A „hangos” születésnap = The Sounds koncert Budapesten

Történt ugyanis, hogy az egyik kedvenc együttesem a The Sounds nevezetű indie rock banda 2012. elején európai turnéra indult és a koncert állomások között ott szerepelt a mi kis fővárosunk, Budapest neve is. Magáról az együttesről annyit tudok elmondani, hogy 1998-ban egy svéd városkából Helsingborgból indultak el a karriernek nevezett ösvényen és évről-évre egyre sikeresebbek és elismertebbek lettek. Az együttes négy férfi tagból áll, melléjük pedig társul egy hihetetlenül karizmatikus énekesnő, akit Maja Ivarsson-nak hívnak. Azt hiszem, őt nyugodtan hívhatom a zenekar frontemberének, mert a remek hangi adottságai mellé párosul egy felülmúlhatatlan megjelenés is.

Most pedig nézzük a történet másik felét „A születésnapot”. :) Itt az ideje bevallanom, hogy a fent említett dátum egy kedves lány ismerősöm (akit hívjunk csak, „Alma néninek”) születésnapjához kötődik. Ha kicsit visszapörgetem az időkerekét, akkor még valamikor decemberben szereztem arról tudomást, hogy februárban érkezni fog a The Sounds. Amikor pedig biztossá vált az, hogy a budapesti fellépés napja pont a híres-neves dátumhoz kötődik, akkor számomra nem volt kérdés, hogy mit is fogok cselekedni. Azt még hozzá tenném, hogy egy olyan lányról van szó, akivel még a koncert előtt sohasem találkoztam, csak a virtuális kis világunkban ismertük egymást. Mivel mind a ketten szeretjük az együttest ezért megbeszéltük, hogyha jönnek, akkor mi bizony ott leszünk a koncerten, én pedig betartottam a szavamat. (Mert azt általában úgy illik…:)) A dologban volt még egy csavar, hogy nem tudtunk előtte találkozni, így a koncert előtti este interneten küldtem át neki a jegy képét. Szerencsére örült neki és el tudott jönni a következő nap.

Majd elérkezett az esemény napja. Időközben egy ismerősöm is csatlakozott hozzánk, így hárman a Dürer Kert felé vettük az irányt a 19:30-ra meghirdetett koncertre. Mivel még egyikünk sem volt ezen a helyen, újdonsággal szolgált minden. Egy kicsit el is késtünk (persze miattam…), majd az épületbe belépve kellemes miliő fogadott minket. Egyből meg lettünk „bélyegezve”, ugyanis kaptunk egy csinos kis pecsétet a kézfejünkre. Amikor odaértünk a nagy terem elé, eszünkbe jutott, hogy a kabátjainkat parkoló pályára kéne tenni a ruhatárba, így hát megkérdeztük, hogy merre is az arra és azt a választ kaptuk, hogy a ruhatár bejárat mellett található. (Persze hol máshol is lehetne, mint a bejárathoz közel.)

A teremben még híre-hamva sem volt annak, hogy itt ma koncert lesz, ekkor kb. 30-35 ember lehetett bent. Két előzenekar előzte meg a főkoncertet, a The Limousines és a Kids At The Bar próbálta jó hangulatba hozni a közönséget. Az előbbi együttesnek a legismertebb száma az „Internet Killed The Video Star”, ezen kívül régi nagy slágereket is prezentálnak, új köntösbe bújtatva. A másik fellépő teljesen ismeretlen volt számunkra, mint kiderült ő egy DJ és szereti a The Sounds-ot. Valamikor 22 óra után eljött az, amire vártunk. Elkezdődött az egyik kedvenc együttesünk fellépése, ekkora már lehettünk talán 150-en a teremben. Olyan szempontból jó volt, hogy nem volt tömegnyomor. Maja a szokásos energiával vetette bele magát az estébe, ezért is szeretjük. Jöttek szép sorban az ismert dalok és szép lassan a publikum is lázba jött, remek kis hangulat alakult ki. Az est fénypontja talán a „Night After Night” című lírikus hangvételű dal volt, amit nagyon szépen, meghatóan énekelt el. Még az öngyújtók is előkerültek.

Az est végére szinte felrobbant a terem, olyan atmoszféra kerekedett. Maja még elmondta, hogy nem tudta pontosan, hogy hova jönnek ma, de végül nagyon örült, hogy itt lehetett és ígéri egyszer majd vissza fognak térni. A koncert 23:30 körül érhetett véget, majd hárman úgy gondoltuk, hogy egy kis „egészségügyi” séta a hidegben jót fog tenni nekünk… így gyalog elindultunk és egészen meg sem álltunk a nyugati térig.

Mindent együttvéve én személy szerint nagyon elégedett voltam az estével, hiszen egy évek óta várt együttest láthattam és kedves emberek társaságában lehettem. Az pedig nem a mi szégyenünk volt, hogy nem látogattak ki többen az eseményre… Egyébként, ha az információim helytállóak, akkor bizony a „Sógoroknál” Bécsben sem volt nagy érdeklődés a koncert iránt. Úgy látszik, ennek a régiónak még kicsit kulturálódnia kell, ehhez a zenei műfajhoz. Remélhetőleg, ha máskor veszik a fáradságot és ellátogatnak hozzánk, akkor már egy jóval nagyobb hallgatóság fogja őket várni, természetesen velünk a soraiban!