A málnalevél teán kívül érdemes-e homeopátiás gyógyszert szedni a 36. héttől? Miket és milyen arányban? Szülés alatt? (tudásbázis)

Jaj, ez nem jó.

S azt megkérdezhetem, hogy miért mentél ki? Férjed ott dolgozik? Mert ha jól olvastam, akkor már kismama voltál mikor kimentél nem? Vagy ott lettél kismama?

Hú Gotti, hát így tényleg nem egyszerű. Természetesen azt is megértem, hogy fontos, hogy tudjon magyarul, hiszen ha gond lenne szülés közben, akkor azért kell tudni kommunikálni. Illetve nem is a gond miatt, hanem egyébként is. Ott azért folyamatosan mondani fogja, hogy mit hogy tégy, és hát teljesen más állapotban leszel, szóval jó, ha az anyanyelveden beszélnek hozzád. Hát nem egyszerű az biztos.

Viszont ha sokat keményedik továbbra is a pocid, és ilyen megterhelő munkát végzel, akkor nem értem miért nem lehet felmenteni. Ez valami szabályzat Bécsben?

Larix, Sorlyke nagyon nagy babáitok lettek!!

Én úgy gondolom,biztosan közrejátszott a tea, sok személyes beszámolót olvastam, nem hiszem,h véletlen a gyors vajudás, könnyebb szülés, és a sérülés mentesség!!

Szerintem elég csak az egyiket használni:-)én málnalevelet itam napi 1litert a 4200g 60cm fiam 2ora alatt meg volt vágás varrat nélkül a lányomal is ittam inditotak 8kor 10,35kör fel sirt 3740g 56cm volt bágás varrat nélkül...

Larix az igen:-)

Salve!

Ingebog Stadelmann (?): A bába válaszol c. könyve ennek a témával elég bőven folgalkozik. Én nyáron szültem 4,63 kg-mal 1,4 óra alatt meg a lányomat. Tudtuk, hogy nagy baba lesz. Én 35. kéttől ittam naponta 1 bögre málnalevél teát (sima izom lazító), és ettem reggelte 1 kiskanál lenmagot (síkosító - kicsosszan tőle a baba). A gőzülőfürdő viszont nem esett jól (az is medencedefenék lazító). HOgy ezek mennyiben segítettek, nem tudom megítélni, mindenesetre sérülésmentesen megúsztuk mind a ketten.

Figyelj! Ha csalódtál benne, akkor nem lenne jobb mégis váltani? Nem nyugodnál meg te is?

Azt leírod, hogy miért csalódtál benne? Persze csak ha szeretnéd.

Igyekszem, ezért is akarok Én mindent megtenni amit lehet, de persze kerülhetek olyan helyzetbe,h amikor jó lenne tudni,h jó kezekben vagyok. Azért bízok, illetve reménykedek benne. Bécsben élek, lassan egy éve, de a nyelv még mindig nem megy annyira, direkt magyar nőgyógyászt választottam akiben mélységesen csalódtam, nagy hiba volt, de már váltani sem merek, pedig lehet jobb lenne, rosszabb csak nem lehet :)

A teával kapocsolatban is igazad van

hú, akkor tényleg nem egyszerű neked. tudom milyen érzés ez. én akkor nyugodtam csak meg, miután lebeszéltem a szülésznővel és a dokimmal is, hogy vállalnak. az volt az a pillanat, mikor tudtam, hogy jó kezekben vagyok, és nincs miért izgulni.

tudom, hogy nehéz, de próbálj meg pozitívan állni a dolgokhoz, mert az sem jó, ha emiatt vagy kikészülve.

Mm, dejó, szerencsés vagy.

Nincs választott orvosom, a korház ahová bejelentkeztem hatalmas, ezért is félek, azt sem tudom kinél fogok szülni, itt védőnő sincs, csak a nőgyógyászhoz kell mennem még egyszer szülés előtt,és ennyi..ezektől a dolgoktól vagyok ki.

Van fogadott orvosod, vagy szülésznőd?

Nekem mindkettő volt, és pont ennek köszönhetően úsztam meg azt, amitől te félsz. Sőt, szülés után, miután engem összestoppoltak, elintézték nekünk a hármasban tölthető időt is, hogy azalatt senki ne zavarjon minket.

Sajnos a tapasztalatom az, hogy ez másképp nem működik. De lehet, hogy ez változó egyébként, és lehet, hogy kórházfüggő.

Gotti, én nem gondolom, hogy az állva szülés könnyebb, mint a fekve. Én a vajúdást úgy kezdtem, azaz felálltam, pici terpesz, megrogyasztott térdek, előrehajolás. S nem volt jó egyáltalán. Sokkal intenzívebbek voltak a fájások.

De természetesen ki kell próbálni, mert lehet nálad meg pont ez jön be

Az biztos, hogy én örültem annak, hogy nem voltam ágyhoz kötve. Mondjuk ez annak volt köszönhető, hogy nem kértem epidurált, én anélkül akartam végig csinálni.

Én 2009-ben jártam. Betöltött 12. hét után lehet kezdeni, de nálam sajnos gondok voltak, fenn állt a vetélés is, ezért én picit később kezdhettem. De a 33. hétig jártam, és mikor gond lett, akkor le kellett állnom azzal is természetesen.

