, minél többedik szülés, annál durvábbak az utófájások - ez a harmadik szülésemig igaz volt, de a fiammal szerencsére enyhébbek voltak, mint a középső lányom születését követően).

Ha epivel érzéstelenítenek,semmi gond....én 14 éve úgy szültem,aludtam a szülőszobán,du.12:15-kor jött a doki mit szólnék egy szüléshez,25-kor megvolt a lányom:)

9éve infúziót adtak,az maga volt a pokol 14órája...

9hónapja császátoztak az 26 perc volt összesen,utána még egy óra mire összeraktak..

Szóval sztem függ a szülés módjától,az érzéstelnítés módjától,baba méretétől..sok mindentől..kár rá parázni,minden szülés más...van ki az elsővel kinlódik van ki a hatodikkal..

Ezek olyan butaságok. Csomó mindentől függ, hogy hogyan éled meg, de eléggé kevéssé attól, hogy hányadik.

Persze az ötödikre esélyesebb, hogy gyorsabban és előbb jön, ez biológia, de van itt olyan fórumtársunk is, aki pont azzal kínlódott meg a legjobban.

Nekem a második szülésem 3 napig tartott, kicsit koraszülött volt, és az elején még azt sem tudták, hogy most szülök-e, a végén meg már gáz volt, mert már mindenkinek nagyon elfogyott az ereje..

Az első szülésem 3-4 óra volt, viszont a négy közül a legbrutálabb. Gyorsan jött, mert a hisztis libája a nyakára tekerte a zsinórt, és már ment el a szívhang, aztán rájött, hogy sietnie kellene.. Ma is ilyen a nő...