A bulimia (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Üdv, Hoxa portálja Olvasói!
Lehetséges, hogy posztunkat már olvastátok korábban, de bemutatkozunk újra.
A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában.
Az EDINA program (www. e-mental-health. eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt.
Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek.
A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak.
Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina@net. sote. hu.
Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit.
Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba.
Akkor is várjuk jelentkezéseteket, ha már meggyógyultatok, és úgy gondoljátok, tapasztalataitokat másokkal megosztva tudnátok nekik segíteni,
Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina@net. sote. hu.
Várjuk visszajelzéseteket!
Üdvözlettel: az EDINA Csapat
Sziasztok!
20 éves vagyok, eddig a 165 centimhez 70 kiló voltam, és évek óta szerettem volna lefogyni 60 alá. Évek óta lelkiismeretfurdalásom volt ha ettem, és rossz kedvem, ha nem. Egyikből a másikba ingáztam, nem tudtam addig csinálni a fogyókúrát, hogy lefogyjak, csak addig, hogy úgy érezzem, már hetek óta kínzom magam, és aztán jól bepótoltam...
Aztán 2 hónapja, nem tudom hogy/miért, csak beütött a krach, és elkezdtem hánytatni magam. Azt mondogattam, hogy csak amíg lefogyok 60 alá, aztán abbahagyom. Most 65 vagyok, ennél lejjebb még így sem akar menni, viszont kezdek megijedni... múlt héten abba akartam hagyni a hánytatást, de nem ment, már nem vagyok ura önmagamnak. Lassan 2 hónapja majdnem minden nap úgy megyek haza a suliból, hogy már toporgok az idegtől, hogy hazaérjek, aztán bevágódom a konyhába, mindent feleszek amit találok, aztán irány a WC. Tegnap pedig véreset hánytam, és félek. Nem merem elszánni magam, hogy abbahagyjam, mert akkor elszáll a reményem, hogy ennyi év után le tudok fogyni, de talán ha akarnám se tudnám már abbahagyni... senki nem tud róla itthon, senkinek sem beszéltem erről, mert nem akarom, hogy csalódjanak bennem, de muszáj valahol kiadnom ezt magamból... félek, fáj a torkom, a gyomrom, és gyűlölöm magam.
Kellett egy hely, ahol megértenek, ahol beszélhetek erről... remélem van kiút, és hogy lehetek egyszer én is szép vékony....
Sziasztok!
Most 27 éves vagyok, olyan 50 kg körüli.
22-23 évesen én is hasonló problémával küzdöttem. Sajnos hányni sosem tudtam, mindig is féltem a hányástól. De sokszor egy nap 15 db hashajtót is bevettem s éjjeleket töltöttem a wc-n. Mindennek számoltam a kalóriatartalmát, de szó szerint mindennek, s evés után kapkodtam be a hashajtókat.Borzasztó időszak volt! Aztán, már nem tudom hogyan, de teljesen elmúlt ez az egész. (igaz, pánikbetegség követte:-((( De ma már bármit megeszek nyugodtan, eszembe sem jut, hogy nem szabadna, s nem is vágyom nagy mennyiségű kajára, teljesen normálisra beállt. S most is 50 kg körüli vagyok.
Ezzel csak bíztatni akarok Mindenkit, hogy nem tart örökké!:-)))
Sziasztok :)
Én az anorexiás fórumoknak vagyok állandó hozzászolója de most írnék ide is ha nem bánjátok.
Nem mondanám kimondottan hogy bulimiás vagyok de egyszer-kétszer előfordult.
ti mióta vagytok azok?
Nem mertem még elmondani senkinek, a kívülállók csak annyit vesznek rajtam észre,h sovány vagyok.
Tegna is sikerült egy "rohamot "produkálnom estefelé.Úgy éreztem,h nem sikerült megszabadulnom az összes ételtől és azután éjszaka rámtörtek a rosszabbnál rosszabb álmok. Álmomban ettem és ettem, de nem tudtam megszabadulni a kóros ételtől, mert mindig volt a környezetemben valaki.
Ma a digitalis mérleg 49,8 kg-ot mutatott, tegnap reggel 49,3-at.Ilyenkor mindig megijedek, h nincs vissza út és mostantól csak jönnek rám a kilók.Nem merek sehová elmenni, a munka után irány a bolt és haza és az evés.Egyedül lakom, úgyhogy könnyen meg tudom ezeket a szeánszokat oldani.Vágyom a társaságra, de igazából igyekszem mindenkitől távol tartani magam.Félek nagyon,h nincs kiút, és szép lassan tönkre megyek
7 éve már,h küszködök az anorexiával, kalóriaszámolással és kb. 2 és fél éve hánytatom magam, rémálmok, veszekedések a szülőkkel, depis hangulat, állandóan fázom, hullik a hajam, száraz a bőröm...
A titkom (hánytatás)magamban tartani a legszörnyűbb, senki sem tud semmiről.A lelkiismeret furdal.
Lányok!! Ki szeretne velem együtt túljutni ezen a szörnyű koplaláson-hányáson?
