Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A félrelépés... fórum

A félrelépés... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A félrelépés...

1 2
56. Akvamarin (válaszként erre: 51. - Ilike46)
2011. máj. 10. 15:06
Ez szép végszó. :)
55. ilike46 (válaszként erre: 54. - D104370848)
2011. máj. 10. 11:04

Igazad van. A sors reájuk mérte ezt a próbatételt, és ők állták a megpróbáltatásokat.


Ha elolvasod az előző cikkeimből azt aminek az a címe: A dada.... az is a mi kis családunk története.

Legyen szép napod.

54. d104370848 (válaszként erre: 48. - Április9)
2011. máj. 10. 09:38

Sajnos így volt régen. Anyukám az első férjétől elvált, és én a válásuk után egy éven belül születtem, még nem voltak összeházasodva a vér szerinti édesapámmal. Automatikusan az első férje nevére anyakönyveztek, aki a bírósági tárgyaláson nem akart lemondani rólam úgy, hogy édesapám sajátjának elismert. Így majdnem ő maradt az anyakönyvi apám. Végül meg lett fenyegetve, és akkor mondott csak le rólam hivatalosan.

Miért kellett volna őrlődnie az édesanyjának? Hiszen nem hagyta ott az apa a családját, és kivel nem eshet meg ilyen az életben? Szerintem bárki képes elcsábulni.

53. ilike46 (válaszként erre: 52. - Anyucika3)
2011. máj. 10. 09:24

Ezer százalék, hogy semmi közünk ahhoz a gyerekhez.

A nő poénkodott az igazi apával, hogy az én apámat bevitték a csőbe, és híresztelték is.

Nagyon megalázó volt. Régen volt, és akkor ezt még meg lehetett tenni.

52. anyucika3 (válaszként erre: 51. - Ilike46)
2011. máj. 10. 09:12
Én is így gondolom,meg kell tudni bocsátani,nem lehet egy rossz döntés hiba miatt senkit sem egy életre elítélni.Engem csak az nem hagyott volna nyugodni,hogy az a agyerek az övé,vagy nem.De ha biztosak vagytok benne,hogy nem,akkor semmi közötök már hozzá.Az a nő meg biztosan megkapta ami járt neki ezért,hogy így megkeserítette egy család életét hosszú éveken át.
51. ilike46 (válaszként erre: 47. - Anyucika3)
2011. máj. 10. 05:43

Az a kislány már mikor felnőtt volt, kihasználta az apámat. Bejárt a munkahelyére, zaklatta és rendszeresen pénzt követelt, dolgozni nem akart. Nem esett messze az alma a fájától...


Szóval egy a lényeg, a család cipelte a terhét, de megbocsájtottunk és én is, mert akár mit is tett meggondolatlanul, az édesapám volt, aki hozzám mindig jó volt és nagyon szerettem.


Gyakran követnek el az emberek hibákat, belesodorva ezzel másokat is, de ha van remény

a folytatásra, meg kell tudni bocsájtani,és

előre kell nézni, és nem hátra.

Bennem csak szép emlékek maradtak, nem neheztelek reá, mert nekem nagyon jó apám volt.

50. ilike46 (válaszként erre: 48. - Április9)
2011. máj. 10. 05:28

Mivel ez a történet igen régi, abban az időben csak azt állapították meg: "apaság nincs kizárva"

A mai apaság megállapítá s nem így történik...


A másik, hogy felszínre került, hogy abban az időszakban egyszerre három férfi volt a nő életében huzamosabb ideig. Kiválasztották a legmegfelelőbb apát, aki tudja is fizetni a gyermektartást. A gyermek és az igazi apa hasonlósága tökéletes volt....

Olyan ez a történet, mint mikor a kakukk becsapja a többi madarat.

Az volt a lényeg, egy név legyen...s aki fizet.

Egy felelőtlen nő volt, akinek minden gyermeke más apától volt.


