A karácsonyfa

Karácsonykor gyönyörű a feldíszített, kivilágított fenyőfa a szobában, de vajon mi lesz a tűlevelét hullatott csupasz kis fácskával az ünnepek után?

Gyerekkoromban mindig fenyőt vettünk, amit szüleim díszítettek fel, amíg mi a nagyinál voltunk, így karácsony este mi már csak a feldíszített fát láttuk, amiről rendszeresen leettük a szaloncukrot (bár szüleim direkt a fa alá egy tálba is helyeztek jó pár darabot, mégis a fára felragasztott cukrokat csomagoltuk ki inkább, így csak az üres papírok maradtak szegény fán). Meg persze találgattuk kinek milyen színű lesz a szaloncukor közepe: a rózsaszín volt a kedvenc. A fát szintén szüleim bontották le (nehogy oda legyen a varázs), így a kidobott fákkal nem is nagyon szembesültünk.

Amikor felnőttem és más városban albérletbe költöztem, a párommal mi is vettünk fenyőt, feldíszítettük és a karácsony elmúlta után le kellett bontani szegény fát. Ekkor szembesültem a csupasz, tűleveleit félig már elhullajtott fa szomorú látványával, amit sokan egyszerűen az utcára dobtak, mi végül feldaraboltuk és zsákban raktuk le a szemetes mellé a folyosóra. Aztán, főleg esős napokon nagyon elkeserített a városszerte kidobált fák látványa, így következő évben a cserepes fenyőre szavaztam volna inkább, csakhogy azt nem lehet hirtelen bevinni a lakásba, hanem először hűvösebb helyen kell tárolni. Erkélyünk nem volt, a folyosón nem hagyhattuk, ráadásul csak hétköznap lehetett januárban visszavinni. Azonban erkéllyel vagy zárható folyosóval rendelkezők számára ideális megoldás, pár napig ott kell tartani a kis fenyőt, aztán be lehet vinni a lakásba. Majd karácsony után pár napig ismét a hűvösebb helyen kell tárolni, mielőtt kiviszik.

Még egyszer talán vettünk fát, de amikor kiköltöztünk a városból, remek megoldás született: a ház előtti fenyőt díszítjük fel a kertben. A díszek egész évben fent vannak, közben szépen nő a fa, így évről évre újabb díszeket teszünk rá, és persze a gyerekekkel együtt díszítjük. Jó kinézni este és nézegetni a pár órára kivilágított fát (ezzel egyébként áramot is spórolunk, hiszen nincs egész nap bekapcsolva a világítás, csak este, otthon anno egész nap bekapcsoltuk, mert úgy szebb).Ráadásul így a gyerekek sem döntik fel a fát, nem kell a tartóba faragni, sőt tavasszal jó móka a kicsiknek leszedegetni 1-1 díszt, igaz szaloncukor nem kerül a fára…

Bent pedig a gyertyajátékban a gyertyákat gyújtjuk meg, és a gyerekek imádják nézni ahogy forog…

Most, hogy a gyerekek már nagyobbak, gondoltuk, talán bentre is kéne fa, de műfenyő mindenképp. A szebb példányok persze drágábbak, de talán érdemes elgondolkodni rajta, ha több évre tervez az ember: fenyőillatot a vázába helyezett pár fenyőgally, vagy a párologtatóba csepegtetett fenyőolaj is áraszthat. Nem kell minden évben fenyőt beszerezni, a szárát befaragni (később tudtam meg, hogy ez egész nehéz feladatot jelentett szüleimnek), a tűleveleket takarítani és persze legfőképpen kidobni a tűleveleket hullajtott szegény kis fácskát.

Persze tudom, hogy a fenyőket direkt karácsonyfának termesztik, de így is sajnálom a fiatal fácskákat, melyek pár hét tündöklés után az utcán végzik, száraz gallyakkal, tűlevelek nélkül...