Valahogy át kell vészelnünk a kínos perceket...nekem már nagyon elegem van, mindent és mindenkit elutasítok magam mellől, nem szeretném,h így érjen véget a fiatalságom!!!
Szívesen beszélgetnék hasonló problémával küszködő társaimmal!
Nekem is segítségre lenne szükségem, talán együtt könnyebb lenne
Üdvözlet mindenkinek!
Most járok itt először, érdekes olvasni dolgokat, amiket más ír le, mégis mintha a saját gondolataim lennének.
9 éve vagyok bulimiás, rövidebb megszakításokkal. Csak akkor tudok ellenállni az evési rohamoknak, ha tudom hogy nem lesz időm kihányni amit megettem.
Évekig csak olyan ételt fogyasztottam, amiről tudtam hogy "visszafelé" sem rossz (kolbász, lekvár, paprika kizárt volt). lassan már jobban tudom milyen íze van az ételeknek visszafelé jövet, mint fogyasztáskor, mert a falási roham vége felé, már az ízeket nem is érzem, csak hogy egyek még, még, még....
Jó lenne kitalálni valami megoldást, ami eltereli a gondolatokat az evésről. hogy ne a testsúlyom legyen életem központi témája (erre most ment rá egy 5éves kapcsolatom).
Hátha közösen, Veletek kiokoskodunk valamit... még kb. 40 évet nem akarok így lehúzni! Napi akár 3x-is hányással...és elég költséges is sajnos -itt a bulimiások előnyben vannak.
És ami súlyos, hogy pici koromtól anorexiás szeretnék lenni. Azt hiszem, komoly a helyzet. :(
A depresszió nem függ teljesen össze a bulimiával sem és az evészavarral.Általában igen, de nem minden esetben.Sajnos meg tudja keseríteni az életét az embernek és nem is kicsit.Mint már írtam, nekem is zabálási rohamaim vannak, de hál istennek ritkán fordul már elő nálam.A párom rengeteget segít ebben nekem.Rengeteget mondja, h én igy is tetszek neki(meghízva) és szeret.Miatta nem kell lefogynom.Csak az a baj, h a suliban olyan szép vékony lányok vannak, akik bármit felvehetnek, h belefájdul a szivem, amikor elszambáznak elötem.És sajnos az ilyen dolgoktol kezdik el a fiatalok hánytatni magukat, meg stb...
Legalábbis engem ez vesz rá az állandó diétázgatásra.
Én most éppen elkezdtem a 90 naposat, de állandó éhséggel küszködök a kitágult gyomrom miatt(ami nem ó, de igy probálok szükiteni).Remélem mire befejezem, addigra tényleg leadom a sulyfeleslegemet és abbahagyaom az állandó evést.Nekem nem mult el olyan negyedóra, h ne lett volna valami rágcsálnivaló a kezemben.Egy napra csináltam magamnak 6-7 főétkezést is:( De eddig jól haladok.Nektek is sok sikert a gyógyuláshoz.Kitartás!próbáljátok egyensúlyba hozni a lelketeket a testetekkel.
Ez a téma nagyos is érint engem, sajnos.
Kb. 5 éve kezdődött nálam a bulimia, fél éve "csak" kényszeresevő vagyok. Emiatt sokat híztam, mert már nem adom ki magamból az ételt. Valamiért nem tudom, de ennek nem nagyon örülök, mert a súlyom jelentősen megnőtt.
Az orvosokról annyit, hogy pszichiáternél jártam háromnál is, nem tudnak segíteni, még az sem, aki elvileg ért az evészavarhoz. Depresszió elleni gyógyszereket írtak fel, ami nekem nem segített, meg beszéltetni akarnak, úgy hogy közben ők alig mondanak valamit. Na már most, a barátnőimmel olcsóbban tudok beszélgetni.
Jártam egy pszichológuhoz (ő kimondottan evészavarral foglalkozik) rendszeresen kb. 2 évig, ő sokat segített nekem, a problémáim megoldásában, tényleg rengetget kaptam tőle, ő egyáltalán nem ír fel gyógyszert, mert nem is írhat, de nem múlt el az evészavarom.
A témáról rengeteget olvastam és úgy gondolom, hogy a problémák teljes megoldása lenne a helyes út, akkor abbamaradna minden tünet. Csakhát ez sajnos nem ilyen egyszerű. Mára eljutottam oda, hogy pontosan tudom, hogy mik okozzák nálam az evészavart, de a dolgokon alig tudok változtatni.
Ez szomorú dolog.De hamár felismerted a betegségedet és elismerted, h beteg vagy, akkor nem kellene segítségért az orvosodhoz fordulni?
Én is haladok a betegség felé:folyamatos lelki terror a kövérség miatt és állandó diétázgatás.A zabálási rohamokról nem is beszélve.De én nem tudom megtenni magammal, h ne egyek, vagy hánytassam magam.Remélem, h ami rajtam uralkodik az csak a bűntudat és nem a betegség!
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.