Volt megbocsájtás, idővel elcsitult a fájdalom, de összetartoztak és az egész életet együtt élték le szeretetben, mintha egy rossz álom lett volna az egész.

49. wanda2 (válaszként erre: 13. - De6dcdc43c)
2011. máj. 10. 04:43
Azért megindító, mert igaz, attól még persze lehet gyomorforgató...
48. április9 (válaszként erre: 30. - Ilike46)
2011. máj. 10. 01:06
Nem értem, hogy miért fizette a tartás díjat ha nem az Ő gyereke volt. Még ha azt mondták is. Még ha régen is történt. Ilyen nincs, Biztos köze volt hozzá. Csak tagadta a családja miatt, a biztos háttér megtartása érdekében. Ismerek ilyet a mai világban is. Nem is egyet. A kérdés csak az ki hiszi el? Az édesanyád elhitte, legalább is megpróbált vele együtt élni. Kérdés milyen volt az élet minősége az eset után? Őrlődött vagy nem.
47. anyucika3 (válaszként erre: 45. - Ilike46)
2011. máj. 9. 23:17
Húú,ez nem semmi.Akkor tulajdonképpen a mai napig nem tudjátok biztosan,hogy Ő a testvéretek,vagy sem?Mert az okés,hogy esetleg más pasihoz is volt köze a nőnek,de ha apukádhoz is,akkor mégiscsak van esély rá,hogy tesók vagytok.Így meg,csak vegyes érzelmei vannak az embernek,mert egyáltalán nem mindegy.És az a gyerek,vagyis már nem gyerek,meg aztán semmiről nem tehet,és ha biztosan kiderül az igazság,még akár jó kapcsolat is lehetett volna köztetek,amivel mindenki csak nyer ha már így alakult.Sajnálatos és szomorú a történeted,és főleg nagyon tanulságos.
2011. máj. 9. 19:35

Lehet érezni a történet hangvételéből,hogy te vagy az a kislány,aki ilyen gyorsan felnőtt. :)

Én sajnálom azt a másik gyereket is,aki a "zabigyerek" nehéz lehetett neki is felnőni ilyen terhekkel,és a megbélyegzéssel.

És azzal,hogy nem volt apja,akinek kellett volna.

45. ilike46 (válaszként erre: 34. - Anyucika3)
2011. máj. 9. 16:54
A halálos ágyán az apa arra kérte a gyermekeit, soha ne érezzétek testvéreteknek, mert nem az én gyermekem, csak a nyakamba varrták. Más az apa, és tudom is ki. Egy életen át meg lettem vezetve.
44. ilike46 (válaszként erre: 40. - Cel)
2011. máj. 9. 16:26
Nagyon jól gondolod valóban, nem mai történet, akkor más volt a szülő-gyermek kapcsolat.
43. ilike46 (válaszként erre: 41. - Mézesmadzag)
2011. máj. 9. 16:25
Már ő sem él. Együtt nyugszanak.
42. Héris (válaszként erre: 40. - Cel)
2011. máj. 9. 15:25
Régen nagyon más volt a helyzet. Én nem vagyok túl idős, viszont én sem mernék semmit számon kérni a szüleimen. Tiszteletben tartom a döntésüket. Lehet, hogy óvatosan rákérdeznék. Bár szerencsére, nálunk nem volt ilyesmi, nehéz dönteni, mi a jó ilyenkor.
2011. máj. 9. 14:44
Remélem édesanyád jól van!!!!!
40. cel
2011. máj. 9. 14:29

Nyilván nem vagyunk egyformák, de amikor a 14 éves gyermek továbbtanulása volt a téma és tanulás helyett a gyors felnőtté válást választotta, alkalmas idő lett volna a a gyermeknek az apjával való négyszemközti beszélgetésre. Mit hallott, mit tapasztalt és mitől fél, miért nem akar tovább tanulni. Ez talán az apának kellő lökést adott volna ahhoz, hogy megvallja "bűnét" a családnak. Félreértés ne essék, nem a gyerekre kívánom hárítani a felelősséget, de az apjára rákérdezhetett volna.

