Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A magány fórum

A magány (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A magány

1 2
31. rózsalány (válaszként erre: 30. - Rózsalány)
2022. jún. 20. 13:25
Hallgasd ..
2020. máj. 20. 15:29
2019. okt. 8. 16:24
Könnyes lett a szemem. Gratulálok az írásodhoz.
2019. júl. 23. 22:54

Olyan ez az ìràs èppen, mint az èlet..

.

2013. okt. 2. 22:43
Nagyon szép volt...megsirattam! :)
2013. szept. 10. 10:22
Szép írás, megható.
25. syria
2013. szept. 7. 09:35

Nagyon jól megírt, megható cikk.


De szerencsére nem mindenki él át ilyet, vagy ha mégis, tudja kezelni. El tudja érni, hogy ne magányos legyen, hanem csak egyedül.

Mert amíg a magány valóban a lélek gyilkosa, addig az egyedüllétre sokszor szükségünk van.

Ez a két fogalmat nem szabad összekeverni.

24. arany52 (válaszként erre: 21. - Legnano)
2013. szept. 5. 19:02
Tudom Legnano milyen fájdalmas érzés. Én már több mint három éve vesztettem el férjem, de még ma is uúgyanúgy fáj és hiányzik, mert hogy az idő enyhíti a gyászt, ez nem igaz. Kicsit csitul a bánat, mert az élet ad új gondokat, feladatokat, amire figyelni kell, de ott legbelül gyászolunk míg élünk.
23. 41d3c0b96f (válaszként erre: 19. - Sicka)
2013. szept. 5. 11:46
Köszönöm, hogy tetszett a cikkem.
2013. szept. 5. 02:28
Nagyon nagyon szep ez a tortenet. En is megkonnyeztem rajta.
2013. szept. 5. 01:07
Én a magányról annyit írnák,hogy szörnyű.Tapasztalatból tudom,9 hónapja vesztettem el a férjemet 41 év ig éltünk BOLDOGAN.Nem találom a helyem és örökké sírok.Éjjel álmodok vele és arra ébredek,hogy beszélek.Úgy érzem magam mintha sivatagban lennék és nincs kihez szólni,nincs akinek megsimogatom a kezét,az arcát akinek puszit adok este, amikor lefekszünk,de ezt sorolni lehet vég nélkül.A hiánya átjárja a házat.Űrt hagyott maga után, ami betölthetetlen.Vasmarok fogja a szívemet és szorítja erősen egyre jobban.
2013. szept. 4. 20:39

Joanna 51 ! elnéztem a képeidet, Te szerencsére nem vagy egyedül.Gr a cikkhez, valóban megható. De azért a magányra néha szükségünk van, a magány hiánya ugyanúgy ölhet, mint a magány. Tegnap munkahelyemen ( szellemi szabadfoglalkozásu vagyok) áramszünet volt, és hazamentem dolgozni. Férjem 13 éve vadászbalesetben meghalt, azóta fiammal élünk ketten.Szerencsére megkezdődött az egyetem, igy a tavaszi vizsgaidőszak vége óta első alkalommal egyedül voltam a lakásban. Először elszégyelltem magam, mert nagyon élveztem az egyedüllétet, munka közben ( szgépen okiratok készitése ) operettet hallgattam, tejszinhabot ettem, bevittem a macskát a szobába, sz.al csupa olyan dolgot engedtem meg magamnak, amiért egy mai kritikus fiatalember beleköt az édesanyjába, v. minimum beszól.

Édesanyám 2 éve halt meg 89 évesen, ő 10 évig özvegy volt és ragaszkodott a magányához ill. az egyedülléthez,_pedig nekem is jobb lett volna ha összeköltözünk - igaz minden nap találkoztunk.

Az örökös magány biztosan szörnyű, de egy kis magány - szvsz - mindekire ráfér.

Remélem nem bántottam meg senkit.

Mégegyszer gr a cikkhez, beküldhetnéd a Nők Lapjának ( Hoxa ! ez nem reklám akart lenni !!! ) tartalmilag stilisztikailag odaillik.

19. sicka
2013. szept. 4. 19:31

Megkönnyeztem. :-(

Novellának is elmenne.

2013. szept. 4. 16:27
nagyon tetszett a cikk. megható.
2013. szept. 4. 16:20

Nekem is nagyon tetszett a cikk.

Én is pár nap múlva 70 leszek, a férjem 2 és fél hónapja halt meg.

Igen, előjönnek az emlékek, és sokszor Vele álmodom.

Hiányzik nagyon, szinte el sem hiszem, hogy lehet, hogy Ő elment (70 múlt), és én meg itt vagyok! Szerencsémre a 2 fiam nem dolgozik külföldön (na még az lehet rossz egy anyának), sokszor telefonálnak, aki itt lakik, bejön néha hozzám, vagy engem hívnak, hogy menjek hozzájuk. Vannak jó szomszédaim, akikkel lehet beszélgetni, és itt van szerencsére az internet - amit soha nem lehet megunni. Meg kell szokni a magányt, és elfoglalni magát az embernek, mert így könnyebb.

2013. szept. 4. 16:13
Szép,de egyáltalán nem kell,h így legyen.Mert szomorú is.Èn is ismerek idős embereket,közeli rokon is van,de ő jóban van a szomszédokkal,nem bántja a magány,pedig neki régebben halt meg a féje,gyerekük se született.Nagyon kiegyensúlyozott,vidám,optimista és sugárzik belőle a jókedv.Az pedig,h a gyerekek mennyire törődnek később a szülőkkel,az sok mindenen múlik.Szépen van megírva,de szerencsére nem törvényszerű.
15. winny
2013. szept. 4. 15:13
Nagyon mélyen érintett a cikk.Abban a korban vagyunk ami közelebb van az elmúláshoz mint a születéshez.Szép gondolatok.
2013. szept. 4. 14:34
Na ilyen sem volt meg, hogy elsirjam magam egy hoxan irt ciktol.:)
2013. szept. 4. 14:34

Tényleg nagyon gyönyörü és igaz emberi érzések.

Nagyon sokan átéljük, és félünk ettől az érzéstől.

50 felett, ha már a gyerekek kirepülnek, és főleg, ha esetleg egyedülállóként nevelte a gyerekeit egy nő, nagyon nehéz megbirkozni azzal a ténnyel, hogy már nem kell mindennap a gyerekkel foglalkozni, már nem kell mindennap főznöd, már csak várod, mikor látogatnak meg, és mikor csörren meg a telefon.

Azt gondolom a mai világban egy 50 60 éves ember még nem számit öregnek, még élhet teljesen aktiv életet, a hozzáállás sokat jelenthet az élet minőségében.

Persze, aki egyedül van, nehéz, hogy mindig pozitivan álljunk a dolgokhoz.

Próbálunk társat keresni, ami ugye a mai világban nagyon nehéz.

Az emberek félnek a kötöttségektől, nem akarják bevállalni, hogy a másik gyereke, a te pénzed, a te lakásod.

Igy rengeteg ember inkább ül otthon hétvégén egyedül, mert ugye a mai világban sokan az anyagiak miatt nagyon lekorlátozzuk a program lehetőségeket.

És akkor marad egy magányos séta, vagy biciklizés, vagy esetleg, ha elég bátor valaki, elmegy egyedül egy moziba, vagy szinházba.

Igen, én is félek a hosszu estéktől.

2013. szept. 4. 14:33

Mennyire igaz és szomorú!!!

Nem akarok megöregedni és egyedül maradni...!

2013. szept. 4. 14:20
Nagyon köszönöm mindenkinek , aki olvasott és a dicsérő szavak is nagyon jólesnek.
2013. szept. 4. 12:51
Ez nagyon szívfacsaró, s tényleg döbbenet, hogy az ember elmúlt hatvan, s már le van írva. Akár egyedül van, akár nem. Ezt az életszakaszt is meg kell tudni élni. Köszönöm, nekem is nagyon tettszett.
2013. szept. 4. 11:41
Koszonom, hogy olvashattalak, csodalatos volt, szivbol Koszonom.
2013. szept. 4. 10:02
Mekönnyeztem a soraidat, nagyon megható!
7. csemár (válaszként erre: 1. - 41d3c0b96f)
2013. szept. 4. 09:43

Úristen, milyen szép!

Csak egyen döbbentem meg - de ez nem a Te hibád! -: 65 éves nőről írod ezeket, s én is ott vagyok már szinte... És olyan furcsa arra gondolni, hogy hát igen, ez már az öregség!

2013. szept. 4. 09:43
Pontosan mert a lélek gyilkosa,ezért szenved tőle nő és férfi,fiatal és idős is.
2013. szept. 4. 09:38
Szépen írtad meg egy magányos asszony életérzéseit, szenvedését a magánytól, menekülését az emlékekbe, vágyát egy teljesebb élethez. Ismerős érzések ezek, hiszen előbb-utóbb majdnem mind átéljük, kiknek hosszabb élet adatot és nem halnak, hanem temetnek.
2013. szept. 4. 09:33
Nagyon szép volt... Köszönöm!
3. kisj
2013. szept. 4. 09:21

Szép volt és nagyon szomorú.

Még jó, hogy ha most kinézek az ablakon akkor ragyogó napsütést látok és a cserepes muskátlijaimat.

2013. szept. 4. 09:20
Nagyon lírai...köszönöm.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook