A főzésről férfiszemmel

Az én főzőtudományom, azonban mégsem édesanyámtól származik, hanem édesapámtól. Apám fizikai munkás volt egy nagy gyárban, és szakmunkásként egy esztergapad mellett dolgozott. Korán reggel 6 órára járt dolgozni és már délután 3 órakor haza is ért. Én olyan 10 éves koromtól minden nap vele mentem a közelben lévő ABC-be bevásárolni. Miután hazaértünk apám nekiállt a főzésnek, mert anyukám 17 óra után szokott hazaérni. Volt tehát nagyjából másfél órája, hogy valamit főzzön vacsorára a családnak. Persze itt nem kell bonyolult ételekre gondolni, mert arra kevés volt a rendelkezésre álló idő. Általában egytálételek készültek, amik gyorsan elkészíthetőek. Ilyen ételek voltak a kolbászos paprikás krumpli, a rizses hús, a darás tészta lekvárral, a csirkepörkölt tarhonyával, a sült tarja petrezselymes krumplival, a tepsiben sült hurka és kolbász krumpli körettel, vagy nyártól őszig a tojásos és a rizses lecsó.

Apám mivel látta, hogy érdeklődök a főzés iránt, adott kisebb konyhai munkákat, olyanokat, mint a hagyma és a krumplipucolás, vagy éppen a paradicsomok és a paprikák megmosása és felszeletelése. Persze onnantól kezdve már nem csakis apám készítette a vacsorát egy személyben, hanem mi ketten, apa és a fia. A frissen készült vacsorát mindig hármasban fogyasztottuk el, aminek mindannyian örültünk, de talán a legjobban anyu örült annak, hogy mire hazaért mindig kész volt a kaja, és nem akkor kellett nekiállnia a vacsorafőzésnek, mint sok családban.

Így évek alatt apámtól lestem el a főzés alapjait és tanultam meg a főzés szeretetét. Később már nekem is a főzés lett az egyik hobbim és hetente egyszer-kétszer már én is főztem egy-egy könnyebben elkészíthető ételt a családnak. Mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert.

Hát én gyakoroltam rendesen. Igaz, eleinte volt egy-két étel, ami nem sikerült olyan jól, de aztán a hibáimból tanulva szép lassan csak rám ragadt a főzés tudománya.

Véleményem szerint az sosem árt, hogyha valaki tud főzni, mert ezáltal nem kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy másoktól függjön, vagy drága pénzen kelljen éttermekbe járnia. Könnyen belátható, hogy a főzéssel sok pénzt lehet megspórolni, főleg, ha két-három napra főzünk előre. Egy vagy két adagra valót elég kevés ételből érdemes készíteni, mert levesből is, főzelékekből is, egytálételből is kiadósabb, ha nagyobb adagot készítünk el egyszerre, hiszen azt nyugodtan megehetjük másnap vagy akár harmadnap is, ha időben lehűtjük azokat.

Azért mondom, hogy időben, mert már jártunk úgy, hogy megsavanyodott másnapra a finom húslevesünk amiatt, hogy nem hűtöttük le azonnal, miután elkészült, hanem csak egy kicsit később. Azóta nálam mindig alap, ahogy elkészül egy étel, rögtön teszem a mosogatóba hideg vizes fürdőbe, és kétszer-háromszor is cserélem a hűtővizet. Így egy jó félóra után már kézmelegre hűl az étel és utána lehet is a hűtőgépbe tenni. Még a legnagyobb nyári melegben sem savanyodik meg az étel, ha így hőkezeljük.

Az évek során sok étel elkészítését kipróbáltam, de bármennyire is finom volt némelyik, én mégis valahogyan a hagyományos és az egyszerű ételeket szeretem a legjobban. Nekem senki sem tud finomabb ételt mondani egy jó krumplis tésztánál házi kovászos uborkával, vagy éppen egy tejfölös túrós csuszánál egy csomó szalonnapörccel a tetején, vagy a megunhatatlan káposztás tésztánál. És hosszasan sorolhatnám az egyszerűbbnél egyszerűbb ételeket egészen a pörköltekig.

Az az igazság, hogy én nem sütök süteményeket, mert az sohasem érdekelt. Inkább a férfiasnak mondott pörkölteket, és a tartalmas húsleveseket szeretem elkészíteni. Gyorsan le is írom a szerintem legjobb levesek top 8-as listáját:

1. Gyöngytyúk leves 2. Marhagulyás lábszárból 3. Zalai paradicsomos káposztaleves tele hússal 4. Babgulyás sertéskörömmel és füstölt csülökkel 5. Marhahúsleves oldalasból 6. Tyúkhúsleves 7. Szegedi halászlé 8. Frankfurti leves sok-sok bőrös virslivel

És akkor jöjjön a szerintem legjobb pörköltek top 8-as listája:

1. Pacalpörkölt 2.Marhapörkölt lábszárból 3. Borjúpaprikás 4. Kecskepörkölt 5. Körömpörkölt 6. Birkapörkölt 7. Nyúlpaprikás 8. Kakas vagy tyúkpörkölt

Jártam már több helyen Európában és elég sok mindent megkóstoltam már a bolgár faszénen sütött szamárfasírttól, a török kagylóhúsos hot dogig, amit a Boszporusz híd Ázsiai oldalán fokhagymás szósszal öntenek nyakon és nem kerül többe, mint egy itthon kapható hamburger. De végigettem Velencétől Nápolyig a tényleg mindenhol más és más pizzákat és még sült krumplis pizzát is ettem valahol Észak-Olaszországban.

A kaják terén tulajdonképpen csak egy alapelvem van: Én minden ehetőt megkóstolok, csak ne másszon le közben a tányéromról. :)

Ettem már thai és kínai ételeket is, a wokban sütött garnélától és vajhalon keresztül a rántott békacombig. Ami olyan, mint a legomlósabb csirkehús és egyáltalán nincs semmilyen idegen íze, még csak halíze sincs, de nagyon finom. A halételeket és a tenger gyümölcseit is szeretem. A kagyló például kimondottan a kedvenc ételeim egyike.

Eddig egyedül csak a csigát nem tudtam valahogyan megenni, mert egyszer, amikor nagy nehezen belekóstoltam egy francia csigakonzervbe, homokszemet érzékeltem a fogaimmal. Azóta nem is keresem a gasztronómiai találkozást a csigával.

Mivel elég édesszájú vagyok, az egyszerűbb édességeket magam is el tudom készíteni. Olyanokat, mint a palacsinta, a puding, a császármorzsa vagy éppen a muffinok, bármikor meg tudom csinálni. Többször készítettem már darált kekszből kókuszgolyókat meggyszemmel a közepén, amit még főzni sem kell. Sőt, bolti lapból még rétest is szoktam néha készíteni, amiből a nagy kedvencem a káposztás.

Összefoglalva tehát, a főzni tudás bizony hasznos dolog. Szerintem minden fiatal lánynak és fiúnak, még az általános iskolai képzés során meg kellene tanítani a főzés alapjait, ami azonban ne csak a tea,- a kávé,- és a kakaófőzést, esetleg szendvicsek elkészítését jelentse. Tanuljanak meg legalább néhány egyszerűbb levest, főzeléket, egytálételt, palacsintát és muffint is elkészíteni. Biztos, hogy a főzési alapismereteknek még hasznát fogják venni az életük során.