A gyermektelen barátok, miért távolodnak el a gyerekesektől? (beszélgetés)

Más lesz az életritmusuk. De aztán visszatalálnak. Átmeneti.

Én fiatalon szültem, mikor én gyereket altattam a barátnőim épp valami csapatós buliba készülődtek. Aztán 30 felé fordult a kocka, mikor én kiszabadultam a gyerekszobából ők vonultak be. Pechemre csapatosan.

De most már normalizálódik a helyzet.

Mi pont így voltunk.

Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, és annak ellenére, hogy a fiamhoz képest van amelyiknek csak 1, van amelyiknek 14 évvel fiatalabb a gyereke, senkinek ne okoz/okozott gondot.

És tényleg csak az a 3-6 hét volt, amikor nem hurcoltuk a gyerekeinket, utána már simán. És igen, ebben a pár hétben a barátaink jöttek hozzánk, illetve mi mentünk hozzájuk;)

Egyetértek. Attól a rövid időszaktól eltekintve, amíg pár hetesek voltak, ugyanúgy összejártunk. Akinek volt kedve, felugorhatott, ha épp nem értem rá, megcsinálta magának a kávét, teát, ha éhes volt, kiszolgálta magát. Vagy éppenséggel meg is főzte az ebédet, tisztába rakta a purdét 😝

Volt, hogy együtt megfürdettük, aztán amikor elaludt/tak dumáltunk, borozgattunk. Sikerült úgy belesimulni egymás életébe, hogy emiatt nem szakadtak meg kapcsolatok. És ennek a mai napig húzzuk hasznait, bármikor bevállaljuk/bevállaltuk egymás kölykeit, így mindenki tud gyerekmentes programokat csinálni.

Én nem vettem észre ilyet.

Nekem megmaradtak a barátaim és azóta is megvannak.

Igaz, nekem legtöbben már gyerekkorom óta a barátaim. Fiúk és lányok vegyesen.

Illetve vannak a barátaim feleségei/férjei.

Attól, hogy valaki egy más élethelyzetbe kerül, nem kell a barátait lecserélni, mert ha ezt teszi, akkor mégis milyen barátok voltak addig.

Mitől nincs ideje egy gyerekes párnak a barátaira?

Miért kellene csak gyerekről beszélgetni, vagy nem csak gyerek témáról?

Én tuti, hogy megfeszültem volna, ha kötelező lett volna kisgyerekes anyukákkal barátkoznom, amikor kicsi volt a gyerekem.

Pont elég volt látnom a kakit, hányást, stb., nem voltam kíváncsi egy idegen gyerekének a kakijára;)

Tehát, lehet gyerekesekkel is a barátságot fenntartani és nem kell kínnak megélni.

Ja, mint fentebb írtam: akik ilyenkor lemorzsolódnak, azok nem voltak barátok sosem.

Ha pl nem lehet nekik, lehet hogy teher, hogy látják a mások boldogságát.

Ha társaságban vagyunk, igyekszem figyelni hogy ne mindig ugyanoda lyukadjon ki a beszélgetés. pl gyerek bölcsis, ovis, sulis dolgai, stb. mert ez untatja a gyerekesek jórészét.

Plusz a gyerekesek általában kötöttebbek. Fürdetés, kajaidő stb. Hamarabb mennek aludni/altatni.

Nekünk már 9 évesek a fiúk, elég nagyok ahhoz, hogy eltöltsék az időt, amíg mi társasággal vagyunk. Egy pici baba, vagy kisebb gyerek leköti a figyelmet, nem nagyon tudsz a társasággal fejben is ott lenni, ez persze az én véleményem, de nálunk így volt nagyvonalakban.

Ha van lehetőséged néha pl. másik anyukára, vagy nagymamára bízni a gyerekeket, újra tervezhetnél a régi barátaiddal közös programot, vagy meghívhatod őket.

Lehet, hogy szívesebben jönnének.