A férjem és az anyukája (beszélgetés)
162. magykrisz (válaszként erre: 161. - 9a095cf031)
2016. szept. 24. 20:52
Dettó! :) Az én anyósom is tök normális,kedves mindenkivel, nála ez a "gyári beállítás", nem is tudna más lenni.
161. 9a095cf031 (válaszként erre: 159. - Magykrisz)
2016. szept. 24. 20:50
Én is ebben a cipőben járok, imádom az anyósom :) Nem szól bele semmibe, de támogat, ha kell. De ő a hétköznapokban, másokkal szemben is kedves és intelligens.
Szóval, szerintem nem lesz minden anyós automatikusan rossz, én is igyekszem majd az ő példáját követni, ha egyszer menyem/vejem lesz :)
160. magykrisz
2016. szept. 24. 20:43
jaj rosszul írtam :) rengeteg szörnyű anyós-meny viszony
159. magykrisz
2016. szept. 24. 20:42
Hát nekem piszok szerencsém van anyósommal! Nem is az anyósom, hanem szinte a barátnőm. Sokszor sokkal könnyebben szót értek vele, mint a férjemmel :) Imádom! De nem tudnék rá egy rossz szót mondani. Mindig is tiszteletben tartotta a mi saját életünket, soha nem akart beleszólni, nem akarta az akaratát ránk tukmálni. De persze én is rengetek szörnyű anyós-meny viszonyról hallottam. Iszonyatos nagy mákom van vele! :)
158. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 157. - Bekacomb)
2016. szept. 24. 18:50
hú ez egy nagyon jó megfogalmazás volt amit írtál, szerintem ebben minden benne van amit erről e témáról lehet írni. klassz!! (egy leendő anyós)
157. Bekacomb (válaszként erre: 156. - 2caf8744b6)
2016. szept. 15. 12:32
Ezt a kört már lejátszottuk itt korábban. És egy nagy baromság. Vagy attól hogy anyós/após lesz valaki, törvényszerű, hogy megkeseredett és gonosz lesz az ember? Az éremnek tudod két oldala van, és függetlenül attól, hogy ki az idősebb, tudni kell viselkedni, tisztelni a saját gyerekünket és az ő saját életét. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy felnőtt, és önállóan hozza a döntéseit. Sokaknál már itt elbukik a dolog. Rendszerint ők azok, akik egyedül maradnak idős korukra, rá sem nyitják a gyerekeik az ajtót, mert sikeresen elmartak mindenkit maguk mellől, aztán meg sopánkodnak, hogy a gonosz fiatalok nem törődnek velük.
156. 2caf8744b6
2016. szept. 15. 12:14
Szeressétek az anyóst apóst.
Mert mindenki azzá válik.
155. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 151. - Csikil4ny)
2016. szept. 11. 13:07
igazad van,sajnos a szülők is sok esetben túl kritikusak a gyerekeikkel
154. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 152. - 6496c360f6)
2016. szept. 11. 13:05
nem kapcsolt. ő a tökéletes anyós a menye pedig a gonosz manó aki elvette tőle a fiát
153. csikil4ny (válaszként erre: 152. - 6496c360f6)
2016. szept. 11. 07:38
Nem tudják megérteni, mert nem nyitottak rá. Szerintük a saját hozzáállásuk a jó, a másoké a rossz.
152. 6496c360f6 (válaszként erre: 149. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 20:30
És gondolom még ezek után sem kapcsolt, hogy vele van a baj...
151. csikil4ny (válaszként erre: 150. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 18:24
Azóta sajnos kiderült, hogy nem az én takarítási szokásaimmal van baj, akkor viszont még meg akartam felelni az elvárásainak.
Csak arra akartam reflektálni, hogy nemcsak az anyósok lehetnek kezelhetetlenek.
150. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 146. - Csikil4ny)
2016. szept. 10. 18:17
na ezt sajnos tapasztaltam, amikor még fiatal házasok voltunk meghívtam apukámat előtte való nap még a plafonról is letöröltem a port és a konyhakőről enni lehetett volna és mégis azt mondta, hogy "hát takaríthatnád a lakást szebben is". volt még egy-két ilyen dobása, aztán már csak nagyon ritkán hívjuk át. nekem is nagyon rosszul esett mint neked
149. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 147. - 6496c360f6)
2016. szept. 10. 18:14
teljesen igazad van. és tényleg nem fogják fel, az egyik kolléganőm és alaposan belekötött a menyébe, 2 évig ment a cirkusz (külön laknak tőlük de közel) és odáig fajult a helyzet hogy be sem teheti a lábát a fiáékhoz, most született unokája, a fia viszi hozzá hetente.
148. 6496c360f6 (válaszként erre: 146. - Csikil4ny)
2016. szept. 10. 17:33
Hát ez nem semmi!
147. 6496c360f6 (válaszként erre: 145. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 17:32
És annyira idióták, hogy nem fogják fel, hogy minél többet beszólnak, beleszólnak, annál kevesebbet lesznek áthívva. És ha a feleségnek csak egy pici esze is van, az tuti, hogy az anyós húzza a rövidebbet.
146. csikil4ny (válaszként erre: 145. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 17:32
Igen, teljesen attól függ, hogy ki milyen ember, mennyire van jóban önmagával. Anyósomék hamar elhaltak, de ők soha nem szóltak bele semmilyen ügyünkbe, szerettek. A szüleim viszont csak egy esetet írok le - amikor a szülinapi ebédemre jöttek mindent megkritizáltak, a főztöm dicsérték egymás között, szembe nem, mert még elbíznám magam, de apám körútra indult, végig nyitogatta a szekrényajtókat, hogy megnézze milyen rend van, s jól leszidott mert valahol látott egy icipici pókhálót. Nyíltan ki is jelentette, hogy majd néha beugrik és leellenőrzi hogyan élünk. Én meg csak pislogtam, aztán leültettem és elmagyaráztam nekik, hogy ez az én otthonom, az én váram, bármikor szívesen látom őket ebédre, de a szekrényajtóim csukva maradnak. Lett is belőle több hónapos harag.
145. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 144. - Csikil4ny)
2016. szept. 10. 17:17
nem tudom régen hogy volt csak azt ami most és én azt mondtam, hogy én kifejezetten kedvelem azokat a kislányokat akik éppen aktuálisak a fiam életében szépek aranyosak jó fejek jól neveltek. jó nem is laktam együtt egyikkel sem, de hétvégére stb. elég sokat voltak nálunk kedves, helyes aranyos kislányok. és azt mondtam, hogy ritka az ilyen hozzáállás mint az enyém, mert a kolléganőimtől tudom, hogy a 90 %-uknak a feje tetejére is állhat a fiuk barátnője lehet kedves szép okos csak a bajuk van vele, piszkálják és panaszkodnak rá. ez van. együtt lakni persze nem jó a szülőkkel én ezt is tudom és teljesen egyet is értek vele, ha komoly párja lesz, átköltözik az ő lakásába a kislánnyal ez van, akkor sem fogok pánikolni. amelyik anyós mindezeket nem fogadja el az nem jó de sajnos minimum a 70 %-uk így működik, tudom mert az én korosztályom és sokat mesélnek.
144. csikil4ny (válaszként erre: 142. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 17:06
Azért ne felejtsük el, hogy mentalitásváltás folyik: ezelőtt a legtöbb esetben kénytelenek voltak együtt élni, a fiatalasszonynak többnyire meg kellett tanulnia és be kellett tartania a férje családjának normáit. Ez természetes volt, legfeljebb zsörtölődhetett. Viszont ma már vagyunk annyira öntudatosak, hogy a saját fejünk után megyünk, van rá lehetőségünk, hogy messzebbre költözzünk, így nem kell (el)tűrésre alapozni az életünket. Az anyósok persze ezt a változást nehezebben fogadják el, ha egyáltalán sikerül. (Tisztelet a kivételnek, mert vannak.) Nekem a saját szüleim nem tudják elfogadni, hogy én másként gondolkodok, nem szólhatnak bele a napi életvitelembe (pedig elég hagyománytisztelő vagyok, de azért vannak dolgok, amelyeket másképpen képzelek el, mint ők), van öcsém, úgyhogy még meglátjuk, hogy a menyükkel hogyan fognak kijönni. Mondjuk nem kell együtt éljenek.
143. 6496c360f6 (válaszként erre: 142. - 4705d7a6b8)
2016. szept. 10. 16:04
:(
142. 4705d7a6b8 (válaszként erre: 117. - 6496c360f6)
2016. szept. 10. 09:26
igen sajnos ritka az ilyen hozzáállás. több kolléganőm van aki ugyanígy fiús anya huszonéves gyerekkel vagy már mennyel, uncsival és folyamatosan panaszkodnak a menyükre állandóan piszkálják semmi nem jók nekik amit a kislány csinál. sajnos ez a jellemző
141. 6496c360f6 (válaszként erre: 140. - Éva1951)
2016. szept. 9. 16:40
Mondtam anyósnak is, de ő nem értette, így már nem tudtam kihez fordulni. Meg megmondom őszintén egyszerűen gyűlölök vitatkozni, inkább tűrök, csak ne legyen veszekedés. Tudom, hogy ez nem mindig jó. Lehet, hogy túl finoman szóltam vissza anyósnak és azért esetleg nem vette a lapot, nem tudom. Én nem tegezhetem őt, csak az unokái, a szomszédok meg mindenki más(kivéve a többi menye, veje, akikről úgy beszél, mint egy darab sz*ról), ez mondjuk megint egy fájó pont. Tudom, hogy az ő anyósa, apósa se voltak jók hozzá, de ez sem volt elég. Mikor a megismerkedési korszakunkban voltunk és én megnyíltam előtte, meséltem a családi problémáinkról(ahogy ő is), amik nem nagy dolgok egyébként. Néha egy-egy veszekedés, álltalános dolgok. Akkor ő azzal visszaélt és szidta az anyámat. Mikor a gyerekről beszélek, aki a pocakomban van, lazán beszól, pedig még meg sem született. Nem akarom ideírni, hogy miket, mert lehet, ha valaki idetéved túl egyértelmű lesz, hogy ki vagyok :D Most volt ő is beteg, azzal is csak zsarolni tud mindenkit. És talán kevésbé venném zokon, mikor bele akar szólni az életünkbe, ha egyébként nem történtek volna azok, amik. Áh na mind1, kész vagyok. Nem akartam rátok zúdítani, bocsesz. Jól esett kiírni magamból. Néha nagyon kitudok miatta borulni. Szerencsés a menyed :) Biztos ő is tudja.
140. éva1951
2016. szept. 9. 16:26
A legnagyobb hiba szerintem, ha a férjednek mondogatod, ő nagyon nehéz helyzetbe van. Ez saját tapasztalat, nekem se volt jó anyósom és azt mondtam, na ilyen nem leszek! amikor nőttek a fiaim, megjelentek a barátnőkkel mindegyiket a férjemmel együtt azonnal elfogadtuk, tegeződtünk. A férjem az egy kicsit volt inkább rátelepülős, mindig mindent tudni akart, emiatt voltak is problémáink.
Hogy változtam? Beteg lettem,strokot kaptam, aztán átértékeltem mindent,többet kezdtem magammal foglalkozni és hagytam a körülöttem lévőket élni.
A másik ami szerintem szerencsés dolog, hogy mi családunkból jó mintát kaptak a gyerekek /ezt mások mondják, nem én/ ezáltal az választásuk is ilyen lett.
Mindig nagyon sokat beszélgettem az éppen aktuális "csajjal",megismertük egymást.
Ma már mondhatom, hogy a menyemmel többet beszélek mint a fiammal. Sőt, mivel a fiam hibáit jobban ismerem, tudom mikor kell leintenem.
Ennyi.
139. 6496c360f6 (válaszként erre: 138. - Éva1951)
2016. szept. 9. 16:13
Gondolom elbeszélgettek veled, igaz? Vagy honnan vetted észre? Az a baj, hogy ez intelligencia kérdése is. Valaki felfogja, hogy ez senkinek nem jó, valaki nem. Elmondtam a férjemnek, hogy miket szólt be nekem, hogy próbáltam leállítani, de nem segített, mert szerettem volna, ha legközelebb beszól, akkor csak mondja neki, hogy fejezze be. Erre ő jóindulatból, mikor nélkülem ment hozzá, elmondta neki, hogy nekem ez nagyon rossz. Erre tagadott mindent, bőgött és három napig érzelmileg zsarolta. A születésnapján sem köszöntötte fel. Na egy ilyen emberrek nincs miről beszélni sajnos. Az egyetlen elfoglaltsága a szomszédokon való csámcsogás, kibeszélés és rosszindulatúskodás. De örülök nagyon, hogy te megváltoztál és boldog vagy! :) nagy szükségem lenne egy jó anyósra, sokat tudna segíteni és így sokkal jobban részese lehetne az életünknek, de sajnos ez így nálunk nem fog menni. :( Pedig tényleg szerettem volna.
138. éva1951 (válaszként erre: 136. - 6496c360f6)
2016. szept. 9. 16:07
Az biztos sokszínűek vagyunk,tényleg vannak rossz indulatú emberek, ez a mai világ meg különösen ilyenné tesz mindenkit, iriggyé, törtetővé, átgázolni a másikon.
Anyósnak kellene ráébrednie, hogy ez neki sem jó.
Mennyivel könnyebb és szebb lenne neki is az élete.
Hiszed vagy nem én egy nagyszájú, mindenbe belepofázó voltam......hál isten csak voltam és megváltoztam saját akaratomból.
Az is igaz én kerestem azokat a dolgokat amikkel elfoglalhatom magamat, először horgoltam, elkezdtem mandalákat festeni, kiránduló, túratársakat keresni különböző csoportokban. Rengeteg barátra tettem szert, köztük fiatalokra, akiket nagyon megszerettem, sokat tanultam tőlük. Rengeteget utazok, közben amikor szükséges ott vagyok a gyerekeim mellett.
Anyósodnak is kellene valami elfoglaltság, ami boldoggá teszi és nem lenne ilyen.
137. 6496c360f6 (válaszként erre: 133. - Bekacomb)
2016. szept. 9. 16:01
Ez így van. Én próbálkoztam sokáig barátkozni, aztán eltűrni a szemétkedéseit, talán három évig is, ami elég kemény volt, mert sokat aludtunk hol ott, hol anyáméknál. De van egy pont mikor az ember egyszerűen csak belesza*ik az egész kapcsolatba. Már nem akar barátkozni, nem akar tűrni, azt akarja, hogy békénhagyják, csak ne szóljanak hozzá, mert látja, hogy a helyzet menthetetlen.
136. 6496c360f6 (válaszként erre: 128. - Éva1951)
2016. szept. 9. 15:55
Nem is az anyós-meny szituáció, a beleszólás az ami zavar. Persze idegesítő, de azt el lehet engedni. De sajnos vannak olyan dolgok, amik személyiségből fakadnak és a tény, hogy a menye vagyok, csak rátesz egy lapáttal. Ilyen például a rosszindulat. Tudom én, hogy nehéz lehet neki. Egyedül van, unatkozik, érthető, hogy rájön a hoppáré néha és zaklat. rendben. De a rosszindulatot sajnos nem tudom tolerálni. De nem csak velem ilyen, a saját gyerekeivel is. Szóval az enyém az egy külön tészta. Nem azért mert "szemét anyós", hanem mert alapból egy rossz természetű ember.
135. 6496c360f6 (válaszként erre: 126. - 408020f45e)
2016. szept. 9. 15:50
Te jó ég! O.o
134. zefex (válaszként erre: 132. - PöttyösPanka)
2016. szept. 9. 14:21
Csak volt, mert meghalt szegény.
Hogy nem veszi észre magát az ember, amikor átlépi azt a bizonyos határt!
133. Bekacomb (válaszként erre: 130. - 2caf8744b6)
2016. szept. 9. 13:48
Ez egy nesze semmi, fogd meg jól volt most. Attól, hogy anyóssá válik valaki, még nem kell aljassá válni, vagy mama szeme fényét nevelni. Ez nem jön automatikusan. Ha valakinek eleve uralkodó és irányító a személyisége, sokkal nehezebben engedi ki a gyeplőt a kezéből. Nyilván nem véletlen vannak itt annyian kiakadva a kedves anyósra. Bizonyára ők sem úgy indítottak, hogy előre eldöntötték, hogy az ő anyósuk egy görény. Az anyósok bizonyára alaposan rászolgáltak arra, hogy ez a kép alakult ki róluk. Viszont nagyon érdekes, hogy némely anyósnak mindegy, valójában milyen a meny, mivel "elszereti" a kicsi fiát, így csak egy szemétláda lehet.
További ajánlott fórumok:
- Mi a véleményetek arról, ha a baba az anyukájával alszik éjjelente?
- Mit tegyek, hogy a skype beszélgetésnél ne legyen ott a párom anyukája?
- Kicsit gyanús nekem a párom anyukája, ti hogy látjátok?
- 10 hónapos csak az anyukája kezében hajlandó elaludni, kiságyába téve ordít. Mit lehet tenni?
- 4 eves gyermekek anyukaja
- A világ legrosszabb anyukája