Nem szeretnék senkit sem félre vezetni. A szülés nem egy leányálom, és aki azt mondja, hogy nem fáj, az hazudik. Igenis fájdalmas, de ha úgy áll hozzá az ember, akkor nem negatív élmény, hanem élete legszebb napja lesz.

Nálam sajnos a várandósság sem volt felhőtlen, nagyon sok gondunk volt. A szülés sem volt egy sétagalopp, a végén úgy volt, hogy nem is tudom megszülni a fiam, mert nem csucsosodott a buksija, nem tudott kibújni, és azt mondta az orvosom, hogy mivel gyengül a szívhang, menni kell császározni, ha nem alakul valami. Nagyon megijedtem, de kértem, hogy még egyszer próbáljuk meg, hátha. S hála a szülésznőm, és dokim profi, szakszerű segítségének, és férjemnek, aki mindvégig mellettem volt, és segített amiben csak tudott, megszületett természetes úton a kisfiam. :)

Le a kalappal Huncutka! Jól eső ilyen pozitív hozzászólásokat olvasni, sokan jajjgatnak még utólag is(persze gondolom meg is lehet nagyon szenvedni, és egyformák sem vagyunk..) de abban nagyon igazad van,h legtöbb dolog fejben dől el. Szóval már az is számít,h hogyan állunk hozzá stb

Mikortól jártál Kismama tornára?

Sziasztok

Én 2010-ben szültem a kisfiam, de remélem nem gond, ha megosztom a tapasztalataim.

Én ittam málnalevél teát, de nem sokáig, mert nekem a pocim nem bírta valamiért. Pedig nagyon jó íze van, én szerettem amíg ihattam. De mivel nem bírtam, helyette szedtem a homeós bogyókat. Nálam a 33. héten elindult a kisfiam, mert erős méhösszehúzódásaim voltak, és ezért nekem le kellett feküdnöm 3 hétre. S mivel a betöltött 36. héten is voltak jósló fájásaim, ezért elkezdtem szedni a homeós bogyókat. Aztán ép hogy betöltöttem a 39. hetet, reggel 7-kor arra ébredtem, hogy valami kipukkant bennem, és vizes volt a lepedőm. Egyből tudtam, h magzatvíz, de nem folyt el, csak szivárgott. De ettől függetlenül be kellett menni a kórházba. A legrosszabb az volt, hogy a fájásaim eltűntek. Nem tágultam semmit, vaskosan zárt volt a méhszáj. Ezért engem le is állítottak a homeós bogyokról, mert a dokim sé szülésznőm is azt mondták, h csak akkor van értelme, ha újra jönnek a fájások. Aztán du 4-kor a sokadik vizsgálatnál az éppen ügyeletes doki aki megvizsgált, kézzel megnyitotta a méhszájam. Na ez volt az a pillanat, mikor végre elkezdődött a vajúdás. Azonnal 10 perces fájásokkal kezdődött, és pár óra múlva már bent is voltam a szülőszobán. Hajnal 1 órakor pedig megszületett az én csodaszép Kisfiam. :)

Én a szülésre úgy készültem, hogy jártam kismama tornára, ami nagyon hasznos volt. Megtanultam a légzéseket, mit mikor kell alkalmazni, és nagyon sokat segített.

De a legtöbbet az segített, hogy fejben eldöntöttem, hogy nem hisztizek, nem kiabálok, teljesen együttműködő leszek, és mindent megteszek annak érdekében, hogy minél hamarabb kibújhasson a kisfiam. Én mind a mai napig hiszek abban, hogy minden fejben dől el.

Én labdán, zuhany alatt vajúdtam, és szülni fekve szültem.

Életem legcsodálatosabb élménye a szülésem volt. :)

Én sem tudom még hogy lesz, nekem is első baba :)

de tornázgatok, meg lélekben készülök, az csak is segít :) Én is fogok málnalevelezni

Gratulálok a kistesóhoz :) most néztem meg a képeid, nagyon szépek vagytok :)

És a meegszokott körülmények között szültél? Mert azt olvasom,h a fekve szülés a legnehezebb. Gondolkozom az állva szülésen, vagyis előre hajolva, könyökölve..

Az önkontroll tényleg fontos-gondolom..

Úgy állok hozzá,h már most azt mondogatom magamban,h minden simán megy majd, nem lesz baj

Minden szülés nehéz, persze vannak kivételek... a fájdalom is szubjektív.

Mondjuk én szerencsés voltam, mert reggel 6-kor, egy végigaludt éjszaka után kezdődött. Egy strapás nap után biztos nehezebb.

Az első fájástól számítva 6 és fél óra volt, és mindjárt 5 percesekkel kezdtem. A legfontosabb az önkontroll. Azt erősítsd magadban, hogy nem fogod azt mondani, hogy nem bírod ki, és semmilyen körülmények között nem adod fel és persze nincs hiszti. Fájni fog, de összeszorított fogakkal tűröd, nem kiabálsz. Kiabálással csak pazarolod az energiáidat. És nagyon fontos az odafigyelés, koncentráció is, arra, amit mondanak.

Kisfiam 1 éves volt pár napja, pocaklakónk 8 hetes :)

Sziasztok! Engem is érdekel a téma, meg minden ami a szüléssel kapcsolatos, kinek-mi segített, készültetek-e rá stb

27hkm :) :)