A féltékenység tönkreteszi az életem!

Nem is tudom hol kezdjem... Annyit olvastam már a témával kapcsolatban, de most úgy érzem, már ki kell írnom nekem is magamból.

29 éves nő vagyok. 24 éves koromban férjhez mentem. Előtte volt egy 1, 5 éves kapcsolatom, ahol egyáltalán nem voltam féltékeny, az előtt pedig egy 5 éves kapcsolatom, ahol betegesen féltékeny voltam.

Természetesen most a házasságomban is az vagyok!

Szerintem sokan érzik ezt, amit én, próbálom megfogalmazni úgy, hogy a "rokonlelkek" magukra ismerjenek. :)

Én nem az ellenőrizgetős típus vagyok, hanem inkább a "jobb ha nem tudom" típus.

Csakis a "jó nő" kategóriájú nőkre vagyok féltékeny.

A páromnak nagyon fontos, hogy egy nő mutatós legyen, gondolom ezért vett el...

MÁSOK szerint én is a "hú de jó nő" kategória vagyok.

Én ezt nem látom! NULLA önértékelésem van! Utálom magam. Ebbe nem is akarok belemenni.

A féltékenységre térve:

Mikor jön az a bizonyos érzés... egyszerűen nem tudok úrrá lenni rajta. Már mindent megpróbáltam. Remegek, a gyomrom görcsöl, halálfélelmem van, rettegek! Nem tudom mitől, el sem tudom mondani, mit érzek igazán. Amíg nem kapom meg a visszaigazolást, hogy minden rendben van, addig mintha kilépnék a testemből, egy félig halott ember állapotába. Kicsúszik a talaj a lábam alól.

Ha már tudom, hogy olyan helyre kell mennie, ahol van egy csinos nő, már azon kattogok, hogy a párom hogy fog hozzá viszonyulni, hogy néz rá, hogy beszél hozzá stb. Az egész helyzetet elképzelem és arra gondolok, hogy bámulja, ahogy beszélget vele és biztos arra gondol, mennyire szép, a nő meg persze elájul magától, mert tudja ezt. Én nem látok olyan rémképeket magam előtt, hogy esetleg csókolózik valakivel! Én már attól, hogy néz egy ilyen nőt, máris lebetegszek!

Higgyétek el, hogy NEM TUDOK tenni ellene!

Szerintetek ez nekem jó? Tiszta depresszió vagyok. Nem tudunk elmenni sehova mert ÉN csak a jó nőket figyelem, ha elmegy mellettünk egy, akkor már halál depresszióba esek - ha megnézte, ha nem.

Járok már pár hónapja pszichológushoz (ez már a harmadik), szóval rajta vagyok az ügyön. A párom semmi okot nem ad erre az egészre. Már ha jön velünk szembe az utcán egy ilyen nő, azt sem tudja, hogy forduljon el, nehogy megint rákezdjek. Semmi SMS, semmi hívás, semmi weboldal, semmi női barát, semmi haverokkal bulizás, SEMMI!

Holnap elkerülhetetlen, hogy találkozzon az egyik nővel, akire halálosan féltékeny vagyok. Ezért is írok most, mert megőrülök! Nem tudom mit tegyek!

Mikor tudom, hogy ott lesz, jönnek majd a fent említett tünetek.

Nem tudom élni az életem ettől az érzéstől, nem vagyok felszabadult. Állandóan más nőkkel hasonlítgatom össze magam. A volt felesége valóban egy csoda szép nő volt (mindenki szerint...), a mai napig megőrülök a féltékenységtől vele kapcsolatban. Persze csak a gondolattól, mert sose látom sehol.

Ezek a dolgok mindennaposak az életemben. Rengeteg hasonló írást, fórumot találtam már ahol a hozzászólók a féltékeny embert hibáztatják.

Ez igaz is! A mi hibánk! De ha bele pusztulok sem tudok ellene tenni semmit!

És a legkínzóbb ez a féltékeny félnek, mert mikor magában tartja sokáig, ő akkor is szenved...

Ezerféle elképzelés van, hogy mi okozza ezt és hogy lehet kezelni. Én csak azt remélem, hogy lesz aki hasonló problémával küzd, magára ismer és meg tudjuk osztani a mindennapos "tapasztalatainkat". Mert együtt könnyebb elviselni. :(

Sajnos egyáltalán nem sikerült a valóságot vissza adnom, de remélem azért valami átjött belőle.

Egy lány...