Csillagok között

A csillagos eget igazán csak vidéken lehet jól látni, mert ott nem zavarnak a városi fények. Szerencsére én elég távol lakok a városoktól, így hát ez nem akadály. Régebben nem tudtam ezt megtenni, mert elég sok volt a szúnyog. Az utóbbi években azonban már elég hatékony a szúnyogok elleni védekezés és vérszívókat lassan már csak elvétve látni. Évente háromszor-négyszer is jön a duplaszárnyú repülőgép és többször is körberepülve permetezi a települést és a környéket.

Egyébként, ha valaki töltött már el késő estéket, éjszakákat a szabadban, az tudja, hogy a szúnyogok is eltűnnek kb. este 11 után. Marad a csend, ami persze viszonylagos, mert a csendnek is vannak hangjai. Ezek a hangok azonban természetes hangok és én inkább már a csend hangjainak nevezném azokat. Itt elsősorban a tücskök ciripelésére gondolok, ami az én füleimnek az egyik legszebb muzsika, mert nagyon megnyugtató. Néha felhangzik egy-egy bagoly huhogása, vagy távolabbi kutyaugatás, macskanyávogás is, de ezek többnyire csak rövid ideig tartanak és engem nem zavarnak.

Ám visszatérve a csillagokhoz, legelőször én is a Holdat szoktam megcsodálni. Van egy jó 12-szeres nagyítású katonai távcsövem és azzal már sokszor megvizsgáltam a Holdat. Nem véletlen, hogy a legtöbb költőt is megihlette, mert tényleg lenyűgöző a látványa.

Utána a Göncölszekeret szoktam megkeresni az égen, amelyet a Nagy Medve csillagkép hét legfényesebb csillaga alkot. Sok csillagkép van az égbolton, ám akit ez jobban érdekel az nézzen utána az interneten, mert én nem vagyok csillagász.

Érdekes, hogy szinte minden ilyen csillagmegfigyelésemen szoktam látni hulló csillagokat. Közel sem annyit, mint augusztusban, de egy óra alatt azért egyszer-kétszer előfordul. Ezek többnyire lassan hulló csillagok. Lassan vonulnak át az égen különböző irányokban és nem repülők. A repülők villognak, a csillagok nem. Legalábbis szabad szemmel, de még távcsővel sem láttam, hogy villognának.

A leglenyűgözőbb látvány azonban az augusztusi csillaghullás, amit sosem hagyok ki. A Perseidák meteorraj július végétől augusztus közepéig halad el a Föld mellett, ám a legtöbb hullócsillag az augusztus 15 és augusztus 20 közötti napokban figyelhető meg. Akkor egy óra alatt tucatnyiszor szoktam látni. Vannak köztük lassú és nagyon gyorsan hulló csillagok is. Ezek persze csak a nevükben csillagok, mert valójában meteorok. A meteorok a világűrben keringő kisebb nagyobb kövek, porszemek, amelyek a Föld légkörébe érve felizzanak és az esetek többségében teljesen el is égnek.

Tulajdonképpen a csillagos ég böngészésekor döbben rá az ember, hogy milyen nagy is a világűr és abban mi emberek milyen picikék vagyunk. Sajnos nem tudja az ember megbecsülni ezt a csodát, amin élünk a Földet. Állandóan kizsákmányolja azt, pusztítja az élővilágot, szennyezi a vizeket, a földet és a levegőt. Pedig nincs a közelünkben egy másik ilyen lakható bolygó, amin élhetnénk és egyszerűen átköltöznénk oda, ha már ezt teljesen tönkretettük. Úgy gondolom, hogy sokkal jobban kellene vigyáznunk erre az egyetlenre, amíg még nem késő.