Mentségéül szolgál még az is, hogy érzésem szerint ez nem mai történet és nyilván a kislányra nem a mai kamaszok vehemenciája volt a jellemző.

39. ilike46 (válaszként erre: 36. - Venezuela)
2011. máj. 9. 14:21
Olvas vissza légyszíves, már leírtam.
38. 0525bacddd (válaszként erre: 30. - Ilike46)
2011. máj. 9. 14:12
Köszönöm a történet végét.
37. 0525bacddd (válaszként erre: 21. - Ilike46)
2011. máj. 9. 14:10
Ez lejött az írásból,hogy részese voltál....
36. Venezuela (válaszként erre: 4. - De6dcdc43c)
2011. máj. 9. 14:10

Egyet értek veled!!Nagyon sajnáltam a kislányt,hogy lehet valaki ilyen!?

Amúgy igen,engem is érdekelne a sztori vége!!!:)

35. anyucika3 (válaszként erre: 25. - Ilike46)
2011. máj. 9. 13:11
Ez is igaz.De ettől még lehetett volna őszinte aa feleségével,ha már ahhoz volt bátorsága,hogy a kíváncsiságát kielégítse.És lehetett volna annyi esze is,hogy következménye lehet.
2011. máj. 9. 13:10

A szerető meg,egy igazi bunkó ostoba rib..c!

Szegény kisgyerek akit szült,őt lehet még sajnálni a történetben.

Tartjátok vele a kapcsolatot?

33. anyucika3 (válaszként erre: 8. - Spiritus)
2011. máj. 9. 13:08
Teljesen egyet értek.Ebben a történetben a feleség annyit hibázott,hogy teljesen alárendelte magát a a férjének,az ő álmainak akaratának.Az meg pofátlanul kihasználta ezt.Egy házasságban egyenlő felek vannak,és nem elfogadható,hogy mindig csak egyik fél vágya teljesüljön.Ha a férj úgy viszont szerette volna a feleségét ahogyan ő szerette,akkor ez nem lett volna természetes neki,hogy önző módon mindig csak ő és ő.És még ennek tetejébe meg is csalja,de még következménye is van.
32. ilike46 (válaszként erre: 26. - Mézesmadzag)
2011. máj. 9. 13:04
Míg felnőtt támogatta, de már az Apa régen nem él.
31. 6b006fc769 (válaszként erre: 25. - Ilike46)
2011. máj. 9. 13:02

Sajnos ritkább, amikor egy botlás van. Sokkal. De szerintem az megbocsátható(bár sem alkalmat adni sem találni nem akarok rá).

Sajnos a mai nagy szabadság egyáltalán nem garantálja a jó házasságot:(

30. ilike46 (válaszként erre: 2. - 0525bacddd)
2011. máj. 9. 13:01

Tehát most egy kis kiegészítést írok a cikkemhez.


A család együtt maradt, átvészelték a nehézségeket.

Igaz évekig, 20 évig fizették a tartásdíjat.

Abban az időben még nem az volt a lényeg, hogy az igazi apát megtalálják, hanem az, hogy legyen a gyermeknek apja, aki fizetőképes.


Együtt öregedtek meg, szeretetben, és bocsánatot

kapott a bűnéért az Apa.

29. de6dcdc43c (válaszként erre: 20. - Ilike46)
2011. máj. 9. 12:58
Minden jót Neked.
28. de6dcdc43c (válaszként erre: 20. - Ilike46)
2011. máj. 9. 12:57

Én az anyuka helyébe a föld alól is előráncigáltam volna. Ez nem ok, egy ilyen gennyes cselekedetre. Illetve nincs ok egy ilyen cselekedetre, ahol tudatosan szánt szándékkal akar valaki egy másik kisgyermek lelkét összetörni.


Ez a nő a legalja.

27. mézesmadzag (válaszként erre: 17. - D104370848)
2011. máj. 9. 12:54
Hát ez se semmi történet!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook