A gyerekek egyedül maradhatnak otthon?

Mit mond a törvény?

A 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról nem ad meg konkrét életkort. A szülő felelőssége erről dönteni. Minden gyerek más, van olyan, akit már akár 10 évesen is otthon lehet hagyni biztonságban, van, akit pedig akár 14 évesen is necces, mert előre borítékolható a baj.

Ők már készen állnak-e?

Ha megkérdezem a gyerekeim, hogy elég érettnek érzik-e magukat, hogy egyedül maradjanak, valószínűleg rávágnák, hogy persze! De elég fejlett a gondolkodásmódjuk, hogy rájuk bízzuk ezt a döntést? Nem feltétlenül.

Bár ők meg akarják mutatni, hogy képesek egyedül otthon maradni, más tényezőket is értékelni kell. Gondoljuk át, hogy

például mi lesz a reakciójuk nehéz helyzetekben!

Mit kell jól átgondolni?

Tud-e vigyázni magára testi és lelki szempontból? Betartja-e a szabályokat és jó döntéseket hoz-e? Biztonságban érzi-e magát, vagy fél attól, hogy egyedül marad otthon? A gyereknek készítenie kell valamit enni? Tudja-e használni a mikrosütőt, ha csak melegítenie kell? Megelégszik-e az előre elkészített hideg étellel, amíg nem vagyunk otthon? Hány gyerek marad otthon? Bár egy gyerek már készen állhat arra a koránál fogva, hogy egyedül maradjon, de ez nem feltétlenül jelenti azt is, hogy készen áll arra, hogy gondoskodjon a testvéreiről is.

Teljesen biztonságos-e az otthonunk? Vannak kockázatok? Emeleti ablakok, gyúlékony, veszélyes dolgok? Mennyire biztonságos a környék?

A döntés után

Ha eljön az ideje, és úgy döntünk, hogy egyedül maradhat a gyerek, át kell beszélni, mit kell tenni különböző vészhelyzetekben. El kell magyarázni, hogy senkit ne engedjen be a házba, csak ha az előre meg van beszélve. Az első alkalommal, amikor egyedül van, legyen rövid, mondjuk egy bevásárlás. Aztán hosszabbodjon az időtartam.

Fontos, hogy bármikor elérhetőek legyünk telefonon a számára, ha elbizonytalanodik, vagy kérdése van. Az is jó, ha a szomszéddal megbeszéljük, hogy bármi gond esetén hozzá is fordulhasson, ha szükséges.

Sose feledjük, mi szülők ismerjük legjobban a gyerekünket. A kényszer sokszor nagy úr, de a mi felelősségünk ez a döntés és a következmények is. Ha nem vagyunk teljesen biztosak magunkban és a gyerekünkben, akkor inkább keressünk segítséget. Könyörögjünk a rokonoknak, nagymamáknak, nagynéniknek, barátnőknek, hogy legyenek a gyerekekkel. Manapság már nagymamát is lehet örökbe fogadni, ha kialakul egy jó kapcsolat, akár mindkét fél teljes megelégedésére szolgálhat.

Nekem három gyerekem van. Idén hagyom őket először hosszabb időtartamra egyedül. Szerencsére a nagylányom megbízható, jól helyettesít engem és gond esetén hamar haza is tudok érni. Szerintem jó, hogy nem teljesen egyedül vannak, testvérekként tudnak egymásra számítani és persze rám is, hiszen mindig elérhető vagyok, a legapró-cseprőbb gond esetén is.

A döntést meghozni nem egyszerű és az anyai szív is néha megnehezíti. Sok sikert kívánok mindenkinek, aki hasonló cipőben jár. Ha van kedvetek, írjátok le, nálatok hogy ment.