Apák

Az oviban már elég hamar megtanítják a gyereknek az anyukáknak szóló verset, iskolában kisebb műsorokkal kedveskednek a gyermekek, amit lázas készülődés előz meg.

Amikor kicsi voltam, anyunak mindig ugyanazt a verset mondtam el, ugyanott hibáztam, mindig rajzokat készítettem, amiket anyukám a mai napig őriz, ilyenkor mindig megígértem, hogy jó (vagy legalábbis) leszek stb.

De vajon ki ünnepli az apukákat? Vagy egyáltalán mit jelent manapság apának lenni?

Maja bár bennem növekedett, mégis a férjem vigyázott ránk. Nem egyedül vállaltam Maja születését, KETTEN tettük ezt. Bár én hoztam őt a világra, de a férjem fogta végig a kezemet, és sosem mutatta egy percre sem, hogy ő is fél. Én vagyok Majával itthon, mégis a férjem az, aki lehetővé teszi mindezt, a nagyobb teher mégis az övé.

Amikor egy baba megszületik nagy valószínűséggel nem az apa marad otthon, hanem az anyuka. Nem az apa az, aki a testén viseli a terhesség vagy a szoptatás nyomát. Sok esetben úgy tűnhet, mintha az apának semmilyen hivatást nem kellene feladnia, az ő élete megy tovább. A válásoknál is sok esetben inkább az anya marad a gyermekkel, mintsem az apuka.

Nem azokról az apákról beszélek, akik elhagyják a családjukat. Nem azokról akik abortuszra kényszerítenék a nőt amikor megtudják a terhességet. De mégcsak nem is azokról, akik kiszolgáló személyzetnek gondolják a nőket, aki kényezteti őket, mindenféle “ellenszolgáltatásért” cserébe. Azokról sem szól a bejegyzés akiket nem ismernek a gyermekeik.

Az apák napja az igazi apákról szól. Azokról, akik nem lépnek le, hanem minden nehéz vagy kesésbé nehéz percben a párjuk mellett vannak. Azokról, akik szó nélkül belenyugszanak abba, hogy a várandósság alatt nem ők a legfontosabbak. Akik hajnalban kelnek, hogy röpke 2 órás buszozás után egy hosszú, fárasztó munkát nyomjanak le 3 műszakban. Akik képen kapják meg a csemetéjük legújabb ügyeskedését. Apákról, akik örömmel veszik tudomásul, hogy gyermekük fog születni. Azokról, akik nem csinálnak műbalhét csak azért, hogy egy kis szeretetet csikarjanak ki és fontosabbak legyenek mint gy gyermek. Apákról szól ez a nap, akik szeretik és hűségesek a feleségükhöz, azokról akiknek a családjuk az első. Apákról, akiknek mindig van idejük játszani a gyerekükkel, és akik a 3 műszak alatt sem felejtik el, hogy apák… Apákról, akik festéskor cipekednek, bicajt szerelnek, homokozót építenek, gyógyszertárba mennek, izgulnak és az anyákkal fedezik fel a gyermeknevelés lépcsőit. Akiknek az élete tulajdonképpen semmivel sem könnyebb mint az anyáké.

Az apákról, akik szeretnek és nevelnek. Akik majd a felnőtt gyermekeinknek is bölcs tanácsot fognak adni és a legjobb barátok lesznek. Azokról, akiket még nem divat itthon ünnepelni, de megbújnak a mindennapjainkba!

Idén, június 21-én lesz ez a jeles ünnep! Senki ne feledkezzen meg a valódi apákról! 🙂