A gyermekem minden hétvégén "lepasszolja" a nagyszülőkhöz... (beszélgetés)
Minden hétvégén??? Enyhe túlzás..
Imádtam a nagyszülőknél lenni és most testvérem gyermekein is ugyanezt a lelkesedést látom, mikor anyukámékhoz lehet menni. Viszont ez csak akkor élmény, ha olyanok a nagyszülők és partnerek is ebben. Valakire még ha a saját anyád is "rákényszeríteni" a gyereket nem szabad. A kapcsolatuknak biztosan jót tesz, hogy még randizgatnak, a gyereknek nem lesz baja tőle, ha egyébként szeret menni.
Inkább viccesek, amin máig nevetünk.
Pozitív vagy negatív emlékek?
Van, hogy a gyerekkel megyünk valahova, van, hogy nélküle. Nem gondolom, hogy bármelyik is lelki trauma lenne neki. Okos, képes alkalmazkodni és szerencsére képes nélkülem is kitörölni.
Nàlunk pont fordítva. Anyukàm elvàrta, hogy az unokàk mindig nàluk legyenek. Most hogy tizenévesek és nem akarnak màr ott aludni és én sem tudom ràbeszélni őket, bele van betegedve.
Esetleg jelezhetnéd feléjük, ha nálad vannak minden hétvégén, hogy neked is kell a pihenés, neked is lehet más programod. Az én gyerekeim is sokat voltak a nagyszülőknél, de mindig megbeszéltük mikor tudnak menni. És igen, volt hogy azt mondták, most ne, mert nem lesznek otthon, vagy sok a munka nem tudnak rájuk vigyázni/figyelni. Soha ebből sértődés nem volt köztünk. Soha nem akartam se az én szüleimre, se a férjem szüleire "ráakasztani" a gyerekeimet. Nagyon kellenek a nagyszülők, fontos hogy sokat legyenek az unokákkal, de van egy határ. Nekik is van magánéletük. Ezt tiszteletben kell tartani. Szerintem.
Én nagyon szerettem a nagyszüleimet. Velük voltam sok, sok nyáron. Sajnos a gyerekeimnek nem volt ebben részük. De már nekem is van egy kisunokám. Egy héten 5 napon nálam van egy, két órát. Szülőkkel, vagy nélkülük. Ma hozzák, velem lesz, ameddig csak bírja. Boldogság mindenkinek.
A szülei csinálnak, amit akarnak. Takarítanak, pihennek, nekem mindegy. Mi kettesben játszunk, mesélek neki, sétálunk. Lesz egy szép napunk.
Mindenkinek szép napot!
A fiam nem volt lepasszolva, de még élt édasanyám, minden nap találkoztak, még vállalkoztam, ott töltötte tanítás után az időt( 20 éves koráig . Nem lett sérült, a mai napig etalomként emlegeti édesanyámat főzésben, stilusban izlésben -amit egy kicsit igazságtalannak is érzek.
Az igaz hogy nálunk nem voltak idősek a nagyszülők, anyai nagymamám 42, anyai nagypapám 47 évesen lett nagyszülő. Anyum 46 évesen lett nagyszülő.
Manapság sokan ennyi idősen vállalnak gyereket.
Gyerekemnél még a dédik is bevethetőek voltak, hisz fitt 60 közepe - 70 eleje voltak (sőt most még 80 körül és felett is azok).
Attól függ, hány éves az a gyerek. Amennyiben még pici, tényleg ne vigyék, ha nagyobbacska akkor önzőség. Megfosztják magukat és a gyereket a közös életreszóló élményektől.
Mi mindég és mindenhová gyerekekkel, majd az unokákkal mentűnk. Ezek az élmények a legszebbek, legjobbak, amik összekovácsolják a családot.
Igazad van, egy nagyobb gyereknek nagyon rosszul esik az, hogy őt mindenből kihagyják.
A szülők önzőek, de majd megbánják.
A nagyszülők viszont sokat tehetnek ez ügyben. Szervezzenek ők is programot, utazzanak el a gyerekkel, élvezzék az unokázást. Hidd el az a sok élmény és szeretet csak boldoggá tesz.
Jelenleg csak bosszankodsz és irígykedsz, hát lépj és tegyél ellene. Unokázz ezerrel és légy boldog.
Nem lesz sérült a gyerek, én sokat voltam "lepasszolva" a nagyszülőkhöz és imádtam. Ahogy a gyerekem is szerette ha lepasszoltuk.
Egy gyereknek nem akkora élmény egy wellness vagy egy bortúra, mint amekkora az hogy a nagyszülőknél lehet "kiskirálykodni"
9 évesen 1 hétig voltam nagymamámnál. A mai napig él bennem a rossz érzés (túl nagy volt a korkülönbség, nekem szükségem lett volna együtt töltött időre, ...) Ilyen rövid idő is hagyhat nyomot.
Az, hogy "dolgoznak a kapcsolaton": Több, mint 20 éve voltunk házasok, amikor először mentünk el kettesben egy hosszú hétvégére. Ez annyira nem törvényszerű, hogy a szüleim 53 évig éltek együtt - apám haláláig -, és sosem voltak nélkülünk nyaralni.
Hogy sérül-e a gyerek, az függ a nagyszülőtől, a szülőtől és a gyerektől is. Mindenesetre furcsállom, ha minden hétvégét a gyerek nélkül töltenek ...
Nyaranta 1-2 hétre mi is lepasszoltuk. Élénk emlékei vannak róla 30 év után.
Ez azért nem törvényszerű. Én is sokat voltam a nagyszüleimnél amikor muszáj volt mert dolgoztak, és nem szerettem annyira. Pedig minden ok volt velük, de nagyon anyás voltam és akkor éreztem magam igazán jól ha mellette voltam. Kicsit uncsi is volt nagyszüleimnél. Nem azt mondom hogy sérültem, de nem örültem felhőtlenül.
Feltételezem, akkor nem Hozzád. És nem vagy olyan viszonyban vele, hogy ezt megbeszéljétek?
Nem fog sérülni a gyerek, sőt külön jól jár ezzel, hiszen a szülei dolgoznak a kapcsolatukon, ami így valószínűleg sokkal jobb, kiegyensúlyozottabb lesz. Ezzel mindhárman jól járnak.
Bárcsak néha megtehetnénk. Két éve nem voltunk sehol kettesben.
Ha hozzád passzolják akkor örülj. És addig is mig akarnak és tudnak kettesben lenni. Nem lesz sokáig igy egyik sem.
Dehogy fog sérülni. Imádja, hogy a nagyszüleivel lehet, és megtanulja, hogy a szeretet nem az, hogy állandóan egymás nyakán lógunk. Gondolom, hét közben együtt van a család.
Hozzád passzolják, vagy a másik nagyszülőhöz? Mondjuk hogy lelkileg sérül ettől egy gyerek az marhaság...
További ajánlott fórumok: